Közel egy éve merült fel a gondolat a Csengetett Mylord? nagy sikerű angol komédiasorozat egyik rajongói Facebook csoportjának oldalán, hogy az idén 30 éves sorozat még élő sztárjait meginvitálva, Budapesten kellene egy közönségtalálkozót rendezni.

Rövid közvéleménykutatás után három rajongó összeállt és időt, energiát nem sajnálva elkezdte megszervezni az eseményt. Intéztek egy felhívást a rajongók felé, hogy az anyagi források előteremtése érdekében pénzt gyűjtenek a közönségtalálkozóra és ha időben sikerül a megfelelő összeget elérni, akkor a tettek mezejére lépnek. A többi rajongó pedig kapva kapott a lehetőségen és utalták is az 5.000, 10.000 illetve 20.000 Ft-os hozzájárulásokat. A szükséges pénz a vártnál hamarabb össze is gyűlt, így közel félévvel a rendezvény létrejötte előtt, megkezdődött az alapos szervezés. Színészekkel való kapcsolatfelvétel, helyszín és minden szükséges feltétel előteremtése. A nagy nap 2018. szeptember 22. szombatra lett meghirdetve. A jegyek korlátozott számban voltak elérhetők. Közel 900 embert vártak, akik a már fent említett pénzösszeggel járultak hozzá az eseményhez. A pénzösszegek egyben jegyár kategóriákat is jelentettek. Az 5.000 Ft-os jegyek a közönségtalálkozó részvételét fedezte, a 10.000 Ft-os hozzájárulásért jobb hely és egy dedikált fotót kaptak a rajongók, míg aki 20.000 Ft-ot adott bele a buliba, annak a legjobb székek és egy autogramkártyám kívül a rendezvény után egy közös csoportos fotó is járt a színészekkel.

A rendezvény pontos helyszíne és időpontja szupertitkos volt. Mivel a szervezők el akarták kerülni az esetleges bonyodalmakat, illetve azon személyek megjelenését, akik valamilyen oknál fogva nem voltak a „szponzorok” között, de mégis szerettek volna bejutni.
Az esemény hetében minden résztvevő kapott egy „titkos e-mailt” a várható közönségtalálkozó részleteiről, melyet bizalmasan kellett kezelni a szervezők kérésének megfelelően. Elérkezett a nagy nap. Délután háromtól volt a regisztráció az ELTE Gömb épületében a budai rakparton. Már kezdés előtt hatalmas kígyózó sorok álltak a kapuk előtt. Két nagyobb részre volt osztva a társaság. Bal sorban az 5.000 Ft-os rajongók várakoztak, akik a pultnál egy A-tól K-ig illetve L-Z-ig voltak szétválasztva, a gyors becsekkolás miatt. Ők kapták a piros karszalagot. Míg a jobb oldali sorban várakoztak a 10.000 és 20.000 Ft-os jeggyel rendelkezők, akik a kék szalagokat viselték. Meglepően gyorsan haladt a sor. Meglepetésként pedig mindenkit várt egy kis ajándék a regisztrációs pultnál. Mely egy lenvászon szatyrot (rajta különböző Csengetett Mylord? mondások voltak, Pl az Finom lesz! stb.) benne egy Humor +-os toll és egy teafilter, egy emléklap, valamint egy 13+1 kérdésből álló CSM? kvíz, melynek helyes kitöltői közül egy személyt kisoroltak, mint a Legnagyobb Csengett Mylord? rajongó cím nyertese, aki a rendezvény végén közös képet és dedikált fotót is kapott.

A helyeket érkezési sorrendben lehetett elfoglalni, jegyár kategóriák szerint. Elől ültek a 20.000-es, mögöttük a 10.000-es, hátrébb pedig az 5.000 Ft-os rajongók. Az ELTE aulájában felállított színpad kivetítőjén a sorozatból összeállított felvételekkel szórakoztatták a publikumot, közben pedig egy valódi kintornás zenélt. A rendezvény egésze mind önkéntesek közreműködése mellett zajlott, a fotós, a hangtechnikus, a rendező, illetve a műsorvezető és hostessek, mind a rajongók közül kerültek ki, akik a szervezés stádiumában jelentkezhettek segítőnek. A közönségtalálkozó délután 16:00 órakor kezdődött. Meglepetésre, az első részben a magyar szinkronhangok tisztelték meg az eseményt (többek a Karinthy Színházból jöttek át, ahol a Színház Éjszakája rendezvénysorozat keretein belül szintén volt egy kisebb Csengetett Mylord? bemutató velük). Többek között olyan kiválóságok tették tiszteletüket és mesélték el a sorozathoz fűződő emlékeiket, melyek a szinkronizálás alatt történtek, mint a Wilson kapitány hangját kölcsönző Beregi Péter, Miss Lipton magyar hangja, Pásztor Erzsi, illetve Csere Ágnes, Győry Franciska és Konrád Antal. Továbbá Szinetár Miklós, aki anno Magyarországra hozta a sorozatot és Tomasevics Zorka szinkronrendező, akinek irányítása alatt zajlottak a felvételek a szinkronstúdióban. Valamint videóüzenetben bejelentkezett Tahi József, aki Henryt szinkronizálta, illetve a magyar szövegíró, Takács Ágnes is. Megható és jó volt látni, hogy a magyar művészek is szinte meg voltak döbbenve a szó pozitív értelmében, hogy a mai napig hány száz ember kíváncsi még a sorozatra és mekkora kultusza van itthon.




Külön kiemelendő, hogy a műsorvezető hölgy a korszaknak megfelelő ruhában vezette végig az találkozót, ezzel is megadva az esemény hangulatát. De többen, a nézők soraiból is a 20-as éveket idéző öltözetben jelentek meg, egy-egy karakter bőrébe bújva. A vicces élménybeszámolókat az első rész végén az a jelenet koronázta meg, mikor a műsorvezető egy csengettyűvel bekérte a pezsgőt a magyar művészek számára és azt, a Jamest megformáló Jeffrey Holland hozta be tálcán, lakájnak beöltözve. Ekkor hatalmas taps és ováció fogadta az angol színészt, akit állva ünnepelt a közönség. Külön érdekesség, hogy James pont ezen a hétvégén ünnepelte a házassági évfordulóját itt Budapesten (ezért is volt egyik oka, hogy pont most volt a közönségtalálkozó időpontja), így már napokkal előtte eljött a magyar fővárosba. Sőt, Ő köszöntötte a pénteken érkező többi kollégáját is reptéren. A második részt megelőzően rövid 20 perces szünet következett. Ezalatt a nézők bedobhatták kvízlapjukat a dobozba, melyet két önkéntes, mint egy röpdolgozatot rohamtempóban javítottak, hisz csak a teljesen jól kitöltött teszt indulhatott a nyereményért. Illetve volt egy kérdéskosár is, melyben az angol színészekhez intézett kérdéseket juttathatták el a rajongók ilyen formában.

Megkezdődött a második rész, ahova egyenként invitálták színpadra a sorozat még élő legendáit, többek között Susie Brann (Poppy), Michael Knowles (Teddy), Jeffrey Holland (James), Catherine Rabett (Cissy) és Amanda Bellamy-t (Rose). Sajnos Ivyt alakító Su Pollard egyéb kötelezettségei miatt nem tudott eljönni, melyet már jóval előtte jelzett is a szervezőknek, viszont csalódás volt, hogy a kis Henryt megformáló Perry Benson, előző este mondta le a találkozót, filmes elfoglaltságaira hivatkozva. Igaz Ő videóüzenetben sajnálatát fejezte ki, hogy nem jöhetett el, de mint mondta, dolgoznia kell, hogy ki tudja fizetni a gázszámlát, de szeretné bepótolni mielőbb a találkozást. Maguk az angol sztárok sem akartak hinni a szemüknek, hogy ennyien kíváncsiak még 30 év távlatából is rájuk és hogy ennek a sorozatnak mekkora kultusza lett tőlük több száz kilométerre is. Örömmel és nagy lelkesedéssel meséltek arról, hogyan kerültek a sorozatba, milyen vicces történetek voltak egyes jelenetek leforgatása közben. Örömmel és széles mosollyal nézték azokat a bejátszásokat is, melyek magyarul igaz, de a sorozat egy-egy kedvenc jelenetét mutatták. A műsorvezetőn kívül volt egy tolmács is még a színpadon, aki segített a közönség számára fordítani.

Többek között olyan titkokat tudtunk meg, hogy:

  • a Mabellt játszó, Barbara New színésznő, imádta Magyarországot és rendszeresen járt ide nyaralni, sőt a felvételek szüneteiben magyarul tanult. Cissyt még magyarul számolni is tanította. Illetve a valóságban New egy kifinomult előkelő és választékosan beszélő nő volt. Filmbéli karaktere pedig Angliában is a rajongók kedvence volt.
  • Ivyt a színésztársai a mai napig imádják és az egyik legtehetségesebb és szerethetőbb színésznőnek tartják.
  • Poppy és James között valóban kölcsönös volt a vonzódás, vagy pedig Poppy csak macska-egér játékot játszott a lakájjal. A válasz pedig igen, a kisebbik Meldrum lány nem érzett úgy a férfi iránt… Viszont a közönség kapott egy rögtönzött előadást a két említett művésztől, mikor is eleget téve a felkérésnek közösen elénekelték közös kis dalukat, az ‘Ain’t She Sweet?’-et.
  • További érdekességként tudtuk meg, hogy Catherine Rabett valójában Miss Poppy szerepére jelentkezett, de végül a nővér, Cissy szerepét kapta meg, mivel a rendező túl férfiasnak tartotta kishúg a szerepére. Kissé vicces ezt hallani egy James Bond lányról.
  • Henry szerepe pedig külön Perry Bensonra íródott, akinek a karaktere annyira megfogta egy korábbi közös munka során a sorozat készítőit, hogy ragaszkodtak a színészhez.
  • A Jamest alakító Jeffreynek pedig olyan rossz a látása valójában, hogy mindig félve közlekedett a nagy tálcákkal, nehogy elessen.
  • Rose szerepe igazság szerint csak egy epizód szerep lett volna, de végül a sorozat készítői kiemelték a karaktert és így született meg az egyszerű szobalányból, Teddy nagy szerelme.
  • Teddynek az első részben, mikor a vízzel teli árokban feküdt arccal az földnek, előtte minden reggel megcsinálták a sminkjét, valamint haját és így kellett fejest ugrania a sárba. Míg utolsó nap a rendező azt mondta neki, hogy igazság szerint bármi/bárki feküdhetett volna ott helyette.

Ezt követően még egy rövid videós bejátszás volt a már nem élő szereplőkről, melyet nagy taps fogadott mind a közönség, mind a színészek részéről. A beszélgetés végén a szereplőket meglepték egy-egy ajándékcsomaggal, benne a karakterüknek megfelelő aprósággal. James egy kis dobozban lévő mandzsetta gombot, Teddy egy felfújható ülőpárnát, mint amiből a „Hahaha-párnát” is csinálta a sorozatban, Cissy egy őt ábrázoló Munkáspárti plakátot, Rose egy üveg „Éjszaka Párizsban” parfümöt, míg végül, de nem utolsó sorban Poppy egy rózsaszín ukulelét kapott. Legvégül a szervezők betoltak egy fehér hattyút formáló tortát ezzel megkoronázva az estét. Egy közös nagy integetős csoportkép után pedig elbúcsúztak a közönségtől és mentek a közös fogózkodásra.

Bevallom őszintén, a héten tapasztalt Terence Hill közönségtalálkozó után, melyet állítólag profi gárda szervezett, volt bennem némi félsz, hogy egy magukat amatőrnek feltüntető, inkább társadalmi munkában elvégzett esemény szervezését, hogyan fogja megoldani a Csengett Mylord? rajongói stábja. De le a kalappal előttük. Amit ígértek azt megkapta a közönség, sőt szerintem még többet is. Nagyon színvonalas show volt, vidám, boldog perceket okozva a sok rajongónak és azért egy közel 900 fős rendezvényt így lebonyolítani, hogy szinte mindenki elégedetten távozhatott az eseményről, nem túl gyakori. A közönségnek is jár az elismerés, hiszen kulturáltan, mint egy nagy család töltötték el együtt azt a pár felejthetetlen órát. Örülök, hogy részese lehettem és gyerekkorom kedvenc sorozatának (amit a mai napig bármikor szívesen megnézek) szereplőivel élőben is találkozhattam. Egy álom vált valóra. Köszönet mindenkinek és gratuláció! Mert ez nem csak Finom lesz, de finom is lett!