Számtalan film foglalkozott már a gyermeknevelés nehézségeivel, legyen szó drámai, vagy komikus megközelítésről. Az üzenet szinte mindig állandó: a világ egyik legértékesebb ajándéka a család, de kemény munkát igényel, és sok fáradsággal jár. A megfilmesítések hol sikeresen tudták átadni a könnyekkel és kacajokkal teli hullámvasútat, ami a nevelés, hol viszont félrelőttek, és vagy túl mesterkélten, vagy súlytalanul tárták elénk ezt a komplex útvesztőt. Az Instant család ugyan könnyedebben közelíti meg a témát, de, mindent egybe véve, jól sikerült.

Pete és Ellie házasságában kezd kialakulni egy űr, és egy hirtelen jött ötlet alapján elhatározzák: örökbe fogadnak valakit. A „valakiből” azonban „valakik” lesznek, és hozzájuk kerül egy tinédzserlány, Lizzie, valamint két kistestvére, Juan és Lita, akik vérszerinti anyja jelenleg is börtönben van. Természetesen egy ilyen komoly feladat nem egyszerű, a hirtelen létrejött család pedig felfedezi csúcs- és mélypontjait az új helyzetnek.

Az Instant család ugyan felületesen dolgozza fel az örökbefogadást, mégis átragyogja egyfajta szerethető, bájos őszinteség, amely elnyomja még nagyobb hibáit is. Mark Wahlberg és Rose Byrne szórakoztatóan kelti életre az újdonsült szülőpárost, akik viszonylag lazán, de vegyes érzelmekkel próbálnak felelősségteljes nevelők lenni. A skapcok próbára teszik türelmüket és elkötelezettségüket, akiket remekül kelt életre a három fiatal színész – bár külön kiemelném a fiatal Isabela Monert. Ő hitelesen adja át a kamaszlány létet, és remekül vált egyik pillanatról a másikra bájos mosolyból szúrós tekintetre. Szintén kiváló Octavia Spencer és Tig Notaro, akik egy szociális munkás duót alakítanak: előbbi a humoros, vígabb, utóbbi pedig a komolyabb, kötöttebb – de mindketten komolyan veszik hivatásukat, és a két színésznő alakítása egy percig sem hagy efelől kételyt.

A helyzetkomikumok néhol kissé banálisak, vagy túlnyújtottak, de állandóan jelen a jóindulat és a pozitivitás, ami sokkal szórakoztatóbbá, és befogadhatóbbá teszi az egész filmet. Határozottan sok benne az igazán őszinte pillanat, és akkor működnek igazán a jelenetek, amikor hitelesek. Sokszor a beszéd nélküli, rövid szegmensek találnak be igazán, ahol mindenki felismerheti a gyereklét és -nevelés sajátos momentumait. A kislány, Lita, nem eszik mást, mint burgonyaszirmot; Juan kicsit ügyetlen, és a legkreatívabb módokon képes véletlenül kárt okozni magában; míg Lizzie-nél az állandó mobilhasználat a gond – csak hogy párat említsek. Ezek az apró, de mégis annyira meghatározó jelenségek adják a történet zamatát, ami akkor igazán vicces, amikor őszinte. Néhol kissé izzadságszagú egy-két próbálkozás, de ezek jelenléte és hatása eltörpül azok mellett, ahol a film készítői – akiket egyébként a rendező és forgatókönyvíró saját tapasztalatai ihlettek – eltalálják a lényeget.

A gyereknevelés ugyan annyira szól a szülők neveléséről is, és a felnőttek is rengeteget – ha nem többet – tanulhatnak csemetéiktől, ami szintén átjön az Instant családban. A felnőttek hirtelen egy kamaszt, egy nagyobbacska fiút és egy apró kislányt nevezhetnek gyermekeiknek, ami nem kis kihívás. Fejlődnek és alakulnak ők is, hozzáállásuk változását pedig nem csak az újoncok viszonylatában láthatjuk, hanem megosztják élményeiket más nevelőszülőkkel, akikkel egy csoportba járnak: ez szintén helyzetkomikumokat szül, és érintőlegesen más, hasonló életutakat is láthatunk. Ezek inkább vázlatszerű megjelenítések, de jópofák, és több szülőtípust és mentalitást tárnak a néző elé; plusz itt láthatjuk a legtöbbet az említett szociális munkásokat is.

Az Instant család egy remek dramedy, amely igazi erénye az, hogy van lelke. Egy kellemes történet, amelyet szívet melengetően mesélnek el, és amely remekül vegyíti a megható pillanatokat a szórakoztatóakkal. Ugyan elég felületesen közelíti meg ezt a végtelenül komplex témát, és kissé gyorsan pörögnek az események, mégis egy jó mozi, családoknak, pároknak – bárkinek.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés45 Votes46
80
Értékelés
Instant család
Összességében
Az Instant család egy nagyon jóindulatú, lelkes, pozitív alkotás az örökbefogadás és a gyermekvállalás szépségeiről és nehézségeiről, amely ezt a sokat feldolgozott témát kellemesen, kiváló színészi alakításokkal tárja a nézők elé, anélkül, hogy túlzottan visszafognák gyermeteg poénjai.
Pozitívumok
Remek alakítás mindenki részéről
Szívet melengető történet
Remek egyensúly a humor és dráma között
Negatívumok
Kissé gyorsan haladnak az események
Nem igazán ad hozzá a műfajhoz