A film felütésében rögtön Adam Driver (Charlie) hangját hallhatjuk, amint elkezdi mesélni, hogy miért is szereti feleségét. Gyengéd vallomását képek kísérik, mintegy alátámasztva a hallottakat, így láthatjuk őt a hétköznapokban. Gondoskodását, szépségét, tehetségét, megannyi rezdülését, ami a szeretett nővé teszi őt. Majd Scarlett Johansson (Nicole) búgó hangja csendül fel és adja tudtunkra mennyire szereti férje elhivatottságát, tehetségét, gondoskodását, már-már bosszantó apai türelmét. Pillanatok alatt érzékenyül el az ember lánya tokától-bokáig, amikor Charlie a maga 189 centijével próbál meg egyszerre megnyugtatóan jelen lenni – miután fiának rémálma volt – és valamelyest kényelmesen is aludni egy gyerekágyban.


Csendes és szeretetteljes szavak és képek adják meg a film alaphangulatát, ami végig is kísér minket a két és negyed órás játékidő alatt. De az illúziót hamarosan megtöri a mediátor hangja és jelenléte, aki könnyebbé hivatott tenni a közelgő válást. Környezetük legnagyobb meglepetésére a népszerű New York-i rendező és tehetséges színésznő felesége külön folytatják mind karrierjüket, mind pedig az életüket. Hiába az érzelmes felvezetés, mi egy történet végén kapcsolódunk be. Ott, ahol már lepattogzott a máz, felfeslett a kötelék, ahol kettéágazik a közös út és bármennyire is próbál ez a két ember fájdalommentesen elválni egymástól, megszakad a szív.

Persze a baráti- és családi kör, a túlgondolás, a vélt és valós sérelmek, mind az elkerülhetetlen fájdalomhoz, veszekedéshez és az értelmetlenségig nyújtott, ügyvédekkel tarkított válási procedúrához vezetnek. Rengeteg pénz, idő, harag, megbánás és lemondás kísér az elkerülhetetlen végkifejlethez, miközben végig az jár a fejünkben, hogy miért?  Miért szakít meg két ember egy látszólag jól működő egységet? Tényleg ennyire összeférhetetlen az elképzelésük a jövőjükről? Valóban ennyi fájdalmat és lemondást jelentettek egymásnak? Tényleg nem lehet ezt az egészet megmenteni? S vajon csak azért akarjuk megmenteni ezt a kapcsolatot, mert erre szocializált minket Hollywood, az állandó happy end-jeivel? Esetleg mert ezt akarta a rendező elérni, mikor ennyire szeretetteljes hangot pendített meg a felvezetésben? Egyáltalán meg kell-e mindenáron menteni egy házasságot? De még fontosabb kérdés lehet az, hogy vajon szükségünk van egy olyan filmre, ami az élet kegyetlen és fájdalmas pillanatait tárja elénk, olyan precizitással, hogy szinte a sajátunkénak érezzük a szereplők szenvedését?

Szerintem mindenképp, és én bátorítanék is mindenkit, hogy nézzen meg egy ilyen bőr alá kúszó alkotást, hiszen a nehéz pillanatok és a még nehezebb döntések is az életünk részei. A való élet nem áll meg ott, ahol elcsattan egy csók, miközben szól a Turtles: Happy Together-je. Nem mellesleg olyan kiemelkedő alakításokat láthatunk, amik bizonyára teret fognak követelni maguknak nem egy rangos filmes díjkiosztón. Scarlett Johansson talán még sosem volt ennyire sebezhető, s habár megannyi karaktert hozott már hitelesen, eddig rendületlenül tartotta nálam az álomgyári femme fatale státuszát. Hát ezen most sikerült változtatnia. Adam Driver vele szemben – talán mert nem nevezhetjük a megtestesült férfiideálnak – egyértelműen a tehetségével vívta ki a figyelmem még a Frances Ha idején. (Szintén Noah Baumbach rendezés.) S nekem még a Kylo Ren-kihívás ellenére is kétségtelenül ő a kedvencem az újhullámos sötét oldalról.

Emellett Laura Dern, Ray Liotta, Wallace Shawn és Alan Alda teszik színesebbé és kicsit viccesebbé a filmet, de ettől még erős túlzás, hogy ez a film vígjáték lenne. Maradjunk annyiban, hogy ez egy dráma, ami néhol nagyon is vicces tud lenni – Julie Hagerty, mint Nicole anyja egyszerűen zseniálisan megy szembe minden anyós sztereotípiával – csak hogy cseppet enyhítse a feszültséget. A Házassági történet egy fájdalmas vallomás arról, hogy mennyire az életünk részévé tud válni egy másik ember és mennyire keserves tud lenni, amikor szinte ki kell szakítanod őt az életedből, hogy aztán újra megtaláld és felépítsd önmagad. S ha néha úgy is tűnhet, valójában nem lehet mindent teljesen elengedni. Amit együtt építettetek, együtt éltetek meg, együtt alkottatok, az örökre összeköt benneteket.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés1 Vote100


80
Értékelés
Házassági történet
Összességében
A Házassági történet egy gyengéd film, ami a veszteség érzését próbálja meg nekünk átadni a maga húsbavágóan valóságos módján. Persze az összes történet a saját szubjektív valóját meséli el, de mindenki meg fogja találni benne a maga legfájdalmasabb (el)válásának történet. (Szakítás után egyáltalán nem ajánlott.)
Pozitívumok
Rendhagyó és fontos történet
Magával ragadó alakítások
Tűéles életképek
Negatívumok
A mellékszereplők túlságosan egysíkúak