Volt egyszer egy Szíria (Insyriated – 2017) [Kritika]

by on 2017-11-17
 

A Volt egyszer egy Szíria a világ egyik legjelentősebb filmfesztiválján, a Berlinálén debütált. A Philippe Van Leeuw által rendezett film két díjat nyert a fesztiválon, többek között a közönségdíjat is. Sőt alkotását a Seattle-i Nemzetközi Filmfesztiválon is jelölték és az Európai Filmakadémia jelöltlistájára szintén felkerült. Philippe Van Leeuw írta és rendezte a filmet, munkássága között olyan filmek találhatóak, mint a Jézus élete és a Holnapnál jobb a tegnap. A rendező már foglalkozott hasonlóan nehéz témával, 2009-ben a ruandai népírtásról készített egy szintén felkavaró művet, The Day God Walked Away címmel.

A Volt egyszer egy Szíria egyik főszereplője az izraeli származású Hiam Abbas, aki egyébként a díjnyertes Citromfa (2008) című filmben is szerepelt. Ő testesíti meg a tekintélyes és karakán családanyát, Oum Yazant, aki a legnagyobb káosz közepén is próbálja biztonságban tartani az otthonában lévőket. A Hiam Abbas által megformált Yazan, egy háromgyermekes édesanya, akinek a vállait hatalmas teher nyomja, mivel nem csak saját családját kell védelmeznie, hanem még az általa befogadott szomszédait is. A filmben végig követhetjük a lakásban élők egy pokoli napját. Nem elég, hogy a szíriai fővárosban, Damaszkuszban folyamatosak a bombázások, a szereplők pedig állandó félelemben élnek a házak tetején megbúvó orvlövészek miatt. Ráadásul még a vízkészletük is fogyóban van. Yazan ebben a zűrzavarban igyekszik mindenáron megvédeni az otthonát és a benne lévőket, ám megnehezíti a dolgát egy szörnyű titok, aminek Delhani (Juliette Navis), a szolgálólány volt a szemtanúja. Mi több, ez a titok a béke fenntartása végett nem kerülhet napvilágra.

Juliette Navis (The Tunnel) remekül formálja meg Delhani rémült és riadt jellemét. A két nő személyisége közötti különbség jól kivehető, míg Yazan határozott és erős, addig Delhani érzelmileg labilis és útmutatásra szorul. Yazan az, aki egy robbantás után nem hagyja, hogy eluralkodjon a pánik, hanem törekszik mihamarabb visszaterelni mindent a megszokott kerékvágásba. Az ő karaktereik mellett központi szerepe van még Halimának (Diamand Bou Abboud), a fiatal édesanyának, aki kisgyermekével és férjével éppen menekülni készül a városból. Diamand (Jöjjön már az eső) nagyszerűen alakítja az ifjú édesanya szerepét. Úgy gondolom, hogy a történetben a legnehezebb Halima családjának sorscsapásait végig nézni (főleg Halimáét). Valamint Philippe Van Leeuw alkotása nem hagyja szó nélkül a háborús bűnöket sem, mint például a nemi erőszakot vagy a gyermekkereskedelmet.

Az egész filmet egy fajta feszültség és nyugtalanság jellemzi. Ezen a hangulaton az sem segít, hogy a cselekmények egy sötét, poros és szűk helyen történnek. Ahogy a történetben lévők sem tudják elhagyni a védelmet nyújtó lakást, úgy a néző sem tudja. Átérezhetjük a bezártságot, a klausztrofóbiát és a folyamatos bizonytalanságot. Ezenfelül, azt a szörnyű tehetetlenséget, hogy nem tudunk segíteni a másiknak, mert, így mi is veszélybe kerülhetünk vagy akár meg is halhatunk. Ennek ellenére a szereplők megpróbálnak, úgy élni, mintha nem is dúlna háború kint az utcákon. Ám ők se bújhatnak örökké a falak mögé.
Sajnos nekem a befejezés nem igazán tetszett, olyan érzésem volt, mintha „megfutamodott” volna, valahogy nem tudta az általa keltett feszültséget megfelelően lezárni. Továbbá egyes karakterek cselekedetei néha nem voltak egyértelműek és logikusak.



75
Értékelés
Volt egyszer egy Szíria
Összességében
A Volt egyszer egy Szíria egy mélyreható dráma, amiben a leghitelesebb szereplő minden kérdést kizáróan Hiam Abbas színésznő és a Halimát játszó Diamand Bou Abboud. Philippe Van Leeuw műve hatásosan mutatja be a szíriai humanitárius krízist. Emellett pedig mindenképpen méltányolnunk kell a filmet, hiszen mi egy kényelmes székben ülve nyerhetünk betekintést a szíriai polgárháború szörnyűségeibe.
Pozitívumok
Feszült, nyugtalanító légkör
Hiteles alakítások
Negatívumok
Bátortalan lezárás
A szereplők némely cselekedete logikátlan