A hírnévnek ára van. A populáris siker, kívülről tekintve, rivaldafényt, elismerést, közszeretetet és boldogságot nyújt, de kevesen veszik észre, hogy az egyén mekkora árat fizethet érte. Vannak, akiket magával ragad a rajongás örvénye, és épségben kerülnek ki belőle, míg másokat a halálba kerget a számukra hirtelen érkezett, kezelhetetlen ragyogás. Következményei közvetlen környezetére is roppant mód kihathatnak, berángatva családot és barátokat ebbe a káoszba. A hírnév e jellegzetes jelensége ugyan nem mai, de a XXI. századra a technológia fejlődése, a közösségi média megállíthatatlan terjedése és a rögzített anyagok gyakorlatilag eltörölhetetlen mivolta csak hatványozta az ebből fakadó károkat. A történet nem napjainkban játszódik, de az általa vizsgált problémakör határozottan aktuálissá teszi – még akkor is, ha néhol fókuszát veszti a film.

A Viszlát, Christopher Robin Micimackó létrejöttét meséli el, bemutatva szerzője A. A. Milne és családja életét, miután a népszerű író hazajött az első világháborúból. Milne teljesen kiábrándultan és meggyötörve tér haza, és nyugodtabb élet után kutatva feleségével, Daphnéval, fiával, a címadó Christopher Robinnal, és dadusukkal, Nouval vidékre költözik. Ott töltött idejük gyümölcse a százholdas pagony és lakosai, Róbert Gidát pedig a kisfiú inspirálta. Könyvének hatalmas sikere azonban behálózza, és a gyermek gyerekkorát veszélyezteti. A film igazából egy kosztümös dráma, amely a háborús viszontagságok tükrében ábrázolja egy felsőosztálybeli család sorsát.

A drapp, de mégis éles színekkel fényképezett alkotás szinte állandóan a reményteliséget tükrözi, míg karakterei kissé mesterkélten, tömör, frappáns beszólásokkal kommunikálnak. Domhnall Gleeson és Margot Robbie remekül adja át a kissé rideg, de gyermekét a maga módján szerető szülőket, a film igazi csillagai azonban Kelly Macdonald, mint a dadus, és az ifjú Will Tilston, mint „Róbert Gida”. Tiltson-t egyszerűen öröm nézni. Hihetően, élettel és fantáziával teli bájos gyermek, aki humorral és játékkal viszonyul a világhoz. Tökéletesen adja át zsörtölődését is, ha épp bántja valami, és remekül kelti életre azt a furcsa szituációt, amit egyrészt a váratlan hírnév, másrészt a szülők sajátosan rideg hozzáállása vált ki. Állandó társa pedig dadája, aki végtelenül szereti a kisfiút. Kelly MacDonald ezt a mértéktelen odaadást eleveníti meg. Ugyan a fiú nem az övé, így a komolyabb döntésekben a Milne párra kell hagyatkoznia, mégis mindent megtesz azért, hogy a srác a lehető legszebb gyerekkort élhesse – ez a koncepció pedig MacDonald alakításából tökéletesen átjön.

Gleeson a háború által megviselt, nehezen kötődő és frusztrált írót is kiválóan testesíti meg, aki fokozatosan döbben rá arra, hogy a munka és a szórakozás akár kéz a kézben is járhat. Szigorú, de élcelődő alaptermészete alól időnként kibuknak az érzelmek, és rádöbben arra, hogy azzal, hogy fiát könyvének főszereplőjévé tette, meg is fosztotta egy átlagos, felhőtlen gyerekkortól. A karakter ennek köszönhetően sokkal komplexebb, szemben feleségével. Robbie ugyan szuperül játssza az inkább a nagyváros fényűzésére vágyó, gyermekét időnként és megfelelő távolságról igazán szerető anyát. Mivel Frank Cottrell-Boyce és Simon Vaughan forgatókönyve nem dolgozta ki megfelelően jellemét, így a törődés felbukkanó nyomai kissé furcsán hatnak, hiszen a film jelentős részében negatívabb fényben tűnik fel.

Simon Curtis egy esetenként nagyon szép és fájdalmasan megható filmet rendezett a világ egyik legnépszerűbb gyermekkönyvének létrejöttéről, de kissé bizonytalanul, néhol mesterkélten tette ezt, amitől a történet csak egy jól elkészített sztoriként hathat a sok brit dráma tengerében. Sikertelenül egyensúlyoz az egyenetlenül kidolgozott karakterek, a második világháború közeledő terhe és a mű létrejöttének körülményei között, miközben kiválóan demonstrálja a hírnév fájdalmasan, helyrehozhatatlanul maró hatásait. Mindezt pedig Carter Burwell zenéje folyton melankolikussá, de mégis – talán már kissé szokott módon – optimistává teszi a Viszlát, Christopher Robint. Egy érdekes történet remekül életre keltett karakterekről, amely sokszor esik ugyan a kiszámíthatóság csapdájába, de ettől függetlenül tele van lélekkel, és aktuális mondanivalóval.



75
Értékelés
Viszlát, Christopher Robin
Összességében
A Viszlát, Christopher Robin egy túl biztonságosan operáló esettanulmány a hírnév roncsoló, kiszámíthatatlan következményeiről, amely beárnyékol egy jelentős, máig érzékelhető szakmai sikert. Mindezt kiváló színészi alakítások keltik életre, és míg esetenként célt téveszt, mégis egy szívbemarkoló történet egy olyan klasszikus megszületéséről, amely hátterében húzódó keserűséget és fájdalmat sejteni se mernénk.
Pozitívumok
A dadus és "Róbert Gida" fantasztikusan játszanak
Érdekes történet, amely tanulsága ma hatványozottan érvényes
Negatívumok
A karakterek kidolgozottsága egyenlőtlen
Sokszor célt téveszt
Állandóan egy már jól bejárt, kiszámítható úton halad