Láttunk már sok „csúnya rossz tech cég” filmet. Hát ez valójában nem az. Persze benne van minden, ami kell, hogy felelevenítsük mondjuk, Ponsoldt filmjét (A Kör) vagy bármelyik más a technológiát saját, gonosz céljaira felhasználó vállalatról szóló alkotást, de a helyzet az, hogy itt ennél többről van szó. Elsőként azért, mert a sorozatot egy okos rendező-író alkotta meg, nevezetesen Alex Garland (Ex machina, Annihilation). A minisorozatoknak az a rendkívüli előnye, hogy nem „út közben” hordják össze a történetet, és próbálják kitalálni, hogy mi legyen a következő héten, hanem manapság már meglepő módon az alkotók egy olyan storyt akarnak elmesélni, melynek van eleje, közepe, vége. Ezért aztán képessé válnak arra, hogy egymással összefüggő, valódi mondanivalóval bíró, hangulatilag egységes sorozatot hozzanak össze. Garlandnak ez sikerült is. Az Ex Machina után kezébe kapott egy sorozatot, amit nem is engedett ki a markai közül. Jól tette, mert az eredmény egy igencsak hangulatos, sajátos tempójú, de mégis valahová vezető alkotás lett.




A történet nem túl bonyolult, de azért nem is a „felfedeztem, hogy rosszaknak dolgozom, szóval harcolok életre-halálra” sémát követi. Adott egy lány Lily (Sonoya Mizuno – Ex Machina) és a barátja Sergei (Karl Glusman – Éjszakai ragadozók). Sergei bejut a cég belső fejlesztői projektjébe (Devs), ahol az első munkanapján meg is ölik. Miért? Hát mert kém. A lány pedig nyomozni kezd. A történet valójában itt kezdődik, mert a nyolc rész nem csupán a menekülés, visszavágás, túlélés és leleplezés tengelyén mozog (ott is), hanem lassanként kirajzolódnak a szereplők motivációi, jellemei, vágyai. Megismerjük a cég vezetőjét és tulajdonosát Forrestet (Nick Offerman – Városfejlesztési osztály), a biztonsági főnököt, a projekt vezető tudósait, Lily volt barátját. És ami a legfontosabb (meggyőződésem, hogy Garland ezért hozta létre a sorozatot) megismerjük a Devs-et, azt a titkos fejlesztést, mely az idő szövetét piszkálja meg. És innentől a sorozat már nem csupán egy akciótól fejnehéz üres kagylóhéj, hanem egy gyöngyöt rejtő történet. Ez a gyöngy nem több és nem kevesebb, mint a sorozat utolsó fél órája. Hogy Forrest miért teszi azt, amit tesz, hogy Lilynek ehhez mi köze van, hogy az a Devs, hát igen, az a Devs mi is valójában, és ha működik, HA működik, akkor mit ad az emberek kezébe.

A történet pedig még tovább megy. Felteszi az emberiség gondolkodni szerető felét régóta foglalkoztató kérdést: Van szabad akarat? Már ezért sem lehet ezt a sorozatot az átlagos alkotások közé besuvasztani. Ezt erősíti továbbá Garland feltett szándéka, hogy lehetőleg minden egyes beállítás, helyszín megkapja azt a sajátos hangulatot, mely egyszerre jellemzi a benne folyó történéseket és magát az egész sorozatot. Rengeteg csodálatos, vizuális ajándékot kapunk az alkotóktól. Gyönyörű képekkel, csodás kamerabeállításokkal, az agyban megülő helyszínekkel dolgozik a rendező, mely végül kidolgozza magából a sorozat legfontosabb elemét (a valódi mondanivalón kívül): a hangulatot. Ennek a sorozatnak hangulata van. Sokszor találjuk szemben magunkat, zárt, nyomasztó, mégis rendkívül fényes és földöntúli atmoszférával, mely egyszerűen rátelepszik a néző tudatára. Ezt segíti elő a rendkívül pontos, és sokszor hihetetlenül lassú vágás, a sorozat általánosan, de feszítetten lassú tempója és az a tény, hogy a film zenéje önállóan is megérdemelne egy ódát. Mert Garland nem fél csemegézni az zeneirodalom széles spalettáján (ide értve a vokális komolyzenét is), és nem fél saját zenét íratni a képekhez. Ez pedig telitalálat.

A rendezés, az operatőri munka és a zene olyan hangulati bombát alkot, mely hosszú ideig az emberrel marad, akkor is, ha egyáltalán nem figyelt oda a történésekre. Hogy ne csak a lelkendezés hangjai legyenek itt, meg kell említeni, hogy a sorozat nem mindenkinek lesz nagy élmény. Kell hozzá némi türelem, kedv egy igencsak meghatározó hangulathoz, és tolerancia annak elviseléséhez, hogy a nyolc részre felfűzött történet összesen talán hat helyszínen játszódik, és hogy a szereplők sokkal többet beszélnek benne, mint mozognak.