Az első pillanatban megismerkedünk Victoriával (Francesca Hayward), akit kidobtak az utcára, és akit a karmincák rögtön dalolva befogadnak, majd meginvitálják a karminca bálba, ahol Old Csendbelenn (Judi Dench) a legidősebb és legbölcsebb macska hivatott kiválasztani azt a szerencsést az est végén, aki végül majd a szférákba távozhat. Neki énekel a vasutas, a színházi, a szeszélyes és a kamáslis macska is. Egyvalaki húzódik csak meg a háttérben, akit nem engednek dalra fakadni. Grizabellát (Jennifer Hudson), az egykor jobb napokat látott, lecsúszott és megvetett bűbáj cicát csak Victoria hallja és hallgatja meg, hogy később visszavezesse őt a karmincák közé. A feszültséget és bonyodalmat Sam Mitsegél (Idris Elba) okozza, aki minden szférautazó esélyest elrabol és fogva tart egy ladikon, a Temzén, hogy csak ő maradjon, akit kiválaszthat végül Old Csendbelenn.

T.S. Eliot és Andrew Lloyd Webber szerelemgyermeke a Macskák – 1981. május 11.-én látta meg a napvilágot Londonban. Nálunk 1983-ban debütált a Madách színházban, és 35 éves pályafutása alatt elfogyasztotta nem kevesebb, mint 250 előadóművészünket. Szóval, ha szereted a musicalt és viszonylag jól elvagy a macskákkal, valamint azzal a ténnyel, hogy az egyiptomi kultúra óta nem volt ekkora kultuszuk, mint ma az internet bármely bugyrában, akkor azt gondolhatnád, hogy nem lehet baj abból, ha beülsz ennek a világsikerű darabnak a film adaptációjára. Tévedni persze emberi dolog…


Mert, ami bizony már az első trailer-nél egyértelmű volt, később sem lett kevésbé kellemetlen. A macskákká utómunkált színészek hol nevetségesek, hol pedig csak szimplán furcsák, de leginkább ijesztőek. És akkor még nem beszéltem az egerekről és a csótányokról. A történet sem nyújt drámai mélységeket, de erre talán fel lehet készülni, miután az ember egy macskákról szóló filmre ült beSzóval ezzel nincs is akkora probléma. De azzal már inkább, hogy a CGI cicabajusz miatt alig maradt valami a színészek mimikájából. Hogy Jennifer Hudson velőtrázó előadása az egyetlen értékelhető pontja a filmnek (mert az a dal ismert, és mert Jennifer Hudson bármit adjon is elő, az erőtejes és lehengerlő). Hogy nem tudsz elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy mindezt egy zöld dobozban vették fel.


Mindaz, ami a színházi darabot lenyűgözővé teszi – koreográfia, dramaturgia, színpadkép, díszlet, énektudás, közös munka estéről estére – az itt majd nullára redukálódik. Hiszen itt megannyiszor újra fel lehet venni egy jelenetet, ha elrontod. Nem mondom, hogy nem tettek bele a színészek apait-anyait, de tétje nem túl sok maradt. Utómunkával mindent meg lehet oldani, és itt bizony meg is lett oldva. Bár a környezetre már nem maradt se pénz, se idő. Néhol olyan vérlázító a grafika, hogy sírni tudtam volna, és a dróton rángatott macskák sem tudják élvezhetőbbé tenni az óriásra duzzasztott díszletet. A szövegek angolul és magyarul is érthetetlenek néhol, de ez persze Eliot-nak és Romhányi-nak köszönhetjük, ezért ezen mondjuk túl is lehet lendülni, hiszen mint mondottam a történet nem túl rétegelt, viszont ez sem segített szerethetőbbé tenni a játékidő 1 óra 50 percét. Azt gondolom, hogy ennek a történetnek a szíve és a lelke a beletett munka, ami minden este vért, verejtéket nem sajnálva, a bukás lehetőségétől nem megrettenve van kirakva a színpadra. És hiába tart ott a technika, hogy nagy színészekből macskákat faragjon, ennek ellenére ez a feldolgozás súlytalan, nevetséges és egyáltalán nem méltó egyetlen elődjéhez sem.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés21 Votes63


30
Értékelés
Macskák
Összességében
Ha valaki jó musical-re vágyna, akkor nézze meg a Cabaret-t, vagy a Sakkot. Ha pedig mindenképp a Macskákra vágyna, akkor színházba menjen érte mert ez most sajnos nem sikerült.
Pozitívumok
Jennifer Hudson előadásában a Memory
Negatívumok
A teljes macska CGI
Ha pár pillanatra nem egy dal, hanem diszkurzus hallható
Sokszor remeg a kamera
A túl sok technika megöli a színészi teljesítményt