Thelma (Thelma – 2017) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-01-16
 

A nevelés egy olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, amely tág határok között történik. A túlzott lazaság ugyanannyira okozhat gondokat a későbbiekben, mint az állandó, soha nem enyhülő szigor. Az engedékenység és a tiltás egyaránt torzíthatja a jellemfejlődést, amely következményei jóval később, az otthoni környezet izoláltságából való kikerüléskor éreztetik magukat. A Thelma a pszichológiai thriller és a misztikum műfaji elemeivel mesél el egy történetet ennek következményeiről. A címadó lány egy part menti kisvárosban nőtt fel vallásos szülőkkel, most viszont egy oslói egyetemre jár, így elkerült otthonról. Egyik nap Thelmának durva rohama lesz, amellyel párhuzamosan környezetében is különös, megmagyarázhatatlan dolgok történnek. Az incidensek és a bizarr jelenségek folytatódnak, miközben a lány megismerkedik a vonzó, és felé közeledő Anjával. A történések fokozatosan egyre különösebb fordulatot vesznek, miközben Thelma viaskodik a fiatalságából eredő kíváncsiság, a saját természete, valamint a neveltetése által egyre jobban felboruló egyensúly hatásaival.

Az alapvetően kevés szereplővel operáló film határozottan, de mégis kísértetiesen és intimen meséli el Thelma történetét. Az új környezetbe kerülő lány rengeteg mindenbe kóstol bele, ami a belé nevelt értékekkel és életszemlélettel ütközik. Ehhez párosul egyre komolyabb, viszonzott vonzalma Anja felé, és mindez mérhetetlen bűntudatot vált ki benne. A főszereplőt alakító Eili Harboe a boldog, a szomorú, az éjszakai, bűnbánó imákkal teli pillanatokat ugyanolyan hitelességgel kelti életre, mint például a rohamoktól megfeszülő testét, vagy a kéjes vágyakozástól égő tekintetét. Alakítása pedig egy határozott empátiát vált ki a nézőből, aki próbálja megérteni azt a komplex, de talán nem is annyira ritka helyzetet, amiben találhatja magát. A Thelma határozottan a lány történetét meséli el, a körülötte lévő karakterek pedig inkább az ő útját hivatottak fenntartani, így főként kiegészítő jellegű mellékszereplőkként valósulnak meg.

Az Anját alakító Okay Kaya és Harboe közötti kémia néhol már szinte serceg a vásznon, de valamilyen szinten mégis egyoldalúnak hat. Anja tapasztalatai másodrangúak Thelma önmagát megkérdőjelező zavaraihoz képest, ahogy mozgássérült édesanyja és a szigorúan vallásos, de orvos édesapja is. Míg Anja valódi énjét hivatott előcsalni, addig a szülők az elfojtást, a felszabadulás megszakítását, ami kiválóan sikerül a három tehetséges színész játékának köszönhetően. Ugyan Joachim Trier és Eskil Vogt forgatókönyve tesz utalásokat a szülők gondosságára is, elkerülve az abszolút negatív ábrázolást, mégis kissé alulfejlettnek tűnnek Thelmához képest. Anja apró mozdulatai és bájos mosolya egyértelműen pozitív hatását és mivoltát jeleníti meg, míg az apa, Trond kissé ridegnek hat. Az árnyaltság így csak csekélyen érvényesül, amely hiányosság még jobban kitűnik Thelma kidolgozottsága mellett. Ettől függetlenül érezni a próbálkozást, például Trond gondoskodása, és kettejük bizalmas kapcsolata által.

Az egyébként pedig csupán az önfelismerés és az éretté válás történetén csavar egyet Trier, megtűzdelve az emberfeletti motívumokkal és misztikus elemekkel. A Thelma így egy sokkal érdekesebb, izgalmasabb és feszesebb erotikus thrillerré válhat, amely a képernyőn tartja a néző szemét: akár rejtélyes történéseivel és a sötétebb, zord események elővetítésével, akár az érzékibb, már-már tapintható jelenetekkel, amiket Jakob Ihre kameramunkája még bensőségesebbé vált. Kifejezetten jó döntés, hogy a történések valóságtartalma tekintetében állandóan kételyek között tart a film, ami dob egyet az élményen.

A Thelma a sötét, ominózus ábrázolásmód és a kétségtelenül nyomasztó alaptéma ellenére egy pozitív és optimista gondolatsor, amely valódi önmagunk elfojtásával szemben a felszabadulás győzelmét hirdeti. Az önmegvalósulás és az elfogadás az egyik központi üzenet, és míg egy sima „felnőttéválós” film is lehetett volna, a természetfeletti aspektusok egy jellegzetes ízt adnak ki. Ezáltal lehet a Thelma egy kiemelkedő, érett és izgalmas mű, amely, valamilyen vonatkozásban, sokunkat szólít meg.



90
Értékelés
Thelma
Összességében
A Thelma egy sötét, feszes és erotikus alkotás, amely a szigorú dogmák és az önmagunk elfogadása közötti feszültséget hangsúlyozza ki egy lány történetén keresztül, de megcsavarja az „egyszerűnek” induló sztorit természetfeletti és misztikus elemekkel, egy igazán jellegzetesen ábrázolt alkotást eredményezve.
Pozitívumok
Izgalmas és feszes hangulat
Remekül ötvözi az erotika és a thriller elemeit
Eili Harboe kiválóan adja át Thelma komplexitását
Negatívumok
A többi karakter kissé kidolgozatlan...
...ami miatt jelentőségük is háttérbe szorul