A szebb napokat látott svéd iparvárosban a felnőtt férfiak különböző módon próbálják meg eltartani a családot, amíg egyesek – többé-kevésbé – legálisan működtetik a vállalkozásukat, addig mások a bűnt választják. A bankok messziről elkerülik az ilyen helyeket, a gazdaság motorja az uzsorakölcsön és akkor még nem beszéltünk adelmi pénzekről. Rolandnak három gyerekről és a folyton betegeskedő feleségéről kell gondoskodnia, akiért állandó fájdalmai és fáradékonysága miatt nem igazán kapkodnak a munkáltatók. A drogterjesztés nem tűnik túl kifizetődőnek, Roland túl kis hal ahhoz, hogy jól megéljenek belőle, szépen gyűlnek otthon a kifizetetlen számlák és felszólítások. Amikor a férfit rajtakapják, felelve a tetteiért néhány hét múlva börtönbe kell vonulnia. A Góliát arról az időszakról szól, amikor Roland átadja a stafétabotot a legidősebb gyermekének Kimmie-nek. Úgy tűnik, Kimmie akár választhatna is, hiszen nem is olyan messze – ahol régebben az apja is dolgozott – ott az üzem, ahol szívesen látják gyakornokként. Legális, tisztességes, bejelentett munka, ráadásul lány barátja – akitől persze többet szeretne a barátságnál már döntött, elhagyja ezt a semmilyen perspektívát nem kínáló helyet. A város kellően kicsi ahhoz, hogy semmi ne maradjon titokban, az apa hallani sem akar erről, magával visz a fiút, megmutatja neki, miről is szól ez a dolog és elfogadtatja a bandatagokkal.

Azt hinnénk, Kimmie számára az utolsó pillanatig megvan az esély, hogy változtasson az életén, de ebben a közegben ez nem olyan egyszerű. Az erőszakkal kivívott elismerés csak erőszakkal tartható fenn és valójában a félelmen, nem pedig a tiszteleten alapul. Ebben a közegben minden arról szól, hogy ki üt nagyobbat, ki az, aki előbb küldi padlóra a másikat. Itt nem számítanak az érvek és a szép szavak. Látszólag az egészet az egymásba vetett bizalom, a betyárbecsület tartja össze, de ez kamu. Bármikor rád törhetik az ajtót és nem tudhatod, a rendőrök azok, vagy a haverok, akik szerint köptél vagy megloptad, átverted őket. Bár a 17 éves fiú megtehetné, hogy választ az illegális és a legális munka között, valójában egyáltalán nem ez lenne a dolga, hanem az, hogy tanuljon és csajozzon. Hamis örökség és kötelezettség ez, ami szokásokon és érzelmi zsaroláson alapul. Ha elmegy, munkaképtelen anyja egyedül marad a gyerekekkel, akiket elvesz a gyámhatóság. Egyébként is túl sokat tud a bűnbandáról ahhoz, hogy csak úgy lelépjen, hátrahagyva ezzel a szeretteit, akik megtorlás céltáblájává válnak, válhatnak. Egy 17 éves fiúnak nem az a dolga, hogy ezt felvállalja, nem ettől válik felnőtt férfivé. Nem tartozik felelősséggel az apja tetteiért, nem kell cipelnie ezt a terhet, ha az apa börtönbe kerül, nem neki kell gondoskodnia a családról, nem kell átvennie a szerepét. Ezzel párhuzamosan ott a barát története, aki lányként nem kerül ilyen lehetetlen helyzetbe, fogja magát és elmegy.

A forgatókönyvíró-rendező Peter Grönlund rövidfilmekkel és sorozatokkal kezdte, melyek témája – a Góliáthoz hasonlóan – a társadalmi és politikai problémák. Első nagyjátékfilmje, a 2015-ös Tjuvheder (magyarul Tolvajbecsület, de az angol Drifters cím jobban ismert) a stockholmi alvilágot mutatja be és hazáján kívül is nagy elismerésnek örvendett, San Sebastianban (megosztva) elnyerte a legjobb elsőfilmes rendezőnek járó különdíjat. A Góliátot a svéd közönség és a szakma egyaránt szerette, arrafelé pontosan tudják, hogy nincs mindenhol rénszarvaskolbászból a kerítés, vannak problémák, amiket meg kell mutatni, amikről beszélni kell. A Svéd Filmakadémia 6 kategóriában jelölte Guldbagge-díjra a filmet, ebből 4-et el is nyert (színész, forgatókönyv, vágás, zene). A színészválasztásról és a színészvezetésről csak annyit, hogy a Rolandot alakító Joakim Sällquistet és a Kimmie-t alakító Sebastian Ljungbald-ot nem nagyon láthattuk még filmvásznon, de mindkettejük alakítása rendkívül meggyőző és elemei erejű (amit a jelölések és díjak is igazolnak). A nemzetközi forgalmazó a Góliátot Jacques Audiard és Ken Loach filmjeihez hasonlítja, amivel nem is nagyon szeretnék vitatkozni, külön érdekesség a svéd filmekre egyáltalán nem jellemző helyi dialektus használata.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés2 Votes50


75
Értékelés
Góliát
Összességében
Dokumentarista jellegű, őszinte északi szociodráma, mely egy durva, erőszakos és reményvesztett közeget mutat be a maga valójában. Pontosan azok a tulajdonságok jellemzik, amiért valaki vagy szereti vagy nem az északi filmeket.
Pozitívumok
Páratlan, nem vádol, nem ítélkezik
A kezdő színészek pontosan tudják, mit várnak el tőlük
Nem köntörfalaz, nem szépít, őszintén elmondja azt, ami van
Negatívumok
Sokszor láttunk már ilyet
Ismerős panelekből építkezik
A kifejezetten baráti játékidő ellenére néha elkalandozik, vagy csak szimplán ráerősít már korábban látott dolgokra