Egész pontosan 1 hét van hátra a DC idei első és egyetlen nagy durranásának bemutatójáig. Az Aquaman című mozit ennek megfelelően már most hatalmas várakozás övezi a világon mindenhol. Mi pedig a jeles nap közeledtével kapva kaptunk az alkalmon és az IMDb, a Rotten Tomatoes, a Metacritic és a saját értékeléseink alapján rangsoroltuk a DC filmes univerzumának eddigi öt alkotását.

5. Batman Superman ellen – Az igazság hajnala (2016)

A DC második filmjének legnagyobb hibája az, hogy a Marvel közel 8 éves előnyét egy filmmel akarta behozni, ezáltal pedig kapkodó és széteső lett a végeredmény. Zack Snyder komorabb elképzelésével véleményem szerint nem lett volna baj, de néhol túlságosan is komolyan vette magát a film és inkább hasonlított egy drámára (abból is a rosszabb fajtára), mint egy szuperhős mozira. Affleck és Gadot tökéletesek voltak a szerepükben, Henry Cavill Supermanje, annak ellenére, hogy ő az egyik címszereplő nem sok vizet zavart, Jesse Eisenberg pedig ripacs üzemódban asszisztálta végig a filmet, mint az ifjabbik Lex Luthor.

Érdekesség: Superman-nek mindössze 42 mondata van ebben a filmben.

IMDb: 6.5 / Rotten Tomatoes: 27% / Metacritic: 44 / Filmsomnia: 65% / Összesen: 50%

4. Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016)

Az univerzum leginkább gyűlölt alkotása nálunk a negyedik lett, igaz csak egy hajszállal sikerült megelőznie a Batman Superman ellent. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag minden egyes hibája (van belőle bőven) ellenére szerintem egy elejétől a végéig szórakoztató akció film, amit egy percre sem lehet és nem is szabad komolyan venni. A neonfényes közeg kifejezetten jól állt ennek a műnek, Jared Leto, Will Smith és Margot Robbie pedig igazi üde színfoltjai voltak az alkotásnak. A vágás ezzel szemben hagyott némi kivetni valót maga után és a speciális effekteken is lehetett volna még mit javítani.

Érdekesség: Jared Leto a nyílt utcán tökéletesített Joker nevetését, ugyanis látni akarta melyiktől érzik a legkényelmetlenebbül magukat az emberek.

IMDb: 6.1 / Rotten Tomatoes: 27% / Metacritic: 40 / Filmsomnia: 75% / Összesen: 51%

3. Az Igazság Ligája (2017)

Mindent összevetve az Igazság Ligája, bár messze nem hozta azt, amit kellett volna neki, de egyáltalán nem lett rossz film, sőt, megkockáztatom hogy ordító hibái ellenére a Wonder Womant követően a lehető legjobb irányba mozdította tovább a DC filmes univerzumát. Nem borongós, nem túl hosszú, picit buta, de van szíve, és korrekten elszórakoztat. Lehet, hogy jövőre már nem is fog rá emlékezni senki sem, de ez még mindig jobb, mintha a hibái miatt maradna emlékezetes. Az egész olyan mint az eredeti Justice League képregények, és rajzfilmek. Az Igazság Ligája pedig egy nagyon jó élőszereplős mesefilm… (Gál István)

IMDb: 6.5 / Rotten Tomatoes: 40% / Metacritic: 45 / Filmsomnia: 70% / Összesen: 55%

2. Az acélember (2013)

Az acélember még nem akart görcsösen univerzumot építeni, csak mesélni szeretett volna nekünk egy történetet egy másik bolygóról érkezett fiúról, aki keresi a helyét a világban. Zack Snyder és Henry Cavill közös erőfeszítésének köszönhetőn ez maradéktalanul sikerült is. Végre megszeretteték velem Superman karakterét és a drámai elemek mellett tökéletesen szórakoztató popcorn moziként is megállta a helyét. A grandiózus finálé során ugyan túlzásokba esik a film, de messze nem annyira, mint a Batman Superman ellen. Cavill hibátlan Superman, a Zod tábornokot alakító Michael Shannon pedig a DC filmes univerzumának legjobb és legárnyaltabb főgonoszát prezentálta. Az Oscar-díjas Amy Adams azonban velük ellentétben fájdalmasan sótlan és funkciótlan.

Érdekesség: Ben Affleck is szóba került, mint lehetséges rendező, de visszautasította a felkérést azzal az indokkal, hogy nem érzi magát kellőképpen képzettnek a speciális effektusok terén.

IMDb: 7.1 / Rotten Tomatoes: 56% / Metacritic: 55 / Filmsomnia: 70% / Összesen: 63%

1. Wonder Woman (2017)

Be kell, hogy valljam: Wonder Woman sosem tartozott a kedvenc képregényhőseim közé, ebből adódón a különálló filmjét sem kifejezetten vártam. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Batman v Superman beli, pár perces felbukkanása talán a film legjobb mozzanata volt. Gal Gadot már abban a néhány jelenetben bebizonyította, hogy tökéletes választás volt a szerepre. Most pedig az is kiderült, hogy egy teljes filmet is el tud vinni a hátán ebben a szerepben. Vicces, szexi, de ha kell egy perc alatt harcos amazonná változik. A másik főszereplő, Chris Pine is telitalálat, aki a Star Trek után újra egy olyan szerepben tűnik fel, amiről még sokáig eszünkbe fog jutni. Gadot és közte végig izzik a levegő. A romantikus szál pedig pont annyira van jelen a filmben, hogy az egy percre sem tűnik beleerőszakoltnak a történet szempontjából.

A remek szereplőválogatás mellett dicséret illeti a film nagyszerű ritmusást és gyönyörű fényképezését is. A két és fél órás játékidő mondhatni elröppent és egyszer sem éreztem elnyújtottnak. A mozi, fantasy jellegű első harmada, szemet gyönyörködtető helyszíneken alapozza meg Diana jellemét és inditékait, ezzel egyértelművé téve mit és miért tesz. A középső harmad ennek tökéletes ellentéte, ahol a komor, első világháború dúlta Londonba csöppenünk. Diana itt szembesül először a háború borzalmaival és ekkor éled fel benne igazán a harci szellem. Ez a középső etap egyébként a film legerősebb része. Amikor a Batman v Superman-ben is felcsendülő fő témájára zuzza a német katonákat az nem csak, hogy epic, de egyenesen hidegrázós jelenet. A végső harmadban aztán, ha nem is látványosan, de meginog a film, amiben erősen közre játszik a szuperhősfilmek rákfenéjének számító sablonos főgonosz, valamint a CGI-ban tobzódó finálé is.

Érdekesség: A film utóforgatása alatt Gal Gadot öt hónapos terhes volt, ezért a pocakját számítógépes effektekkel kellett retusálni.

IMDb: 7.5 / Rotten Tomatoes: 93% / Metacritic: 76 / Filmsomnia: 75% / Összesen: 80%