A gengszter film sokak által kedvelt műfaj, ami érthető is, mert nagyon sok közölük megtörtént eseményeken és valós személyeken alapszik. Nagyon sok klasszikust is kitermelt magából ez a téma, hiszen érdekes látni, hogy egy-egy legendásabb maffiózó honnan jött és hová jutott, valamint, hogy a csúcsra milyen út vezetett és hogy hogyan jött el a bukásának a pillanata. A Gotti is ezen műfaj berkein belül versenyez és csalódást keltő módon inkább kevesebb, mint több sikerrel teszi ezt.

A történet John „Teflon Don” Gotti (John Travolta) és fia John Angelo Gotti, vagyis „Junior” Gotti (Spencer Rocco Lofranco) életútját mutatja be. Gotti az elején még egy egyszerű katona volt, aki jókor volt jó helyen és egy munka elvégzése után bekerül a Gambino család belső körébe, innen pedig egyenes út vezet az ármánykodásokkal teli hatalomátvételhez. Eközben pedig megismerjük Gottit, mint férjet és mint szerető családapát. A továbbiakban pedig azt követhetjük, ahogy a két világ között lavírozik, hiszen nem akar elbukni, de a családját is szereti és rájuk is szeretne figyelmet fordítani és védelmezni őket.

A történet két idősíkon indul el, de egyszerűen, olyan mostohán bánnak velük, hogy konnkrétan kesze-kusza, ad-hoc történések tömkelegévé válik a film. Egyik pillanatban még esküvőn vagyunk, a másik pillanatban hat évvel később egy tárgyalás közepén és minden karakter úgy beszél az ez idő alatt megtörtént dolgokról, mintha teljesen evidens lenne, ezzel totálisan semmibe véve a nézőt. Vagy például van egy karakter, akiben nem bízik meg Gotti az elején majd három-négy jelenet múlva már az első embereként tetszeleg és parancsokat osztogat, úgy, hogy addig csak a háttérben álldogált és iszogatott. Persze az eltelt időt sem mindig kötik a néző orrára mondván az nem fontos. Úgy érződik, mintha a szkript vázlatát vitték volna vászonra.

A másik probléma a forgatókönyvvel, hogy eszméletlenül bugyuta és önismétlő dialógusokat írtak bele. Tulajdonképpen nem egyszer előfordul, hogy három különböző karakter, három különböző helyen és szituációban előadja ugyanazt a beszélgetést. Az „Erős vagy fiam büszke vagyok rád” és ezt követően nagy ölelést Gotti és fia között ugyanebben a kontextusban megtekinthetjük minimum négysszer a film alatt és még sorolhatnám. A szereplőkkel sem bántak kesztyűs kézzel, konkrétan egy teljesen és három félig-meddig kidolgozott karaktert kapunk, akik mellé tonna számmal jönnek a fontosabbnál fonotsabb mellékszereplők, akikről jóformán a nevükön kívül nem tudunk meg semmit, ezáltal végig csak biodíszletként tetszelegnek.

Akit igazán sajnálok az maga John Travolta, akit nagyon régen láttam már ennyire szívvel-léllekkel játszani. Jól bemutatja ezt a nagyra vágyó, nagydumás, laza, de ugyanakkor érzlemes férfit, aki tényleg a legcudarabb időkben is képes erős maradni és csak akkor engedi ki a gőzt, amikor nem látja senki. Kihozza Gotti karakteréből a maxmimumot és még annál is többet. Egyedül cipeli a hátán az egész filmet és amikor már összerogyna a súly alatt, akkor olykor-olykor besegít neki Kelly Preston, aki Gotti feleségét Victoriát játsza, valamint a főhős jó barátját, Angelo-t alakíto Pruitt Taylor Vince is. Rajtuk kívül az egyetlen valamire való karaktert, “Junior” Gottit életre keltő Spencer Rocco Lofranco pedig olyan vérszegény játékot mutat be, hogy hiába a kidolgozott karakter, egyszerűen olyan, mintha ott sem lenne.

John Tarvolta éveket harcolt, azért, hogy ez a film elkészülhessen. Az előzetes tervek szerint még Al Pacino és Joe Pesci is szerepelt volna benne, de idővel ők ott hagyták a produkciót, ami eredetileg dvd-re lett volna készítve, de később valamilyen oknál fogva, úgy döntöttek, hogy mégis moziba küldik a művet, sőt még a Cannes-i filmfesztiválon is levetítették. A kezdeti nehézségek ellenére ez mégis adhatott egy kis remény arra, hogy a filmmel még sincs semmi gond. Azonban kezdeti aggályok, a színészek távozásával kapcsolatban és hogy eredetileg nem nagyvászonra tervezték igaznak bizonyultak. Az igazán szomorú dolog a Gotti kapcsán az, hogy ez egy sokkal jobb film is lehetett volna. Ebben a sztoriban jóval több van, mint, amit sikerült belőle kihozni. A főhősünk családi életeről majdnem mindent megtudtunk, miközben a karrierjével kapcsolatos történések teljesen sekélyes módon vannak ábrázolva és csak utalásokból lehet összerakni a teljes képet. A film forgatókönyvét John A. Gotti könyvéből adaptálták pontosan emiatt azt érezheti az ember, hogy ezzel a filmmel próbálják tisztára mosni egy már halott gengszter nevét és ez nem feltétlenül fog kiváltani pozitív visszhangot a nézők körében. Ennek ellenére vannak benne igazán megható, megindító és erős jelenetek, de ez mit sem ér, ha a fejétől bűzlik a hal és már az alapoknál el lett rontva minden.

40
Értékelés
Gotti
Összességében
A Gotti egy sokkal jobb sorsra érdemes történet, amit nagyon rossz irányból közelítettek meg. Egy nagyon durván csapongó és elbaltázott fércmunka, amit Tarvolta próbál menteni, de még neki sem sikerül. Tipikusan olyan film ez, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Pozitívumok
John Travolta játéka
Helyenként erős, megható és működő jelenetek
Negatívumok
Csapongó, kesze-kusza történetvezetés
Biodíszketként funkcionáló mellékszereplők
Bugyuta és önismétlő dialógusok
Fontosabb és nagyobb időbeli ugrás esetén az eltelt idő pontos ismeretének hiánya