Három lány, egy lakás.

Salma, Olivia és Lauren mit sem tudnak egymás létezéséről. A három lány pedig nem is állhatna egymástól távolabb. Salma az anyjával él az arab gettóban és tanít. Olivia szintén szüleivel él és épp egy megfelelő zsidó férjet keres magának, míg apja boltja megmentésén fáradozik. Lauren puccos partikról oson haza reggelente az albérletébe, amit már két hónapja nem fizetett ki.

Mindhárman sorsfordítónak élik, meg mikor az apjuk rájuk hagy egy hatalmas lakást Párizs 7. kerületében.  Hát még azt, mikor tudomást szereznek egymás létezéséről. Hát igen, nagy kujon volt a papa, de legalább próbált jó fej lenni, mielőtt elhagyta földi porhüvelyét.

Adott a konfliktus. Összecsiszolódni úgy, hogy közben apuka „igazi” családja egyáltalán nem szeretné helyben hagyni ezt a nagylelkű felajánlást.

A film első 10 percében aggódtam, hogy túlságosan támaszkodni fog a sztereotípiákra, de igazság szerint csak a lányok különbözősége volt ezzel kidomborítva. Egy két poén elpuffant az arab hagyományok és a „depresszió vs. zsidó melankólia” oltárán, de ez még több is volt, mint kellemes. A film nem akart másról szólni, mint hogy milyen nehézségekbe ütközhet három ember, akiket arra kényszerít az élet, hogy egy párizsi luxuslakásban éljenek együtt anélkül, hogy egymás agyára mennének.

Némi intrika és cselszövés is belefért mind a Család, mind a lányok részéről, de az örökösödés tulajdonképpen csak táptalaja annak a történet hömpölyegnek, amit többnyire félmosollyal, sokszor kacarászva izgulunk végig.


Elkerülhetetlen, hogy az eleinte végletes ellentétek feloldódjanak, mikor a lányok rájönnek, hogy Lauren például nem egy üres fejű Barbie baba, csak nagyon szeretne bekerülni a divatvilág forgatagába és ezért tényleg mindent meg is tesz, ami tőle telik. Ő az a lány, aki otthon sem engedi el magát, mindig olyan, mint akit egy Vogue magazinból rántottak elő. De ugyanakkor egy fontos randevú előtt nagyon is jól tud jönni a ruhásszekrénye.

Salma sem mindig arrogáns, csak mikor Lauren a gettó közepén próbál meg selyemfű mézet kérni a teájába, majd megelégszik egy ásványvízzel, csak szoba-hőmérsékletű legyen.

És Olivia céljai is érthetőek, mikor arra törekszik, hogy eladják a lakást és mindhárman vegyenek maguknak sajátot, bár az ő karaktere talán kicsit túl későn kezd el a pozitív irányba konvergálni.

De mi tudjuk már az elején, hogy ez a három lány szeretni fogja egymást. Mi csak azt akarjuk végignézni, hogy hogyan jutnak el idáig. És ezt meg is kapjuk. De még mennyire. Te jó ég milyen színek és karakterek vannak felvonultatva. A film humora szinte tökéletes. A karakterek kifejtésének tempója és aránya üdítően el van találva.

Mindeközben a képi világ csodálatos. Elkülönül a három lány világa, mégis egybemosódik. Nem használnak kontrasztokat, különböző színeket vagy tereket. Minden arra figyelmeztet minket, hogy itt nem lesznek óriási drámák, itt bekövetkezik az elkerülhetetlen és ez a trió igenis szeretni és segíteni fogja egymást.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés5 Votes88
90
Értékelés
Bűbájosok
Összességében
Mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet. Kellemes, szórakoztató, kikapcsol, megmosolyogtat és kicsit több, mint másfél órára a mozitermen kívül tudod hagyni a hétköznapokat. Az meg erre való, nem?
Pozitívumok
Párizs, mint helyszín
A lányok tökéletes játéka
Felhőtlen kikapcsolódást nyújt
Negatívumok
Olivia karaktere nekem a másik két lányhoz képest sarkos
Meg lehetett volna oldani talán kevesebb sztereotípiával is (de ez csak kukacoskodás)
Az a bizonyos lift jelenet azért eléggé távol áll a valóságtól