Az Illumination kétségkívül a filmvilág egyik legmeghatározóbb animációs stúdiójává nőtte ki magát, a Gru, 2010-es bemutatója óta. Az aranyszívű gonosztevő kalandjai részről részre nagyobb bevételre tettek szert, sőt a Minyonokkal és a Gru 3-mal milliárdos sikereket is elkönyvelhettek. A stúdió másik zászlóshajója a 2016-ban bemutatott, Kis kedvencek titkos élete lett, ami 75 milliós gyártási költségek mellett majdnem 900 milliót fialt világszerte. Egy ilyen sikert pedig hülyeség lett volna nem folytatni. Ennek megfelelően a stúdió azon nyomban be is rendelte a folytatást, ami a jövő héten – néhány premier előtti vetítést leszámítva – megérkezik kishazánba is, ahol várhatóan hasonlóan nagy sikert fog aratni, mint elődje.


A folytatás cselekménye tulajdonképpen három jól elkülöníthető, de lazán mégis összekapcsolódó történetből áll össze. Az egyikben Max és gazdájának óvoda előtt álló gyermekének kapcsolatára helyezik a hangsúlyt, a másodikban Gigi macskává lényegülésének lehetünk szemtanúi, miközben próbál visszaszerezni a szomszéd macskás hölgytől egy csipogó játékot, amit Max bízott rá, míg a harmadikban a közönségkedvenc Hógolyó és egy frissen érkező szereplő, Daisey indulnak egy cirkuszi tigris megmentésére.

És a Kis kedvencek titkos élete 2 legnagyobb hibája pontosan ez, vagyis, hogy nincs egy egységes története, amit végig vihettek és jobban kifejthettek volna a készítők. Pedig három év alatt illett volna egy épkézláb sztorival előrukkolni. Igaz mindenből többet kaptunk, ami miatt az első részt szeretni lehetett (cuki kis állatok, vicces beszólások, Hógolyó), ez viszont a forgatókönyv rovására ment. Emiatt pedig nincs se izgalom, se árnyékolt jellemek, sem pedig karakter fejlődés. A legjobb példa erre Max és a veterán vidéki kutya, Kakas kapcsolata. Kettejük viszonya nem indul túl rózsásan, ami később sem javul, aztán egy fantáziátlan, közös és gyorsan lezavart kaland után hipp-hopp elkezdik kölcsönösen tisztelni egymást, aztán már vége is. Kakas karaktere egyébként végig kiaknázatlan maradt, csak úgy ott van és kész, néha mond egy-két bölcsességet, de nagyjából ennyi. Ráadásul néhány visszatérő szereplővel (Duke, Chloe, Mel) is látványosan nem tudtak mit kezdeni az írók, ami már csak azért is bosszantó, mert amúgy nagyon jó karakterek.

Ha viszont alapjáraton úgy indulunk el megnézni a Kis kedvencek titkos élete 2-őt, hogy nem várunk Pixar-i mélységeket és mondani valót akkor tökéletes szórakozában lehet részünk. Mert, ahogy már fentebb is írtam tele van hihetetlenül aranyos állatkákkal, humoros beszolásokkal és jelenetekkel, valamint ezúttal is sikerült szinte tökéletesen színre vinniük azt, hogy kedvenceink vajon mire gondolhatnak miközben mi nem vagyunk velük (ezt gyakroló kutyatartóként is alá támaszthatom). Mindezek mellett pedig egy-két szívmelengető pillanatnak is szemtnúi lehetünk. Az animációra sem lehet panaszunk, hiszen az, az első részhez hasonlóan itt is remekül sikerült, ami már csak azért is dicsérendő, mert a költségvetés egy átlag animációs film nagyjából fele (80 millió dollár) volt.

A Kis kedvencek titkos élete második részét talán úgy tudnám legjobban jellemezni, hogy egy olyan folytatás lett, melynek elkészülte összességében kevésbé tűnik indokoltnak, mint az előzetesen gondoltuk volna, mégis örülünk neki, hogy elkészült, mert több cuki, pihe-puha állatot, több új helyszínt és talán több nevetést is kapunk a pénzünkért, csak az a papírvékony forgatókönyv lehetett volna vastagabb…

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés9 Votes65


65
Értékelés
A kis kedvencek titkos élete 2.
Összességében
A kis kedvencek titkos élete 2 ugyan nem emelkedik Pixar-i magasságokba, de 86 perces játékideje alatt mégis képes végig szórakoztatni nézőit. Kutya, macska és úgy összességében állatbarátoknak, valamint családosoknak kötelező nyári nézni való.
Pozitívumok
Tökéletesen mutatja be, hogy milyenek is a háziállataink
Vicces, aranyos és egy-két helyen megható is
Hógolyó karaktere
Negatívumok
A történet(ek) nem teljesen áll(nak) össze egy egészé
Sok, az előző részből megismert kis kedvenc szorult a háttérbe
A főgonosz karaktere eléggé sztereotip