Brad Payton kanadai rendező munkásságához eddig olyan ismert és kevésbé ismert filmek tartoznak, mint a Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja (2010), az Utazás a rejtélyes szigetre (2012) és a Törésvonal (2015). Itt jegyezném, meg hogy a rendező ezúttal legfőképpen a Törésvonalból merítette a filmdöngető motorját és stílusvonalát, így maga a Rampage: Tombolás alapötlete egy korábbi alkotásának sablonjait hordozza magán.

A történet játszódjon jelen korunkban, pakoljunk bele olyan dolgokat, amik baromi nagyok, elpusztíthatatlanok és okozzanak minél több kárt az emberiségnek (a Törésvonal esetében egy természeti katasztrófa töltötte be ezt a szerepet). Adjunk hozzá két hőst, akikből az egyik lehetőség szerint legyen nagydarab és már-már szuperhősöket megszégyenítő tulajdonságokkal rendelkező halhatatlan férfi egyed, a másik pedig (nem fogom túlbonyolítani) egy társ, aki jelen esetben is egy nő. A harmadik, szintén legalább ilyen fontos összetevő pedig nem más, mint a helyszín, aminek természetesen olyan helynek kell lennie, ahol e kombinációk kivitelezhetőek, azaz egy nagyváros. Ha ezt összemixeljük, akkor megkapjuk a Törésvonal “második részét” hatalmas állatokkal fűszerezve, azaz a Rampage: Tombolás című filmet.

A történet szerint az emberiség már megérett arra, hogy genetikai manipulációval gyógyítson beteg embereket. És hát nem is lennénk emberek (“a véretekben van az önpusztítás– Terminátor 2.“), ha ezt a genetikai manipulációt nem használnánk fel állatokkal történő kísérletezgetésekre. Sajnos azonban a kísérletbe hiba csúszik (minő meglepetés) és nem sokkal később már azon kapjuk magunkat, hogy az állatidomárként dolgozó és a gorillák jelbeszédét tökéletesen ismerő David Okoye (Dwayne ‘The Rock’ Johnson) az egyik gondozott és gigantikus méretűre nőtt gorillája után ered, hogy megmentse egy várost – Chicago-t – a pusztulástól.

Legyünk őszinték, ezt már láttuk párszor. A dolgokat természetesen bonyolítják a szokásosan felbukkanó, emberi oldalon lévő negatív karaktere is, akik haszonszerzés céljából megnehezítik kedvenc hőseink teendőit. Itt kiemelném, hogy ilyen bugyuta és eszméletlenül béna “főgonoszt” a Die Hard 5-ben láttam utoljára. Félreértés ne essék, ettől a film még hihetetlenül látványos és szórakoztató. Hasonló érzést kelt, mintha egy jól elkészített és remek grafikával rendelkező VR élményben lenne részünk, viszont ez a normális történetvezetés rovására, illetve kárára ment. A CGI szerencsére nem hat műnek, de sajnos egyes jelenetekhez kamerarángatás párosult, ami főként a közeli képsoroknál volt zavaró.

Viszont pozitívumként megemlíteném, hogy az akciódús részek (a 3rd person shooter-es jelenet elképesztően jól meg lett csinálva) nappal játszódnak. Nem úgy, mint például a Godzilla esetében, ahol gyakorlatilag nem láttunk semmit, mivel az akciójelenetek 80%-a sötétben játszódott. És bizony a Rampage nem spórol semmin. Van itt minden, amit a neve alapján gondolnánk: törés, zúzás dögivel. A CGI orgia még pont a normális keretek közé sorolt időintervallumon belül játszódik, ezért nincs időnk ráunni sem. A hanghatásoktól és erőteljes mélyektől szinte felrobbant a mozi, bár egy ilyen jellegű alkotásoktól szerintem ez nem meglepő. A film kellően vicces, de szerencsére nem nyomja fullba a kretént. A Rock gyúrási/kondis dolgaira történő utalásokat viszont el lehetne már felejteni. Értsd: nem kell folyton a néző arcába nyomni, hogy mekkora nagy darab, mint ahogy azt a Jumanji esetében is tették a készítők. Egy idő után, ugyanis már kiszámítható lesz, ezáltal pedig elveszti viccességét.

Ha tetszett a cikkünk akkor lájkold a Filmsomnia, valamint a Filmgyűjtők oldala Facebook és Youtube csatornáját.

60
Értékelés
Rampage: Tombolás
Összességében
A Rampage: Tombolás című filmet azoknak ajánlom legfőképpen, akik egy fárasztó nap után ki szeretnének kapcsolódni úgy, hogy közben a lehető legkevesebbet kelljen gondolkodniuk és agyalniuk. Továbbá nem várnak el mást, mint kellő mennyiségű látványorgiával és zúzással tarkított másfél órát.
Pozitívumok
Elképesztő látvány
Erőteljes hanghatások
Kellő mennyiségben adagolt humor
Negatívumok
Idegesítő főgonosz
Kissé bugyuta történet
Rock természetellenesen túlnagyolt képességei