A Kölcsönlakás című filmhez készült interjúsorozatunk második részében, Balla Eszter színművésznővel készült beszélgetésünket olvashatjátok.

Filmsomnia (Gerzsenyi Bettika): Volt-e érzékelhető különbség a rendezésben, abból az aspektusból, hogy:
1.) ez volt az első rendezése Katának?
2.) női rendező?

Balla Eszter: Az első rendezéséhez képest az átlagosnál jobban előkészítette a filmet. Mivel mindenféle támadási felületek adva voltak, ő ezt azzal kompenzálta, hogy tényleg nagyon alaposan felkészült . A filmkészítéssel kapcsolatban minden kérdésre volt válasza,  minden döntés helyzetben higgadtan mérlegelt és remek csapattal vette körbe magát.

Filmsomnia: Érezhető volt-e a forgatáson a média visszhangja? 

Balla Eszter: Nem, én egy munkát vállaltam. Egy ideje megtanultam, hogy ha felesleges dolgokkal foglalkozom az a játékomra és a munkámra is rányomja a bélyegét. De ettől függetlenül is egy jó hangulatú munka volt.

Filmsomnia: Akkor most ki is pipálhatjuk a későbbi „milyen volt a hangulat” kérdést is hirtelen.

Balla Eszter: (felnevet) Igen nagyon jó volt a hangulat, de ehhez a szereplők is hozzátettek, nem csak Kata jelenléte. A fiúk (Szabó Simon,  Klem Viktor) sokat hülyéskedtek, azt alig lehetett kibírni. Ők voltak a poénfaktor, hozták rendre a jókedvet.

Filmsomnia: Nem szeretném ezt ennél jobban kivesézni, csak annyit még, hogy női rendezővel dolgozni jelentett-e különbséget?

Balla Eszter: Nem. Talán abból a szempontból volt különbség, hogy sokkal jobban megértette a színésznői nehézségeket, problémákat, vagy tudta, hogy mitől fogok megnyugodni. S mindeközben nagyon komplexen nézte ezt az egész folyamatot. Már a ruhapróbán is figyelt, hogy mi lesz jó, mi komfortos. Tényleg nagyon odafigyelt ránk.

Filmsomnia: Hogy történt a casting? Erre a szerepre hívtak be, vagy történt esetleg változás?

Balla Eszter: Engem elég későn hívtak be, már húsvét után járhattunk és gyakorlatilag másnap megkaptam a szerepet. Színészként az ember elmegy majd’ minden castingra és csak ha megkapta egy szerepet, azután kezd el gondolkodni, hogy akkor ez hány nap, meg hogy lesz. Casting után egy nappal hívtak, hogy enyém a szerep. Ott azért egy kicsit elgondolkodtam, hogy én ezt három gyerekkel hogy oldom meg technikailag. Mert azért ez egy hónap, ráadásul Fóton, tehát az a 12 órás nap előtt és után 1-1 óra utazás. Szóval nekem úgy kb. ki kellett vonulnom a család életéből, ami nem történt meg mióta gyerekem van. De természetesen támogatott a férjem is és a nagymamák is. Tényleg mindenki kihozta magából a legtöbbet. Mindenki beért mindenhova, mindenki hazaért mindenhonnan. Voltak csúszások, néha nem került be egy iskolatáska, de ezekkel a dolgokkal engem nem traktáltak közben, utólag tudtam meg a tanároktól.


Filmsomnia: A filmbeli szerepe rendszeresen jógázik. Ez okozott nehézséget?

Balla Eszter: Jógáztam már életemben. Rendszeresen ugyan nem, de a filmben csak néhány snittben látszik, hogy gyakorolunk. Most kaptam egy bérletet a férjemtől karácsonyra, szóval most elkezdek.

Filmsomnia: Van-e szerepálmod?

Balla Eszter: Nincs. Szeretem a szerepeimet, amiket játszo(tta)m. Ha vágyálomról kell beszélni, talán a filmezés lenne az. Most újra visszakerült az életembe és nagyon otthonosan érzem magam benne. A színházat is nagyon szeretem, de a film igazán közel áll hozzám.

Filmsomnia: Mi volt a kedvenc filmed 2018-ban?

Balla Eszter: Az Egy nap! Kicsit közel áll hozzám (nevet). Egyrészt átéreztem a főszereplő karakterét, közben meg annyira zseniális volt! Annyira pontosan rajzolta le ezt az életet, hogy EZ ILYEN! Tényleg ilyen. Persze ez a házassági konfliktus nálunk hál’ istennek nincs jelen, de annyira pontosan és jól érzékeltette ezeket az apró részleteket, tűpontosan lerajzolta a háromgyerekes családok szürke hétköznapjait. Azon kívül csodálatosan játszott Szamosi Zsófi.

Filmsomnia: Ha bármelyik rendezővel dolgozhatnál (nem feltétlenül kell, hogy magyar legyen), akkor ki lenne az? 

Balla Eszter: Például Clint Eastwooddal nagyon szívesen dolgoznék. Itthon főként vígjátékokban játszom színházban és filmben egyaránt. Nagyon szeretem a ritmusát, technikáját, ahogy egy vicces darabot el kell játszani. De szívesen játszom komolyat, drámait is. Ezek a típusú darabok, filmek mostanában kevésbé találnak meg.

Filmsomnia: Létezik-e megítélésbeli különbség színházi és filmszínész között?

Balla Eszter: Szerintem a szakmában nincs olyan hogy az egyik könnyebb, vagy jobb lenne. Színészként sokkal több dolgot elvállalunk, mert kicsi az ország és kevesebb a lehetőség. Elég nehéz megélni a színészetből, ezért nagyon jó hogy egyre több TV film és sorozat készül és a nagyjátékfilmek is egyre jobbak. Egy időben kb. mindig ugyanazt a húsz embert hívták, manapság ez is határozottan pozitív irányba tart. Rengeteg jó színész van ma Magyarországon, és jó látni az új arcokat egy-egy produkcióban!

Színházban és filmben játszani ugyanolyan nehéz. A filmnek van egy sűrített koncentrációja, ami sokkal feszültebb. Persze többször fel lehet venni egy jelenetet, de szorosabbak a technikai kötöttségek. A színházban estéről estére lehet kicsit kísérletezni, de rontani természetesen nem lehet, mert az azonnali lebukás. Ott az adott pillanat varázsát átélni csodálatos!