AZ – Második fejezet

A Vesztesek Klubja legyőzte a kísérteties Pennywise bohócot, túlélte a felfoghatatlan kalandot, tagjai szétszóródtak – felnőttek. De mindannyian tudják, hogy nem hagyhatják maguk mögött a múltjukat. Hiába győzték le a gonoszt, ha az elpusztíthatatlan… 27 évvel később egy telefonhívás ébreszti mindannyiukat: Derryből keresik őket. Újrakezdődtek a megmagyarázhatatlan eltűnések, a kisváros utcáit és házait ismét hatalmába keríti a rettegés. A Vesztesek hűek egykori fogadalmukhoz: hazamennek, hogy újra szembenézzenek a lisztes képű, festett arcú, kacsázó léptű borzalommal

Parafaktor: 80%

Ezért ajánljuk: Andy Muschietti rendező és Danny Gauberman forgatókönyvíró tovább növelte a tétet és ezért a második etap minden tekintetben grandiózusabb, mint elődje. A közel három óra hosszúságú műben több a terror, több a pszichedelikus mindtrick, többször tűnik fel Pennywise és több volt a költségkeret is. A technikai része a filmnek nagyon jól muzsikál. Vannak olyan kamera beállítások és trükkfelvételek, amik csak még hátborzongatóbbá és nyomasztóvá teszik az atmoszférát. Sokakat megrémiszthet a hatalmasra duzzasztott játékidő, de szerencsére jól gazdálkodtak a rendelkezésre álló idővel. Az AZ – Második fejezet egy pszichedelikus terror túra, bodyhorroral fűszerezve, ami kitárja az elemi félelem és az emberi gonoszság kapuját és két kézzel ránt be minket, hogy a célállomás előtt jól kitessékeljen minket a misztikum kiábrándító lerombolásával.

Fehér éjszakák

Dani és Christian évek óta együtt vannak, ám a fiú úgy érzi, ideje lenne lezárni a kapcsolatukat. Egy váratlan tragédia következtében végül úgy dönt, nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy szakítson barátnőjével, inkább meghívja őt is arra a nyári fesztiválra, ahova barátaival készülnek. A nyári napforduló alkalmából rendezett mulatság különös közössége tárt karokkal fogadja a fiatalokat, akik számára hamar világossá válik, hogy a bizarr rituálékból ők sem maradhatnak ki.

Parafaktor: 80%

Ezért ajánljuk: Aster második rendezése nem csak, hogy hozta az Örökség színvonalát, de még sikerült is megugrania a lécet ez pedig, azért van, mert az alkotó rendkívül tudatosan használ minden eszközt, ami a kezében van. De a legmeglepőbb az, hogy már a második filmjében lehet látni a rendezői kézjegyeit márpedig az ritkaság számba megy, hogy ilyen hamar kialakul az alkotói identitás. A Fehér éjszakák egy gyönyörű festménybe öntött folklór terror, ami megbotránkoztató, különösen kegyetlen és bosszantóan naturalista módon ábrázolja az emberi természetet és azt, hogy a vallásnak milyen messzemenő és fanatizáló hatalma van. Ennek ellenére csak óvatosan, mert művészhorror és aki másra számít annak csalódást keltő lehet.

Mi

A napjainkban az észak-kaliforniai tengerparton játszódó történetben Adelaide visszatér gyermekkori otthonába férjével és két gyermekükkel. A nőt egy megmagyarázhatatlan és feldolgozatlan gyermekkori trauma kísérti, és most különös egybeesések sorával találja szemben magát. Paranoiája fokozódik, ahogy egyre biztosabb lesz abban, hogy valami rossz fog történni a családjával. Miután eltöltenek egy feszült napot a barátaikkal, Tylerékkal a tengerparton, Adelaide és a családja visszatérnek a nyaralójukba. Amikor besötétedik, Wilsonék észreveszik egy család sziluettjét, akik egymás kezét fogva állnak a kocsibejárójuknál, és furcsán ismerősnek tűnnek…

Parafaktor: 70%

Ezért ajánljuk: Peele ezúttal is egy horrorfilmbe csomagolt társadalomkritikát rendezett, ahogy azt első filmjének esetében is tette, de jelen alkotásával szintet lépett. Most már bonyolultabb szimbólum rendszerrel dolgozik és attól függően, hogyan dekódolja a látottakat a publikum többféleképpen is értelmezhető az alkotás. Az üzenet pedig rendkívül komoly és nagyon aktuális a mai világra nézve. Jordan Peele tehát újfent nem tudott mellélőni és leszállította az idei év egyik leghidegrázósabb és legrémisztőbb horrorfilmjét, ami hála neki és Lupita Nyong’o zseniális játékának sokáig kísérteni fog minket álmunkban.

Overlord

A normandiai partraszállás estéjén ellenséges területre érkező amerikai ejtőernyősök a nácik által megszállt faluban szembesülnek a természetfeletti lényekkel, amelyek a németek kísérletei során jöttek létre.

Parafaktor: 70%

Ezért ajánljuk: Az Overlord legnagyobb erőssége, hogy akkor a legjobb és legélvezetesebb, amikor nem akar másnak tűnni, mint ami, vagyis egy agyatlan B-film. Ez pedig kifejezetten az utolsó fél órára érvényes, amikor esztelen gyilkolászásba kezd a film és hullanak az emberek és fröcsög a vér. Egyszóval az Overlord-ban az a legjobb, hogy vállaltan hajaz a B-filmekre, de mindezt látványos jelenetekkel, korrekt rendezéssel és stúdió filmekhez képest tökös, valamint vérbő befejezéssel próbálja egyensúlyozni és ezért szinte elejétől a végéig szórakoztat és egy percre sem kelt gagyi érzetet a nézőben.

Sikoly

Sidney tinédzserként száll szembe szorongásaival. Anyját csupán néhány hónappal ezelőtt gyilkolták meg, apja csak az üzletnek él, mit sem törődik lányával; sőt még barátja is örökös feszültségben tartja a magányos lányt. És még mintha ez sem lenne elég, brutális sorozatgyilkos kezdi el terrorizálni a csendes kisvárost, de főként Sidney iskolatársát, Casey Beckert. A gyilkos kedvenc horrorfilmjeiből merít ihletet, hogy felforgassa a várost és kollégiumát. Mindent felhasznál, amivel rászedheti áldozatait. Mindenki gyanús és senki sincs biztonságban. Sidneyn múlik, véget ér-e a rettegés. Az egyetlen bizonyíték egy félelmetes maszk.

Parafaktor: 75%

Ezért ajánljuk: Négy, az elmúlt évben bemutatásra kerülő alkotás mellé illett beraknunk valami klasszikust is. Ez évi választottunk pedig nem más, mint a 90-es évek tinihorror dömpingjét beindító Sikoly című film. A Sikoly véleményem szerint minden idők egyik legjobb slasher filmje, ami olyan vérfrissítést vitt a zsánerbe több, mint 20 évvel ezelőtt, amire addigra már jó ideje szükség volt. Nem elég, hogy a horror elemeket jól vegyíti a komikus jelenetekkel, de emellett egy nagy adag társadalomkritika is megtalálható benne, a töméntelen mennyiségű filmes utalásról már nem is beszélve…