Akkor beállnék én is a sorba, hogy szénné ajnározzam Olivia Wilde első rendezését.

Előtte viszont elmondanám, hogy a forgalmazó nem igazán siet kielégíteni a közönség igényeit, hiszen egy, azaz egyetlen mozi és lehetetlenül kései idősáv sincs, ahol feliratosan elérhető lenne a film, ami így szinkronosan, legalább 15%-ot veszít az értékéből. Szóval ne lepődjön meg senki, hogy amint „kölcsönözhető” lesz a film az internet kies sztyeppéin, a célközönség jelentős része az otthoni megtekintést fogja preferálni. Én mindenesetre mindenkit arra buzdítanék, hogy legkésőbb a VOD és/vagy házimozi megjelenéskor mindenképp nézze meg eredeti nyelven is a filmet, mert zongorázni lehet a különbséget! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de elég régóta harsogjuk már, hogy eredeti hangot a népnek… meg kéne már hallani és elérhetővé tenni feliratosan is minden filmet a mozikban. A szinkronszínészeknek sem kell remegni, még mindig többen vannak, akik felháborodnak, hogy a Passió-t csak feliratosan tekinthetik meg. No meg persze amíg a 3D/4D/4DX/IMAX és társai igénybe veszik a retinánkat, addig kelleni fog az a szinkron.

Dohogás befejezve!



Szóval, ahogy már több helyről érkezett az összehasonlítás, kicsit tényleg olyan ez a film, mint a Superbad. Ugyanis mindkét esetben a középsulis évek utolsó bulija a tét, és mindkét esetben az élmények hiánya, valamint azok bepótlása a cél. De azért a fiúknál mégis csak a dorbézolás hevében történő laza lepippantás lehetősége a legcsábítóbb! És most vegyük sorra azokat a kliséket, amivel Olivia Wilde és az írók itt szembe mennek:

Két lány a főszereplő! (Na jó, ilyen azért előfordult már – Thelma és Louise; Női szervek; Killing Eve)
Viszont az egyik plus-size, a másik pedig meleg.

És erről ennyit.

Senki sem bántja Molly-t azért, mert kövérebb, mint bárki más körülötte. Sőt, elhangzik egy igencsak helyes srác szájából, hogy szenvedélyesen szeretkezne vele, csak zacskót húzna a SZEMÉLYISÉGÉRE! Nem a külseje felett ítélkezik (a film) bárki, hanem a lekezelő, arrogáns stílusát bírálják, amivel igyekszik mindenki tudtára adni, hogy mennyivel különb náluk.
Amy két éve “előbújt” (csak nekem rettenetesen irritáló ez a szó a coming out-ra??), de azóta sem történt vele ennél több. Se flört, se csók, se egy elejtett homofób megjegyzés. Egyszerűen pont úgy kezeli a film ennek a lánynak az ügyetlenkedését, mint ha egy srácba lenne szerelmes. Ami azért tök jó, mert amúgy tényleg tök ugyanolyan. Nincs itt semmi látnivaló kérem, egy balf@sz szerelmes tinédzser, haladjunk tovább azzal a narratívával.

Szóval a konfliktusig még el sem jutottunk, de én már karfát szorongatva ujjongtam magamban, hogy mennyire alattomosan tabudöntögető ez a film, jóistengyerele! Na, de ekkor dobja le Molly agya az ékszíjat, mert megtudja, hogy az eddig agyatlan majmoknak tűnő évfolyamtársai mind neves egyetemekre jutottak be.

Molly: You don’t even care about school.

Triple A: No, I just don’t only care about school.

Ezután fogalmazódik meg Mollyban az igény egy egetrengető bulizásra, hiszen ahogyan Amynek is megfogalmazza:

Molly: Nobody knows we’re fun.

Persze eljutni a parti helszínéig nem igazán egyszerű, ha nem tudod a címet. De nem is lehetetlen. És a lányok ekkor kezdenek bele az egyéjszakás roadtripjükbe a fergeteg élménybeszerzés reményében!

No és az van, hogy ezek a csajok tényleg viccesek. A kis rituálék, amiket előadnak egymás önbizalmának pimpelésére, tök laza, szerethető és vicces. De nem attól lesznek különlegesek, mert kiemelkedően okosak, mert bebizonyítják, hogy mindenkinél jobbak, vagy mert annyira kínosan tapasztalatlanok a tananyagon kívül mindenben, hogy azon már csak röhögni lehet. Hanem, mert ezek a lányok mi vagyunk 18-19 évesen. És rajtuk keresztül újra tudunk röhögni magunkon és nagyon hálásak vagyunk, hogy a körülöttük lévő ’mellékszereplők’ egyáltalán nem mellékesek. Sőt zseniálisan adagolva csodálkozunk rá, hogy milyen értékesek és rétegeltek. (Billie Lourd, azaz Gigi annyira vicces, hogy az spin-offért kiált!) Valahogy így van ez a való életben is. Ha veszed a fáradtságot és megismered azt, akiről eddig csak véleményed volt, bármikor kiderülhet, hogy nagyon is érdemes a figyelmedre/barátságodra. És akkor hadd említsem még meg, hogy mennyire előzékenyen adja át a reflektorfényt egy új generációnak Lisa Kudrow és Will Forte (Amy szülei), valamint Jason Sudeikis (Brown igazgató).

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés5 Votes85


95
Értékelés
Éretlenségi
Összességében
Olivia Wilde filmje vicces és remekül érzékenyít egy eddig ismeretlen irányból. Minden éremnek két oldala van. Akkor sem vagy feltétlenül jobb bárkinél, ha éppenséggel okos vagy, végig seggelted a középiskolát és bejutottál egy igazán jó egyetemre.
Pozitívumok
Elképesztően jól megírt karakterek
Kiemelkedően jó színészi játék
Brutálisan jó zenék
Okos és fontos üzenet
Negatívumok
Lehetne feszesebb a vágás (elfért volna ez 90 percben is)