Ha adva van egy német rajzfilm, amihez megnyerik Kate Winslet-et és Willem Dafoe-t, akkor annak valamit tudnia kell. És valóban a Manu tud valamit, amit bármelyik Pixar mozi, csak rosszabb minőségben. De ettől még ne írjuk le a mi kis fecskénket, aki élete hajnalán úgy gondolta, hogy sirály. Na kérem, akkor vegyük elő Andersen Rút kiskacsáját. Mi is volt benne? Hát, hogy a kiskacsa, aki nagyon csufi rájött, hogy csak azért tűnt annak, mert rossz szögből nézte magát. Valóban randa egy hattyú kacsának, de lássuk be hattyúnak baromi szép. Andersen már megpróbált minket megtanítani, hogy ne mérjük magunkat másokhoz, mert akkor bizony mindig alul maradunk. Tök mindegy mennyire vagy szép, lesz aki szebb nálad. Tök mindegy, hogy mennyire vagy tehetséges, egy 4 éves ázsiai kislány biztos jobb nálad!

Manu is a többség nyer, egység tűr elv áldozatává válik, amikor örökbe fogadja egy sirály család. A remek magyar fordításból bizonyára rájöttetek, hogy Manu fecskének született, tehát mikor úgy kellene repülnie, mint egy sirálynak, nem remekel. A vízben sem érzi magát túl komfortosan és az állandó rovar fétise is zavaros a halfüggő rokonságnak. Igazából nem értettem és nem is kaptam magyarázatot rá, hogy miért várja el nevelőapja Manutól, hogy jó sirály legyen, mikor tudja, hogy fecske. Szóval ez a történet kicsit kimeríti nálam a szándékos gondatlanság fogalmát. Mert, hát könyörgöm, te sem várod el a gyerekedtől, hogy örökölje az abszolút hallásodat, ha örökbe fogadtad. Lehet, hogy megtörténik, de ha nem, akkor azért nem alázod rommá a rokonság előtt, nem?


Na, de visszakanyarodva főhősünkhöz, miután nem sikerül megvédenie egy sirálytojást egy éjszakai patkány rajtaütéstől, jól ki is tagadják. De szerencséjére belebotlik néhány fecskébe, így rájön, hogy nincs is vele semmi baj, csak rossz tükörben nézte eddig önmagát. Sőt, igazából nagyon kis vagány csóka… akarom mondani fecske. És még a szerelem is befigyel,  mert nyilván jön egy helyes kis fecskelány, akinek igencsak imponál, mikor nekimegy a patkányoknak, hogy megvédje sirályöccsét. (Sosem gondoltam volna, hogy ez a mondat kikerül a kezem alól!)

Ráadásul, amikor az új fecske családjával és újonnan felismert vihar radarjával megmenti a teljes sirály kompániát, akkor a kapcsolat örökre megváltozik fecske és sirály között. Megtanulják tisztelni a másikat, akármennyire is különböznekEz egy nagyon szép és erős mondanivaló, ami manapság nagyon is elkél, amikor mindenhol egyre erősödik a xenophobia. Ne legyenek illúzióink, mindig is jelen volt, csak most kicsit jobban felütötte a fejét és sajnos megint menőbb a „sajátodat” védeni az „idegentől”. Ahelyett, hogy a közös dolgokra koncentrálnánk.

Érdemes elvinni a gyerekeket erre a mesére, hiszen ügyesen viszi át a mondanivalóját egy cuki kisfecske kalandjain keresztül. Viszont ez nem egy Agymak, vagy egy Fel!, ami felnőtteknek is bőven mondhat újat és mutathat mélyet. Szóval gyerek nélkül szerintem nem lesz olyan unalmas délutánod, hogy beülj rá a moziban. Bár gusztus dolga. Szóval, a Pixar mércéjét megütni nem tudja, de a lurkót vidd el és örülj neki, hogy jobb apa/anya vagy, mint egy fecskét nevelő sirály!

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés4 Votes42


65
Értékelés
Manu, a legsirályabb fecske
Összességében
A Manu, a legsirályabb fecske egy nagyon aranyos történet, ami ugyan egyszerűen, de végtelenül kedvesen mutatja meg a kicsiknek, hogy aki más, az nem kevesebb vagy rosszabb.
Pozitívumok
Cuki és szerethető karakterek
Komoly mondanivaló
Meglepően gyönyörű tájképek
Negatívumok
Szögegyszerűen megrajzolt szereplők
Egyszerű történetvezetés
Érdemben semmi újat sem mond