Az előbb megakadt a szemem egy recepten, aztán eszembe jutott erről receptről egy másik, az anyukámé. Nosztalgiába merültem. De most mindegy is, nincs kedvem elterelődni, mert szeretnék írni a legutóbbi csodálatos moziélményemről. A filmben azt mondják az evéssel segíteni lehet az emberi kapcsolatok mélyítését és a főszereplő azt is mondja,  hogy a főzéssel sok embert tud boldoggá tenni. A filmkockákon pedig megjelenik egy dharma baba. Ez által pedig az egész alkotás során jelen van és szinte tapintható a dharma… 

A szingapúri rendező Eric Khoo Ramen Teh című filmje a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál “kulináris film” kategóriájában mutatkozott be idén februárban a nagy nyilvánosság előtt. Számomra hangulatában, történetében, rendezésében első látásra harmóniát sugallt. Valahogy a történet szereplői, és a film össszetevői mind-mind, külön-külön azon ügyeskednek, hogy egymást segítsék azzá válni amikké lenni szeretnének. 

Ehhez persze a figyelem elengedhetetlen. Én is figyelem a filmet és megállapítom, hogy néha komoly belső munkák, harcok közepette tudnak csak a karakterek eljutni “A”-ból “B”-be. Ezáltal tanúi lehetünk jellemek változásának és rengeteg kalandozásnak. A kalandok szerteágaznak, ízek, érzelmek, történelem, idősíkok, kultúrák, személyes sorsok vonatkozásában. Mégis egyfelé mutatnak. Összeolvadnak és szinkronba kerülnek a történések, az ételek, hogy utána talán újra szétessenek és szanaszéjjel hulljanak.

A fiatal Maszato (Takumi Saitoh) Japánból Szingapúrba utazik, hogy családi mozzanatokat a helyükre illesszen. Egy bájos és életvidám gasztroblogger segítségével jut el nagybácsikájához, aki által átadásra kerül a fantasztikus leves receptje. Majd Maszato maga is elkészíti az ételt, de kicsit másképpen. Bátran vonja össze a japán rámen tészta levest a szingapúri bak kut teh húscsont-tea levessel, melyekből születik egy új, Ramen Teh nevű étel. A Ramen Teh tartalmában, elnevezésében egyaránt fúziós. Nincsenek titkos összetevők, nincsenek allűrök, se attrakciók a főzés közben. Letisztusztultság, precizitás, kifinomultság van. És egy lényeges, ámbár szinte láthatatlan, de érezhető, egy igazi séfre igazán jellemző vonás van jelen. Ez a szívvel-lélekkel alkotásnak a képessége. Kiegyensúlyozott rendezés, operatőri munka és összehangolt színészi játékok jellemzik a filmet. Ezen hozzávalókkal

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés0 Votes0
dúsított leves a szigorú nagymamát is leveszi a lábáról.

 

70
Értékelés
Ramen Shop
Összességében
Minden Távol-Keletet kedvelőnek és nem kedvelőnek, ínycsiklandozó finomságokat szeretőnek és nem szeretőnek, nosztalgikus és nem nosztalgikus típusú nézőnek őszintén ajánlom ezt a 89 percnyi intenzív, ellenben többnyire meditatív kalandozásokat felvonultató kavalkádot.
Pozitívumok
Érthető és világos üzenetek
Igazi művészi alkotás
Úgy hangsúlyoz ki bizonyos részeket, hogy közben az egészet sem veszti szem elől
Negatívumok
Néhol hatásvadász elemek
Túlságosan is nosztalgikus