Az utóbbi időben egyre több olyan életrajzifilm készül, ami eddig érinthetetlennek hitt előadókról szól. Ilyen volt például a tavaly novemberben bemutatott Bohém rapszódia vagy a Netflix kínálatában fellelhető The Dirt című alkotás, amely a Mötley Crüe-ról szól. Most pedig megjelent a Rocketman, ami Elton John-ról mesél nekünk és ezt nem is akárhogyan teszi. A történet Elton John fiatal éveit mutatja be, azt hogy hogyan vált életkörülményei ellenére korunk egyik legmegkerülhetetlenebb, legellentmondásosabb, és legextravagánsabb előadóművészévé.


Dexter Fletcher rendező már dolgozott együtt Taron Egertonnal az Eddie, a sas című filmen és a Bohém rapszódia munkálatait is ő fejezte be miután Brian Synger-t botrányai miatt kirúgták. Éppen, ezért nem meglepő, hogy őt kérték fel ennek az alkotásnak a levezénylésére is. A beállítások pazarok, a jelenetek pedig jól koreografáltak. Ráadásul vizualitás szempontjából is rendkívül erős a mű, olyannyira, hogy a néző tényleg Elton fejében érezheti magát. Fletcher egyszerűen nagyon ráérzett arra, hogy milyen megvalósításra van szükség, ahhoz, hogy ez az alkotás visszaadja azt, amit a forgatókönyvíró Lee Hall megálmodott és papírra vetett. Mert ez a film nagyon sokat foglalkozik azzal, hogy mi járhatott a főszereplő fejében bizonyos dalok megírásánál és eseményeknél, ettől válik egy pszichedelikus utazássá az egész, meg persze attól, hogy a fentebb említett filmmel ellentétben ez a mű inkább mondható életrajzi musicalnek, éppen ezért nem meglepő, hogy szürreális jelentek váltják olykor egymást.

Hall meglepő módon nem a szokásos történetvezetési struktúrát alkalmazta, amikor a scriptet írta, hanem próbált elrugaszkodni a lefektetett szabályoktól és egyéniséget belecsempészni, ami a végterméket nézve jól sikerült. Ugyanakkor nem mehetünk el amellett, hogy a film a sok időugrás miatt kissé csapongó és a karakterek sminkjéből lehet nagyjából következtetni az eltelt időt. A Rocketman azonban fenemód bevállalós lett a homoszexualitás tekintetében, nem próbált megúszós lenni és ez mindenképpen szimpatikus, hiszen ez is csak hozzátett ahhoz, hogy hitelesen ábrázolják Elton John-t. Ebben persze nagy segítségükre volt maga az énekes is, hiszen végig felügyelte a munkálatokat. Zenei felhozatalból is jól teljesít a film, hiszen minden nagyobb és népszerűbb dal felcsendül benne egy-két kivételtől eltekintve.

Az látszik a castingból, hogy inkább brit színészeket próbáltak alkalmazni, persze Bryce Dallas Howard és Tate Donovan kivételek ők az amerikaiakat képviselik. Howard, Elton John édesanyját játsza, míg Donovan a Los Angeles-i Troubadour nevű szórakozóhely tulaját Doug Weston-t alakítja. Az énekesnek Egerton-on kívül még két megformálója is akadt Matthew Illesley és Kit Connor, akik fiatal korában játszották az ikonikus előadót. Azonban nem feledkezhetünk meg a három főszereplőről sem, akik kiemelt dicséretet érdemelnek alázatos és profi munkájukért, ők nem mások, mint Richard Madden, aki John Reid-et, Elton első menedzserét alakítja, Jamie Bell, aki az énekes legjobb barátját és szöveg íróját Bernie Taupin-t játssza és nem utolsó sorban Taron Egerton, aki abban a megtiszteltetésben részesült, hogy nem csak eljátszhatta Elton John szerepét, hanem saját hangján, a saját stílusában ő énekelhette a dalait is. Mindezt pedig olyan lehengerlően teszi, hogy kijelenthető Egerton soha nem volt még ennyire jó.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés1 Vote98


90
Értékelés
Rocketman
Összességében
A Rocketman egy pszichedelikus túra Elton John elméjében és múltjában. Szürreális jelenetekkel, az énekes legjobb slágereivel és pazar alakításokkal. Így kell beindítani a nyári szezont és ha bárkinek kétsége lett volna Egereton kvalitásaival kapcsolatban, azoknak csak azt mondhatom, hogy tökéletes Elton John!
Pozitívumok
Taron Egerton, mint Elton John
Pazarul válogatott filmzene
Remek rendezés
Bátor forgatókönyv
Negatívumok
A történet olykor csapongó
Pár nagyobb sláger azért kimaradt