Montfermeil, a ma már Párizs külvárosát alkotó lakótelepi környezet régen egy kis falucska volt, ahol egykoron Victor Hugo vetette papírra a romantikus nagyregény irodalom egyik legnagyobbikát: a Nyomorultakat. Itt talán véget is érhetne a párhuzam, de nem véletlenül adta Ladj Ly debütáló nagyfilmjének ezt a címet. Mert a XIX. századi Párizs nyomornegyedei tovább élnek. Lakótelepekké váltnak, ahol ma már ugyan francia, de egy vagy két generációval korábban még bevándorlóként elkönyvelt családok élik életüket a társadalom és a törvény peremén.  Ebben a sokszínű beton dzsungelben kavarognak muszlimok, romák, afrikaiak, arabok, kábítószer-kereskedők, gyilkosok, zsarolok, tolvajok, utcakölykök és oroszlánkölyök egyaránt.  Ruiz, a frissen áthelyezett rendőr mit sem sejtve csatlakozik a Chrishez (aki a rendőrkülönítmény önhatalmú erőszakos vezérének képzeli magát) és a nigériai származású Gwandához. És a negyed biztonságáért felelős nappali rendőrcsapat megkezdi munkáját, mely sokkal inkább hadászati feladat, mintsem szokványos rendőri járőrmunka.




A néző pedig belemerül a nyomorultak világába, ahol a helyi polgármester valójában egy bandavezér, ahol a megtért muszlim kábítószer-kereskedő igazságot oszt, ahol a gyerekek nem is bandákat, inkább utcára kicsapott fékezhetetlen hordákat alkotnak. Itt nincs törvény és rend a szó hagyományos értelmében. Itt erőviszonyok vannak, üzleti érdekek, indulatok, büszkeség és sokszor balítélet. A történet valós eseményeket alapul, melyet maga a rendező Ladj Ly élt át faitalkorában. A roma cirkuszosok kölyökoroszlánját meglovasítja néhány afrikai gyerek. Előkerülnek a baseball ütők és ezen a vidéken gyorsan folyni kezd a vér, ha egy ügylet nincs rendezve. Chris és csapata nyomozni kezd. A kerültben eltöltött tíz éves szolgálatuk és kapcsolataik segítségével gyorsan rátalának a kölyökre, akit le is tartóztatnának, azonban errefelé a rendőr már nem feltétlen az erő birtokosa, inkább háborús ellenség, mint hatalom. Chris, Gwanda teszik a dolgukat. Azonban ők sem rendőrök igazán, inkább ennek a közösségnek tagjai, ahol érvényesülni csak erőszakkal, hatalommal való visszaéléssel, elnyomással lehet. Gwanda oszlató fegyvere elsül, egy gyerek megsérül, és mindezt rögzíti egy kölyök fölöttük bámészkodó drónja. A történet ezután már nem oroszlánról, cirkuszos romákról, afrikaiakról szól, hanem arról, hogy ki mit tesz, tehet a felvétellel, hogy a memóriakártyán rögzült képsorok miről árulkodnak: rendőri túlkapásról, háborús helyzetről, megvadult, fékezhetetlen kölykökről vagy a nyomorról, mely szétterül a lakótelep házai között.

A felvételért folytatott hajsza egyre hevesebb. Az első szolgálati napját töltő Ruiz próbál megfelelni lelkiismeretének, a helyzetnek, kollégáinak. De ez nehéz, tulajdonképpen kilátástalan feladat az érdekek ilyen kusza tengerében. Chris átgázol minden szabályon, hogy mentse a bőrüket. És a nép. Az istenadta nép pedig lázadni kezd. Kölykök falkája veszi fel a fegyvert és áll ki a barikádra a jogaikért három rendőr ellen. De milyen jogok ezek? Valóban Az elnyomás elleni lázadás küldi őket ebbe a lakótelepi forradalomba, vagy csupán az elkeseredés, a düh, a gyűlölet szítja őket az ellen, amiről azok sem tehetnek, akik három jelvénnyel és néhány tömegoszlató pisztollyal védik magukat két emelet között az egyik lépcsőházban. Talán első pillantásra egyértelmű a film üzenete: a rendőri túlkapásról beszél, arról, hogy a társadalom peremén élőknek bármit el kell viselniük. De nem. Ez a film sokkal árnyaltabb rétegeit mutatja be a problémának. Rávilágít arra, hogy a problémát nem lehet erővel, nem lehet elhallgatással kezelni. Megmutatja azt, hogy minden mindennel összefügg, és hogy a nyomorultak világa valahol összeér a miénkkel, azok világával, akik inkább félrefordítják fejüket, ha ilyesmit látnak.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés2 Votes75


80
Értékelés
Nyomorultak
Összességében
Gondolkodásra serkentő, remek alkotás. Kézi kamerával rögzített, dokumentarista jellegű, mégis erőteljes, sodró lendületű dráma a törvény peremén élőkről, és az őket felügyelő hatalomról. Mindenkinek ajánlom, aki nem szórakozni, hanem gondolkodni akar az élet nem mindig napfényes dolgain. 
Pozitívumok
Jó színészi játék
Remek kameramunka
Nyitott kérdéseket hagyó, gondolkodásra késztető alkotás
Negatívumok
Aki nem szereti a nyitott végű filmeket, az ne üljön be rá