Nagy-Britannia. Nigéria. Skinheadek. Ez a néhány szó akár egy átlagos nevelő célzatú filmre is utalhatna, amely végén a néző kilép a moziból és azt mondja: ”Hát igen, nem szabad így gondolkodni.” Ez a film azonban sokkal mélyebb ennél. 1960-tól egészen a ’80-as évekig nigériai gyerekek ezrei nevelkedtek angol családoknál. A fő oka ezen furcsa jelenségnek természetesen a pénz volt: az afrikai szülők nem tudták volna iskoláztatni gyermeküket, akik így otthont, oktatást, lehetőséget kaptak; az angol, főként munkásosztálybeli befogadó családok pedig állami támogatást kaptak szolgáltatásaikért. Ez esett meg a történet főhősével, Enitannal is, aki a Carpenter családhoz került megőrzésre. A film eredeti címe (farming – mezőgazdasági gazdálkodás, állattartás) jobban tükrözi a valós viszonyokat. A család némi túlzással csupán eteti és melegen tartja a jószágokat, azt a 6-8 afrikai gyereket, akik után megkapják a járandóságukat. Nincs gyűlölet, de nincs nagy szeretet sem.

A történet eddig talán szívszorító, de nem borzolja meg a nézők kedélyét. Azonban Enitan érzelmileg légüres térben élve bármit megadna azért, hogy valós emberi kapcsolatokat éljen meg, és, hogy gyökeret ereszthessen a társadalom kövei közé. De Enitan hosszú ideig nem talál rést a kövek között. Nigériába visszatérve nem csak ő, de szülei is ráébrednek arra, hogy a fiú afrikai gyökerei már kiszáradtak, de Angliában színesbőrüként szintén nem sok babér terem számára. A film valódi sarokpontja az a pillanat, amikor Enitan a hőn áhított kapcsolódást a város marginalizálódott kis csoportjában, a nyíltan rasszista bőrfejű bandában (Tilbury skins) találja meg. Mert Enitannak mindegy, hogy lenézik, hogy kutyának tartják, hogy megverik, hogy szégyellnie kell a saját bőrszínét, mindez nem számít, ha azok, akik ezt csinálják vele, észreveszik. Mert a hovatartozás mindent megér. Még az alapvető elveket is eldobja érte az ember. És Enitan feketeként skinhead lesz.

A film ezután az elvakultság egyre mélyebb rétegeibe vezeti a nézőt, aki megérti (nem tudja nem megérteni) Enitan-t, a tetteit, a vállalásait, és csak azért tördeli a kezét a sötét vetítőteremben, hogy valami nagy baj ne történjen. Nem könnyű mozi és nem könnyű üzenet, amit a film készítői átadni készülnek számunkra, de megéri megnézni, ha hátrahagyjuk a „nézzünk meg egy szórakoztató filmet” típusú elvárásainkat, és elég bátrak vagyunk belemerülni egy valós történet valós poklának valós bugyraiba. Hogy van-e belőle kiút, és mi az? Nem lenne igazságos, ha elárulnám.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés3 Votes64


80
Értékelés
A bőrömben
Összességében
A film elgondolkodtató, 18 karikás, komoly társadalmi és egyetemes kérdéseket feszegető igaz történet. Mindenkinek ajánlott, aki nem szórakozásra, hanem gondolatokra, felismerésekre vágyik és cserébe be mer pillantani egy ember igen kemény életének kulisszái mögé.
Pozitívumok
Jó színészi játék
Mély gondolatokat felszínre hozó értékes alkotás
Negatívumok
Aki nem szereti az ilyen filmeket, találhat benne számos hibát, de annak nem is ajánlott beülni erre az alkotásra