Azt hiszem éppen az ilyen filmekért érdemes moziba járni. Az Életrevalók alkotói ugyanis újra a közepébe találtak. Ha nem jelentek volna meg a film végét záró feliratok mellett a történet valós szereplői, akkor is tudtuk volna, hogy igen, ez az élet, ez a történet valahol a valóságban gyökerezik. Bruno Haroche (Vincent Cassel) és Malik (Reda Kateb) két szoros együttműködésben dolgozó zsidó szervezet (Fészek, Igazak hangja) vezetője. Bruno és Malik nem tesz többet és kevesebbet, mint kitöm egy óriási rést a társadalom szövetében: felkarol olyan, sokszor súlyos esetnek ítélt autistákat, akiket az állami intézetek éppen kezelhetetlenségük miatt elutasítanak. De ők nem. Lovagolni viszik őket, korcsolyáznak velük, etetik, megnyugtatják őket, megpróbálják visszavezetni a társadalomba, egyszóval embernek tekintik őket és nem betegnek.


A film erről szól. Nem többről és kevesebbről, mint arról a szűnni nem akaró, magánéletet, fáradtságot is bezúzó elszántságról, lelkesedésről, elhivatottságról, ahogy ezek az emberek élnek. Az ő hétköznapjaikat követjük majdnem két órán át, és nem ununk bele. Mert ebben az életben van kihívás dögivel, de humor is van, mosoly és megható pillanatok, melyek nem ragadnak a sziruptól, de mégis hatnak. Ezt csak olyan alkotók képesek vászonra vinni, akik igazán értik a szakmájukat.

A történet több szálon fut. Megismerjük Bruno életét. Megismerjük egy (eddig az utcán csellengő) frissen megjelenő önkéntes beilleszkedésének történetét. Megtudjuk, hogy a szervezetet állami vizsgálatnak vetették alá, melynek eredménye akár bezárással is fenyegethet. Bepillantunk a nappali otthon munkájába, ahol (hiába zsidó szervezetről van szó) éppúgy dolgozik muszlim, ahogy zsidó, ahol nincs faji, nemi megkülönböztetés, csak a feladat van: a befogadott autisták jóléte. Ez a film felemelő, vicces, könnyfakasztó, és mindez minden manír, rájátszás, hatásvadász jelenet nélkül. Vincent Cassel és Reda Kateb tökéletesen játsszák szerepüket, az ember megszereti őket a film végére, sőt, szeretne olyanná válni, mint ők. Hát igen, bennem, aki nem vagyok szentimentális alkat, a stáblista alatt ez a gondolat fogalmazódott meg: szeretnék jobb ember lenni. Miért érdemes moziba járni, ha nem ezért?

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés10 Votes80
95
Értékelés
Különleges életek
Összességében
Remek, szívet melengető alkotás, amely hosszú időre az emberrel marad. Mindenkinek ajánlott, aki kedvelte az Életrevelókat.
Pozitívumok
Remek színészi játék
Hamisítatlan francia hangulat
Erős mondanivaló
Negatívumok
Igazából semmi, de 100%-os film számomra nem létezik