Jussi Adler-Olsen világsikerű Qügyosztály regénysorozatának negyedik része, A 64-es betegnapló is megfilmesítésre került. Dániában jelenleg ez a legnépszerűbb és legtöbb bevételt produkált mozi a sorozatból. A Q-ügyosztály olyan esetekkel foglalkozik, amiket évtizedek során se sikerült megoldani és felgöngyölíteni. Ezekkel két merőben különböző habitusú nyomozó, a mindig nyugodt és megfontolt Assad (Fares Fares – Védhetetlen, Zsernyákok, Nyomtalanul, Fácángyilkosok, A 44. gyermek) és az alkoholproblémákkal küzdő, fiát egyedül nevelő Carl Morck (Nicolaj Lie Kaas – Fácángyilkosok, Nyomtalanul, Angyalok és Démonok, Palackposta, Zöld hentesek) foglalkozik és próbálja megoldani.

Jelen történet szerint munkások egy csoportja három mumifikálódott holtestre bukkan. A két nyomozó feladata, hogy kiderítse mi is történt valójában. Ha ez még nem lenne elég, a nyomok egy különleges Sprogo nevű szigetre vezetnek, ahol régebben nőket sterilizáltak, meglehetősen kegyetlen módszerekkel. Úgy tűnik, ezek és a holtestek összefüggésben vannak, és a Q-ügyosztály legjobbjainak életük egyik legnehezebb esetével kell szembenézniük. Megismerkedhetünk egy lány tragikus múltjával és sorsával. Párhuzamosan a nyomozással végig követhetjük egy a hatvanas évekbeli nőotthon működését a szigeten. Az orvost és a főnővért, a lányt, aki unokatestvérébe szeretett bele és esett tőle teherbe. Ami megpecsételte egész életét a jövőben is. Egy rejtélyes kutatóközpont, egy illegális orvosokból, politikusokból, ügyvédekből álló rasszista nézeteket valló csoport, két nyomozó, akiknek úgy néz ki ez lesz az utolsó közös munkája. Ebben a történetben semmi nem az aminek gondoljuk elsőre és senki nem az akinek látszik. Lelki vívódások, csapatszellem és barátság. Éles és valós, hidegrázós társadalomkritika. Ez és még ennél is több, amiről szól a 64-es betegnapló.



Az előző részek hangulatával se volt gond sosem, de a rendezőnek most sikerült egy olyan hihetetlenül rideg, mély és sötét atmoszférát teremtenie, ami tényleg csontig hatol és nem csak a téli fagyos hidegtől, amikor az egész játszódik. Az a nyomasztó érzés, amit megjelenítenek nem csak képek, de hangok formájában a filmben, teljesen magába szippantja a nézőt is. Ne várjunk szemkápráztató akciójeleneteket. Viszont izgalmas nyomozást és brutális történéseket igen. Nem véletlenül lett ez mind könyvben, mind pedig Dániában a sorozat legjobb és legmeghatározóbb darabja. Egy percig se fog unatkozni, aki beül erre a mozira. Nem csak az ismert szereplők teljesítenek szépen, hanem szinte az összes mellékszereplő (Nete – Fanny Bornedal, Curt Vad – Anders Hove, Nour – Amana Radeljak ) annyira hiteles és hozza a karakterét, hogy szó nem érheti a rendezést. Lüktet az egész film és még az utolsó percekre is tartogat meglepetéseket. Kiderül többek között az is, hogy Carl Morcknak is van szíve és meg tud nyílni. Vannak emberi érzései és hogy Assad nélkül egy félkarú óriás.

Minden percét feszült figyelemmel követtem végig és ez már többször is kiderült, hogy a skandinávok igenis tudnak nagyon jó krimiket készíteni. Érdemes megnézni az előző részeket, hogy képben legyünk ki kicsoda és miért olyan, amilyen. Gondolok itt a Q-ügyosztály tagjaira. Számomra az utóbbi évek egyik legjobb skandináv krimije a Fejvadászok után.


Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés10 Votes38
90
Értékelés
A 64-es betegnapló
Összességében
A 64-es betegnapló egy elejétől végéig izgalmas és feszült krimi, amely számos, hátborzongató témát érint, legyen szó általános társadalomkritikáról vagy egyéni tragédiákról, mindeközben tovább bontva ki amúgy is sokoldalú főhős párosát.
Pozitívumok
Hihetetlenül nyomasztó atmoszféra
Kiváló színészi játék és rendezés
Emberközeli és hihető, realisztikus történet
Negatívumok
Itt-ott vannak kisebb-nagyobb eltérések a könyvhöz képest