A tudományos fikció – sci-fi – műfaját technikai jellege, és ebből adódóan magas költségvetése miatt ritkán alkalmazza Magyarország. A nagy mennyiségű populáris irodalomból azonban egyértelműen kitűnik, hogy Közép-Európa ezenszegmense is jellegzetes, sajátos módon képzeli el akár a jövőt, akár a rejtett múltat, összegyúrva saját világképét a standard koncepciókkal. Ezt a hangulatot ragadta meg Pálfi György legújabb filmjében, Az Úr hangjában, amely egy fenomenális képi világú, laza feldolgozása Stanislav Lemfilozofikus regényének.

Péter egy furcsa, megmagyarázhatatlan balesetekről szóló dokumentumfilmben felismeri édesapját, aki még a rendszerváltás előtt elhagyta családját és Amerikába disszidált,hátrahagyva feleségét és két fiát. Péter így útnak indul barátnőjével, Dórával, hogy kiderítse, ki is valójában apja, miért hagyta ott őt és kerekes székes testvérét, Zsoltot – az út során viszont különös dolgok derülnek ki az univerzumról, amelyben élünk, és jelentősen megváltozik a résztvevők élete is.

Hamar kiderül, hogy Péter apja tudósként folytatta életét az Egyesült Államokban, próbálva dekódolni a világűr különös jeleit – ez viszont váratlan, veszélyes következményekkel járt. Pálfi György sajátossága, hogy rendezői víziója áll mindennek a középpontjában, és ennek audio-vizuális, kreatív és intelligens megvalósítása élvez prioritást. Hősünk elhagyatott kutatóbázisokba látogat és összeesküvés elméleteknek jár utána apja azonosítása, illetve szerepvállalásának tisztázása érdekében, ezeket a hétköznapi jeleneteket pedig látványos, szürreális, elsőre kibogozhatatlan snittek kötik össze.




Minden különös alkotóelem végtelen kreativitással készült, akár – kezdetben érthetetlen módon – egy idegen, műholdak övezte bolygót megközelítő űrállomás eseményének lehetünk fül- és szemtanúi, akár delíriumos lázálmok torz történései bontakoznak ki. Mivel sokszor kategorizálhatatlan látványelemekről van szó, és minden újabb megoldás friss meglepetéseket tartogat, nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjünk le poént, de pár példát kiemelek: Péter hazafelé autózva egy bandukoló, pucér óriást szúr ki az út mentén; míg a film elején régi családi fotók fordított sorrendben történő pörgetésemeséli el a család múltját. Az „összeesküvés elméletes”jelenetek és hírbemondós snittek pedig egyszerre paródiái a televízió ezen műfajainak, és részleteket is elárulnak a cselekményről. Elejétől végéig izgalmas, egyedi, és kreatív megvalósításokkal találkozhatunk, amely egyszerre ámít, elgondolkodtat, és persze szórakoztat.

A fenomenális képi elemek mellett a magyar, és tágabb értelemben véve a Közép-Európai szocialista és poszt-szocialista valóság is szembekerül az idealizált amerikai kapitalista utópiával. Ugyan Péter számára nem idegen és távoli a világ, amelybe utazik, a film mégis felhívja a kettő közötti ellentétet. Hamar kiderül, hogy apja új családot alapított, és a kontraszt is kitűnik itteni és hátrahagyott gyerekei életvitele és természete között. Rövid, de hatásos jelenetek hangsúlyozzák, hogy mennyire eltér a hazai lét az amerikaitól – és hiába hat túlzóan, a valóság ilyen. Ez a kettősség a beszédstílusokban és egyéb megnyilvánulásokban is kitűnik, ami jellegzetes dinamikát kölcsönöz az egész műnek.

Fontos kitérni arra, hogy Lem regénye inkább egyfajta kezdőpont Az Úr hangja számára. A filmadaptáció saját gondolatait fogalmazza meg a könyv alapján, mélyreható téziseket állít fel szájbarágás nélkül. Egyszerre sci-fi és családi drámába, útkeresésbe bújtatott társadalomkritika, amely érinti „kis hazánkat” és a „lehetőségek országát” is – és hiába Amerika a film fókusza, mégis egyenlő mértékben fogalmazódhatnak meg bennünk gondolatok mindkét helyszínről. Az Úr hangjának gyenge pontja a színészek középszerű, illetve sematikus alakítása. Ez a film tudatos sajátossága, viszont gyakran válik fárasztóvá, elvéve a konfliktusok élét. A technikai, és történetmesélési, prezentálási megvalósítások válnak így a mű főszereplőjévé, míg karakterei és kontaktusaik inkább alá vannak rendelve az üzenet- és a gondolatébresztés közvetítésének.

Lem megfilmesíthetetlennek tartott regénye valóban az, és Az Úr hangja nem is tett erre kísérletet. Pálfi György helyette inspirációt merített belőle, és egy látványos, érdekes, egyedi, és elgondolkodtató filmet forgatott. Nem biztos, hogy mindig meg tudjuk állapítani, hogy épp mi történik, de rengeteget lehet róla beszélgetni, órákat lehet tölteni fejtegetésével, úgy, hogy a moziban töltött idő is ámulással és elmélkedéssel telik – struktúrája és különleges felépítése viszont sokak számára inkoherensnek hathat.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés11 Votes41
Az Úr hangja
Összességében
Az Úr hangja egy fenomenális képi megvalósításokkal teletűzdelt elmélkedés a tudományos fikcióról, a családról, valamint Közép-Európa és Amerika ellentéteiről, amely gondolatokat kelt és hosszú beszélgetéseknek ad okot, annak ellenére, hogy Stanislav Lem regénye inkább ihletként, mint alapként szolgált.
Pozitívumok
Fenomenális képi megvalósítás
Sajátos, egyedi témák
Kreatív ötletek és érdekes koncepciók
Negatívumok
A színészek alakítása középszerű
Kotikus és hektikus mivolta nem való mindenkinek