Robin Hood legendájából többféle feldolgozás készült már az évek során, ezek közül talán a három legismertebb a Robin Hood: A tolvajok fejedelme, Kevin Costnerrel a főszerepben, a 2010-es újragondolás Russell Crowe-val, valamint a paródiaként felfogható Robin Hood: A fuszeklik fejedelme, Cary Elwes-el a főszerepben. Most pedig itt van jelen írásom tárgya, ami szembe megy mindennel, amit eddig a legendáról tudtunk vagy hittünk. Lássuk, hogy mennyire sikerült a totális újítás az elődökhöz képest.

A nemes Robin of Loxley-t (Taron Egerton) besorozzák katonának az arabokkal folytatott keresztes hadjárat során, ahol megismerkedik Johnnal (Jamie Foxx), a mór katonával, akit morális dillemája következtében megment a hadifogságból. Miután főhősünk hazatér a háborúból, rájön, hogy a Nottinghami sheriff (Ben Mendelsohn) mindenét elvette tőle, a birtokát és szerelmét Mariannt (Eve Hewson) pedig száműzte a bányákba. John, aki követte őt ráveszi Robint, hogy döntsék meg a zsarnok uralmát, mert, ha ezt megteszik, akkor Robin mindent visszkap, amit elvesztett.

A sztori röviden ennyi és ennél nem is lesz bonyolultabb. Nem kell sok csavarra sem számtani, mivel azok tuladonképpen nincsenek is benne. A történetvezetés teljesen lineáris és sablonos, ugyanakkor társadalomkritika bőven akad benne. A háborús mutyiktól és azok eredményeiként a háború borzalmaitól kezdve, a vallás, a politika és a kiváltságosok pökhendi képmutatásáig mindent kapunk, persze csak a felszínt kapargatva. Egész végig úgy érezhetik a nézők, hogy olyan filmet akartak készíteni az alkotók, ami ezekre a témákra reflektál és egy jól ismert nagy múltú névvel próbálják meg eladni nekik.




Az alkotás szerencsére nem árul zsákba macskát, hiszen az első percekben Jamie Foxx, mint narrátor elmondja a publikumnak, hogy jobb, ha elengedjük a történelmet és a legendát, mert itt ilyesmiről szó sem lesz és ezzel meg is menti a filmet a totális bukástól, mert, ha ez nem lenne, akkor mindenki széttárt karokkal ülné végig a játékidőt, ugyanis olyan banális idiótaságok vannak benne. Sherwood például mindössze csak fél percet van jelen a történetben, de legalább van bánya, nincs kicsi John csak John és Tuck barát is szimplán csak Tuck, de cserébe van robbantás ráadásul abból jó sok. Igen, a Robin Hood kalandfilmből blockbusterré avanzsált.

A színészekkel viszont egyálatlán nincs gond, mindenki hozza a kötelezőt, sőt annál egy picit többet is egy ilyen filmhez mérten. Az egyetlen dolog, amit nem értek, hogy ebben a filmben mit látott DiCaprio, mert a neve ott tetszeleg, mint producer, viszont az látszik, hogy a színészek nagyon élvezhették a forgatást, mert mindenki lubickol a szerepében. Lehet, azért, mert a jelmezek úgy néznek ki, mint, amit manapság a boltokban lehet kapni és utcán is lehet hordani, talán ez kényelmesebb volt, mintha korhű ruhákban bohóckodtak volna, igaz ez végképp hazavágta a történelmi hűséget.

Ennek ellenére azonban maga a film rendkívül szórakoztató, hiszen nagyon jó humorral és öniróniával rendelkezik és az akció jelenetek is nagyon látványosra sikeredtek. Ahogy néztem a filmet akarva-akaratlanul is párhuzamot véltem felfedezni Batman és e között a Robin Hood között, hiszen itt is, mint Bruce Wayne és Batman esetében főszereplőnk nappal Robin of Loxley a nemes, aki fényűző partikra jár és a felső tízezerrel múlatja az időt, este pedig a tolvaj és törvényenkívüli igazságosztó Robin Hoodá vedlik át, hogy segítse a szegényeket és a rászorulókat.Ugyanakkor úgy gondolom, hogy erre a mozira is büszkék lehetünk, azok közül, amik hazánkban készültek, mert a jobban sikerült alkotások között van.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés8 Votes54
65
Értékelés
Robin Hood
Összességében
Robin Hoodot „végre” sikerült kiemelni az angol folklórból és előléptetni középkori szuperhőssé, egy szórakoztató bolckbuster film keretében. Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a korszakot és szeretne egy kicsit kikapcsolódni egy igazi popcorn mozival.
Pozitívumok
A komplett szereplőgárda
Látványos akciójelenetek
Önreflexív humor
Korrekt társadalomkritika...
Negatívumok
...de nem elég rétegelt
Sablonos, lineáris történetvezetés
Azok a 21. századi kosztümök
Napjaink szlengjei a dialógusokban