Múlthéten, A 16. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon volt a világpremierje a Kossuth-díjas Almási Tamás (Puskás Hungary, Tititá stb.) új filmjének, a Folyékony aranynak. Az alkotás a méltán világhírű tokaji aszút mutatja be, melyre a magyarok, mint igazi nemzeti szimbólumra tekintenek és közel 300 évig volt a világ legkeresettebb és ezáltal (is) legdrágább bora. A tokaji aszú egy fogalom, nem csupán egy bor, sokkal több annál. Egy tokaji aszút nem iszik az ember, hanem minden cseppjét kortyolgatja, ahogyan ezt a filmet is. Ez az a mozi, aminek a nézése közben főbenjáró bűn, – mondhatni proliság – popcornt csámcsogtatva beülni. Igazából egy pohár tokajival a kézben illene nézni, mert a film végére biztosan megkívánjuk.



A film egy évet ölel fel, ősztől őszig kapunk betekintést rajongói szemmel az aszúk életútjába. Bár nem megy bele olyan Spektrumosan a készítésbe az alkotás, mégis közelebb hozza a nézőt ehhez az italhoz és a köré épült miliőt. És leginkább magát a szőlőt hivatott központba állítani, nem is a bor készítését. Mire kell figyelni a szőlőszemek állapotánál, mennyire befolyásolja az időjárás, a környezeti hatások a szőlőszemek aszúvá érését. Az egyszerű halandó nem is gondolná, hogy némi eső, napsütés vagy akár köd és szél mennyire sorsdöntő lehet egy egész évjárat tekintetében. Sőt, egy igencsak ígéretesnek tűnő termésből, akár egy-két hét alatt pont az ellenkezője vállhat.

Három borász segítségével láthatjuk, hallhatjuk mennyire nehéz is ez a szakma és a film végére meg is tapasztaljuk, hogy mennyi mindennel jár, ha valaki borásznak szeretné adni a fejét. Nem csak a tokaji aszút érintő problémákról esik szó a filmben, hanem az utóbbi évtizedek rossz irányba haladó tendenciáját is érzékeljük, mind gazdasági, mind politikai és éghajlati viszonylatban is, mely igen megnehezíti még azoknak a szakembernek is a munkáját, életét, akiknek már a vérükben is bor folyik. A filmben szereplő borászok közül is kiemelkedik a világhírű Szepsy István és az ő tokaji borkülönlegességei. Főként ő és pincészete van a film középpontjában, rajta keresztül kapunk betekintést ebbe a varázslatos világba. Megismerhetjük, tanulhatunk némi érdekességet a jó aszú és a hozzá szükséges megfelelő szőlő szedésének, milyenségének fontosságáról. Látjuk, hogy a borász szakma hiába a sok évtizedes, (Szepsyéket tekintve több évszázadra visszatekinthető) tudás és tapasztalat, az időjárás igencsak befolyásoló tényezője a jó bornak. Nem mindegy mennyit és mikor esik az eső, mennyit süt a nap, mennyi levél takarja a fürtöket. Sőt, megtapasztaljuk, hogy ha az időjárás kegyes is a szőlősgazdákhoz akkor is ottvannak még a másik baljós árnyak, a seregélyek. Mikor hitchcocki filmeket meghazudtoló madársereg lepi el a szőlőültetvényeket és szinte feketévé teszi a kék eget a több ezer madárraj, valóságos félelmetes látványt nyújt, amihez Dés László vezette zenei aláfestés még inkább rémisztővé teszi a képkockákat.

A másik borászatot, a Kaláka pincészetet és ezzel Tökösmál dűlőit Alkonyi László vezetésével ismerhetjük meg. Az újságíróból lett borász szavai is hűen tükrözik, hogy ez nem csupán egy szakma, ez egy életérzés. Ezzel születni kell, csak úgy tudja az ember igazán jól csinálni, ha szívvel-lélekkel benne van ebben a szakmában. Megfigyelhetjük, hogy egy borászatnak mennyi szerteágazó része van, mennyi mindenre oda kell figyelnünk, hogy ami végül a hordókba, üvegekbe kerül, az ne csak egy ital legyen, hanem maga a BOR. A harmadik szereplő pedig Bacsó András, a Tokaj-Oremus pincészet igazgatója, aki ugyancsak személyesen vesz részt és ossza meg észrevételeit a nézőkkel a borok ezen világáról.

A nézők megtekinthetik egy-egy bor utóéletét is, pl. egy aukciós árverésen, ahol nem kis összegek kerülnek kalapács alá egy-egy borritkaságot tekintve. Bár a film a tokaji aszút állítja középpontba, de magukról a borászokról is kapunk némi életrajzi betekintést, ez legfőképpen Szepsy Istvánra vonatkozóan helytálló, akinek archív videóbevágásából tudhatjuk meg, milyen nemzetközi elismeréseknek birtokosa. A filmnek ad egy keretet az a rész, mikor mindhárom borász elmesél, illetve bemutatja azon utódját, aki majd méltón viheti tovább a családi vállalkozásokat.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés7 Votes79


80
Értékelés
Folyékony arany
Összességében
Ez a 78 perces dokumentumfilm egy tisztelgés a tokaji aszú előtt, melyről lehetne akár több részes, órás filmet is forgatni, de ez pont így jó, ahogy van. A gyönyörű képi világ, a vágások, a történet elmesélés pont azt éri el, amit egy ilyen filmnek el kell. Büszkévé teszi az embert, hogy egy olyan nemzeti kincse van, mint a tokaji aszú. Kedvet kapva, hogy ellátogasson Tokaj varázslatos dombjaira és elkortyoljon egy pohár aszút.
Pozitívumok
Gyönyörű képek Tokaj szőlőseiről
A zene nagyon jól passzol a történethez
Megismerünk több borászt és borászatot, ami által közelebb érezhetjük ezt a világot
A 78 perces játékidő pont elég ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődésünket
Negatívumok
Magáról a Tokaji aszú készítésről nem kapunk elegendő információt
Csak a film legvégén tüntetik fel a 3 borász nevét és életrajzát 1-1 snitt erejéig