A vászon sötét. Elfojtott beszélgetés zajlik főszereplőink között. Hamar kiderül, hogy jövetelük célja egy férfi megölése. A jelenlévők megúszhatják, ha együttműködnek és kiadják őt.

„We are the Sisters brothers!”

Lövöldözés kezdődik. Csak torkolattüzeket látunk. A hajtóvadászat megindult. A hírhedt Sisters fivérek (JoaquinPhoenix; John C. Reilly), hűen a hírnevükhöz, addig mennek, míg meg nem gyilkolják azt a szerencsétlen flótást, akiért felbérelték őket.

Mikor bepillantást nyerünk a helyszín eseményeibe, fesztelen, már-már Tarantino-i vérontást kapunk. Attól még, hogy felajánlottak a jelenlévőknek egy lehetőséget a túlélésre, nem jelenti, hogy nem lövik őket játszi könnyedséggel szitává. Ne legyenek illúzióink, a Sisters tesók természetétől idegen a könyörület. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehetnek érzéseik – legyenek azok tiszták, egyértelműek, esetleg elfojtottak – vagy kétségeik, gyermekkori traumáik. S hogy ne szenvednének a szakmai kiégéstől. Nagyon is emberiek ők, csak épp bérgyilkosok az amerikai aranyláz idején, a kaliforniai sivatagban. Megbízójuk, a Tábornok (Rutger Hauer) egy vegyész után küldi őket, aki megrövidítette őt. Nem tudjuk mivel és hogyan, de ha a munka ki van adva, akkor a munka el lesz végezve. Ez a duó mozgatórugója.

De mi van akkor, ha egyiküknek ez már nem motiváció? Mi van, ha a másikuknak is csak annyi, hogy időről időre legyen miből lerészegedni, jókat enni és kurvázni? Mi történik, mikor megkondul az a bizonyos élet közepi vészharang, de te éppen egy küldetés kellős közepén vagy erőszakos, iszákos öcséddel, akinek esze ágában sincs figyelembe venni, hogy te bizony belefáradtál a vérgőzös ámokfutásokba és szeretnél inkább kispolgári életet és egy megfelelően unalmas foglalkozással.

Eli Sisters: Charlie?
Charlie Sisters: Huh?
Eli Sisters: We’ve had a good long run. We need to get out. We can open a store together.
Charlie Sisters: A store? This is nonsense!

Vallomással tartozom. Általában nem esik nehezemre írni. De a Testvérlövészek kihívás elé állított. Ültem a székben a stáblista bűvöletében és azon gondolkodtam, hogy kinek fogom én ajánlani ezt a filmet. A félreértések elkerülése végett, ez egy nagyon jó mozi. Csak hát a szuperhős blockbusterek rommá vágott, akciódús árnyékában nehéz nem lincselést vizionálni, ha egy szemet gyönyörködtető, befelé tekintő, spirituális road movie-t kínálgat az ember lánya. Ugyanakkor megkérek mindenkit, aki szeretne viszontlátni a moziszékből útkeresést, érdekfeszítő helyzetekbe oltott egyetemes igazságkeresést és egész egyszerűen szeret súlytalanul belehelyezkedni egy-egy karakter helyzetébe az bátran váltson jegyet a Testvérlövészekre.

A tempó és a történet viszonylag gyorsan a „majd egy nyugis vasárnap, otthon” kategóriába redukálhatná a filmet. De ha szeretnénk (és én pölö nagyon is szeretnék) ilyen filmeket a vásznon látni, akkor támogassuk a műfajt, ahol lehet. Arról nem is beszélve, hogy közel 70 m²-en csodálni lélegzetelállító tájakat, hiteles színészi játékkal fűszerezve (Jake Gyllenhaal és Riz Ahmed dúója is remekül működik, egészen máshonnan adva mélységet a filmnek), sokszor okozott már nagyon is kellemes perceket. Én például csakis a ’környezeti viszonyok’ miatt nézem újra a Visszatérőt, vagy a Párizs, Texas-t. A Túl a barátságon, a Távol Afrikától, az Angol beteg, vagy a Zongoralecke már az érzelmi húrok pengetésével is kecsegtet. Így a női rajongás hátszelével, nagyobb eséllyel írja be magát a filmtörténelembe. De amondó vagyok, hogy napjainkban, a lehető legközelebb a nemek egyenlőségéhez, nagyon is itt az ideje, hogy bepillantást nyerhessünk a férfi lélektan kríziseibe is.

Neked mennnyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes90
85
Értékelés
Testvérlövészek kritika
Összességében
A Testvérlövészek, a műfaj eszközeit használva mutat be teljesen új nézőpontokat és problémákat, emellett pedig remek humorral is rendelkezik.
Pozitívumok
Gyönyörű fényképezés
Mély és elgondolkodtató
Jó humora van
Negatívumok
Az ember nem azt kapja, amit a trailer ígért
A furcsa tempóváltások szokatlanok lehetnek