Csillag születik…csak kicsit másképp.

Franciaországban járunk, a századforduló idején. Nem a legutóbbinál. Az eggyel izgalmasabbnál, 1890 körül. Egy fiatal vidéki lány, Gabrielle Colette hozzámegy a kor ismert és elismert írójához, Henry Gauthier-Villarshoz (Willy) és Párizsba költözik vele. Csetlik botlik, kicsit kívülálló. De nem jön zavarba. Valahogy túlságosan öntudatos ahhoz, hogy fennakadjon a társadalmi beilleszkedés nehézségein. Persze azért megemlíti oldalbordájának, hogy egy feldíszített teknőssel folytatott diskurzuson kívül, nem sok izgalmas perce akadt az összejövetelen, ahol ő a barátaival puncsoltDe Willy nem igazán érzi magáénak a feladatot, hogy ebben segítse feleségét. Neki kötelességei vannak kiterjedt közösségében, ami magában foglalja az éjszakába nyúlókártyázásokat, baráti kör pezsgőztetését, drága vacsorákat és hasonló úri mulatságokat.

Eközben az is kiderül, hogy Willy nem is ír olyan sokat, mint azt gondolnánk. Szellemírókat foglalkoztat. S mivel Colette is igen jó írói vénával rendelkezik, nem kerülheti el, hites ura őt is befogja a pénzkeresők hosszú sorába, akik az ő nevének csodálatos égisze alatt publikálhatnak. Colette eleinte csak kritikákat ír férje helyett, majd megírja első önéletrajzi ihletésű regényét, a Claudine az iskolában-t. Willy ugyan szereti az írást, de úgy gondolja ebből sosem lesz siker.

Téved. Mint sok másban is…


Mikor pont úgy éreznénk, ez egy a kornak megfelelő, kiegyensúlyozott és jól működő kapcsolat is lehetne…akkor kiderül, hogy Willy többet költ, mint keres, így sokszor el is marad alkalmazottai kifizetésével. Előfordul, hogy behajtók rendelkezésére bocsát egy-két bútordarabotS nem mellesleg előszeretettel csalja meg kedves nejétColette ereje ekkor mutatkozik meg először igazánWilly félrelépését úgy torolja meg, hogy hazaköltözik a szüleihez. Habár nagyon is függ férjétől, és esze ágában sincs vidéken maradni, ösztönösen érzi, hogy ha szabályokat akar lefektetni a házasságukban, akkor ezt már nem tűrheti el tőle. Willy rövid időn belül utána utazik. Colette ultimátumot ad neki. Ha már nem tudja féken tartani az ösztöneit, legalább ne hazudjon. Tudni akar róla, ha mással is együtt hál. Willy beleegyezik.


Na akkor most tegye fel a kezét minden női olvasó, akiben már forronganak a feminista indulatok! Meg a cukros f…om nem kéne? Hát igen. Nagyon szépen érzékelteti a film a 20. század eleji helyzetünket kedves hölgyeim. Ahol bizony Colette még így is igencsak kivételes életet élhetet. Tehetséges volt és ezt a megfelelő ember ismerte fel. Még ha nem is Willy-n múlt, hogy később elismert író váljon belőle, a kezdő lökést és önös érdekből fakadó bátorítást ő szolgáltatta egy új francia csillag születésének.

Főhősnőnk emellett köztudottan biszexuális volt, amit a film arra (is) használt, hogy egy cseppet szájbarágós módszerrel megmutassa, végül is „ki hordja a nadrágot” a családban. Esetünkben mindenki. Colette öntudatra ébredését és egyre nagyobb magabiztosságát, szexualitása kibontakozása köré építi a film, de ez talán inkább félrevezető, mint hasznos. Lányok, nem kell ahhoz melegnek lenni, hogy függetlenek lehessetek az erősebbik nemtől.

Segít, de nem kötelező!

85
Értékelés
Összességében
A Colette című film remekül mutatja be, hogy mennyi mindenre képes egy nő, ha teret és lehetőséget kap tehetsége kibontakoztatására. Én sokkal szívesebben nézem ebből a szögből a női egyenjogúságot, mint Debbie Ocean, vagy pár szellemírtónő tolmácsolásában.
Pozitívumok
Remek alakítások és rétegelt karakterek
Tökéletes tempóban kifejtett konfliktus
Gyönyörű látvány
Negatívumok
Hosszadalmas bevezetés
Nem feltétlenül a helyén kezelt szexualitás