1957 elején a Nagy Szovjetunió úgy dönt, hogy baráti országai közül Magyarországnak ad esélyt, hogy kiválassza a földkerekség első kozmonautáját, aki majd az első ember lehet az űrben. Karmazsin Jenő elvtárs, a Kunmadarasi Vörösiszap Termelőszövetkezet elnöke tudja is, ki lehetne a legmegfelelőbb jelölt a nagy utazásra: Serbán Lajos, azaz Lajkó, ahogy mindenki hívja, már gyermekkora óta betegesen vonzódik a csillagokhoz. Ezt a vonzalmat nem kis részben anyjának köszönheti, aki beavatta a cigány asztrológia rejtelmeibe, és sajnálatos módon, Lajkó egyik rosszul sikerült rakétakísérletének következtében, már nem lehet velük. Lajkó egész életét egyetlen célnak rendeli alá: eljutni az űrbe, és ott bocsánatot kérni anyjától, akit gyermekkorában az égbe juttatott. Mikor Lajkót kiválasztják az űrutazásra, még nem is sejti, hogy álmai nem véletlenül válnak épp most valóra. Bajkonurban, egy különleges verseny keretében dől el, hogy a magyar Lajkó, a német Helga Mengele, az észt Ilmar, vagy a mongol Timuzsin lesz-e a szerencsés kiválasztott, a versenyt ráadásul maga Leonyid Brezsnyev elnököli. Közben pedig Lajkó apja is újra és újra feltűnik, tovább bonyolítva a férfi kalandjaitu.

Lengyel Balázs nevéhez a A répa című kisjátékfilm fűződik. Az első nagy filmje a Lajkó – Cigány az űrben kevert műfajú alkotás: sci-fi, fekete komédia, olyan egyvelege, ami a szüleinktől, vagy a nagyszüleinktől hallott történelmi elmesélésekből ismerős lehet, ami egyszerre humoros, miközben tragikus vagy épp horrorisztikus. A témaválasztás űrt tölt be, az 50-es évek szörnyű időszakának bemutatásával. Mindezt humorba ágyazva teszi, olyan absztrakt listával, mint a cigány, a házináci, a buzi, a meditáló mongol (ez a kettő külön is érdekes, hogy kerül az 50-es évek Szovjet hatalma alá?) és egyéb egymáshoz nem passzoló karakterek egymáshoz illesztésével.

A főszereplő (Keresztes Tamás) Serbán Lajos, azaz Lajkó skandináv típusú, nagyon csendes, visszafogott, mélyen traumatizált férfi, akinek egyetlen célja van: feljutni az űrbe. Keresztes Tamás a Kincsem, a Viszkis, az Aglaja című filmekben is szerepelt remek színházi szerepei mellett. Karaktere lehetne az aktuális szépfiú, helyette azonban másképp kamatoztatja színészi képességeit. Számomra viszont a legszínesebb karakter Lajkó apja Flórián (Pálffy Tibor) volt. Engem meg lehet venni egy humoros karakterrel, aki zseniálisan van a filmben időzítve, és dobja fel a néhol komor hangulatot. Flórián saját kis világában él, ahol nem számít, hogy hogyan, de a saját életét menti, vagy éppen a szarka természetének vágyát elégíti ki, amikor Leonyid Brezsnyev gyűrűjét lopja el. A vére hajtja, és ő gondolkodás nélkül követi a vér szavát. Szökése a börtönből derűssé teszi azt a jelenetet, amikor a börtönigazgatóval zajlik a beszélgetés. Ekkor Mr. Bean jutott az eszembe, aki hasonlóképpen szerencsétlenkedik és teszi saját magát lehetetlen helyzetekbe. Flórián az egyszerű emberek optimizmusával nézi az elutasítást is jó jelnek. A cigányember mentalitása kedvesen és kellő mértékben van jelen a filmben.

A másik jó figura Lajkó mentora, Karmazsin elvtárs (Gyabronka József) zseniálisan adja vissza a korhű azaz a korhoz hű, bigott, emberét. Egyben tér el, és nem lövöm le a poént, egy óriási meglepetést tartogat a nézőnek, ami ki is durran a film vége felé. A film nagy része a bajkonuri űrrepülőtéren játszódik. Ekkor éreztem azt, mekkora utat tett meg a film a film a szaros klotyótól az űrrepülőtérig. A kerti pottyantós kiemelkedően élethűre sikeredett, még a szaga is áthatott a vászonról. Papadimitriu Athina űrrepülése a pottyantósról abszurd, – bár az élet produkálja a legnagyobb abszurditásokat -, így ez egy falusi élet egyik tragikus történése, amely később Lajkó életére is oly hatással bír, hogy emiatt lesz űrhajós. Athina játéka most is zseniális, hasonlóan a Bernarda Alba háza című színházi darabban az anya szerepében. Ki vagyok hegyezve az apróságokra: mint pl egy falusi cigányasszonynak milyen a keze. Dicséret, elegendő piszok volt a körme alatt. Gyakran kizökkent egy jó jelenetből, ha ez az apróság nem odaillően van ott, pl műköröm, lakkozott köröm, vagy épp fordítva, egy elegantos szerepben piszkos a színész körme.
Egy apró porszem: néha fészkelődtem a székemben. Vártam, hogy Lajkó életre keljen. Mintha egy színházi főpróbán lettem volna, ahol még nem tudták eldönteni a főszereplő karakterét.

Értem, ő az, aki faarccal néz akkor is, ha mind a 10 körmét lerántják, vagy az összes fogát kihúzzák. Ám ez a nézőnek lapos lehet. Vártam, hogy egy kis csillanás lesz a szemében, vagy a bajuszát elhúzza jobbra, vagy ballra. A fekete fehér színvilágú néma filmek idejére emlékeztető merev arcjáték és a feltűnően kevés szöveg Lajkó szájából Chaplin-t juttatta eszembe. Lajkó kevés szövegmennyisége még indokolt is lehet, hiszen ha nem a repülésről van szó, akkor ő sodródik az árral, és mindig mások mentik meg a bőrét, ő maga mintha gyermek maradt volna. Sok fiú álma lehetett az, hogy űrhajós legyen, így a film ebből a szempontból is érdekes élmény. Továbbá van még említésre méltó szereplő, aki nem más, mint Anna Böger, aki Helgát alakítja, majd Lajkóhoz is bizonyos szálak fűzik. Leonyid Brezsnyev megjelenítése, és személye, a kommunizmus erejének ábrázolása, és kifigurázása annak vonzataival együtt, kellett a filmbe.

80
Értékelés
Lajkó - Cigány az űrben
Összességében
Akik egy könnyed szórakozásra vágynak, vagy szeretnének picit poénosan visszatekinteni a múltra, azoknak a mozi rajongóknak feltétlenül ajánlom a filmet, már csak azért is, mivel ebből a korból ritkán születik jól sikerült alkotás.
Pozitívumok
Remek színészgárda
Meglepetésekkel teli
Egyszerre humoros és drámai
Negatívumok
Lajkó néha kissé lapos karakterré válik