Silvio és a többiek (Loro – 2018) [Kritika]

Írta: Tőzsér VirágKözzétéve: 2018-11-20
“Az altruizmus a legjobb út az egoizmus felé…” Paolo Sorrentino nevéhez olyan alkotások köthetőek, mint a Nagy szépség (2013), Az ifjúság (2015) című filmek vagy Az ifjú pápa névre keresztelt sorozat. Legutóbbi filmje, a Silvio és a többiek, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk meglehetősen terjedelmes alkotás lett. Az olasz direktor szépen lassan, korunk filmművészetének egyik legmeghatározóbb rendezője lesz, […]

Nyughatatlan özvegyek (Widows – 2018) [Kritika]

Írta: Ivány BenceKözzétéve: 2018-11-18
Steve McQueen neve 2013-ban robbant be a köztudatba a 12 év rabszolgaság című filmmel, azóta pedig nem is nagyon lehetett hallani róla. Amikor kiderült, hogy az ő kezei közül került ki a Nyughatatlan özvegyek nem volt kérdés, hogy ott a helyem a moziban. Amit pedig kaptam az minden elképzelést felülmúló volt. ​Egy rosszul sikerült rablás […]

Lány (Girl – 2018) [Kritika]

Írta: Gerzsenyi BettikaKözzétéve: 2018-11-16
Lukas Dhont filmje nagyon jó, és érdemes rászánni az időt. Írom ezt úgy azonban, hogy én bizony unatkoztam: úgy éreztem, hogy a film nem akar igazán nagyot domborítani. Mintha igazából nem lett volna mondanivalója – pedig nagyon is akadt. Csak épp ez a tartalom csupán a jéghegy csúcsa. Szóval valami olyasmit vállalt a rendező, – […]

Én vagyok a Vihar (Io sono Tempesta – 2018) [Kritika]

Írta: Mészáros EszterKözzétéve: 2018-11-13
„Ne meséljem el inkább az én sztorimat? Mert a Tiéd láthatóan dögunalom.” A film tulajdonképpen életrajzi sztori, ugyanis a produkció megálmodóját korábban közhasznú munkára ítélték, hasonló intézményben, mint amit a moziban megismerhetünk, s mindenképp egy drámai alkotás volt a célja, amelyet humorral elegyítve tár elénk. Főszereplőnk, Numa Tempesta (Marco Giallini) sikeres pénzügyi szakember. Sőt, nem […]

A sértés (L’insulte / The Insult – 2017) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-11-10
Azért is fontos ismerni a történelmet, hogy ne kövessük el újra a múlt hibáit, és hogy ne tudjanak minket hamis állításokkal manipulálni a nacionalizmus és a hazaszeret álcáját felhasználva. A múlt ismerete így az egyén és az ország szintjén is létfontosságú a továbbhaladáshoz, viszont nem szabad benne ragadni. A régi sérelmek, a tragédiák és a […]

Sóhajok (Suspiria – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-11-09
A misztikus és emberfeletti elemeket felhasználó filmek alkalmasak arra, hogy evilági témákat boncoljanak a spiritualitáson keresztül –hitünk és babonáink középpontjában emberközpontú gondolkodás is állhat, aminek függvényében értelmezhetünk mindent. Az ilyen alkotásoknál azonban nehéz egyensúlyozni a tudatos rejtélyesség és az értelmetlen összevisszaság között, Dario Argento 1977-es kultusz klasszikusának újraálmodása pedig ide-oda billeg a két véglet között. […]

Egy nap (Egy nap – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-11-07
A tényújságírás sajátossága, hogy nem moralizál vagy foglal állást, hanem egyszerűen összeszedi a tényeket, közli, és hagyja, hogy az olvasó maga döntse el, hogy mit gondol egy adott témáról. Természetesen az, hogy egy újságíró milyen szeleteket prezentál, hogy mit mutat meg, vagy milyen sorrendben, az már egy szubjektív döntés: a lényeg, hogy minél alaposabban informálja […]

Ruben Brandt, a gyűjtő (Ruben Brandt, a gyűjtő / Ruben Brandt, Collector – 2018) [Kritika]

Írta: Tőzsér VirágKözzétéve: 2018-11-01
“Birtokold a problémát, hogy úrrá lehess rajta.” Napjainkban egyre nagyobb érdeklődés övezi a kora- és késő avantgárd festészet legkülönbözőbb irányzatait. Ez az örvendetes fogékonyság nem csupán a múzeumokra terjed ki, hanem szerencsére a hetedik művészet alkotói is veszik a bátorságot, hogy vagy életrajzi vagy művészettörténeti jelleggel alkossanak. Gondoljunk csak a tavaly megjelent Loving Vincent-re vagy a […]

Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody – 2018) [Kritika]

Írta: Ivány BenceKözzétéve: 2018-10-31
Aki szereti a rockzenét az biztos, hogy hallott a Queenről és Freddie Mercuryról. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy bérelt helye van a szívükben, hiszen a Queen minden csak nem kommersz. A műfajokkal folyamatosan kísérletező és bevállalósabbnál bevállalósabb albumokat készítő zenekarnál már csak frontemberüknek Freddie Mercurynak volt színesebb a magánélete. A Bohém rapszódia című filmben pedig […]

A szent és a farkas (Lazzaro felice – 2018) [Kritika]

Írta: Kun ArnoldKözzétéve: 2018-10-28
A művészet szubjektív, ezt biztosan mindannyian hallottuk már életünk során. Ha ránézünk egy festményre, ami egy banánt ábrázol, van, aki magát a gyümölcsöt látja csak és van, aki a 19. század hímsoviniszta arisztokrácia felemelkedését és a társadalom kizsákmányolását. A művész filmekkel sincs ez másképpen. Nagyon fontos, hogy milyen elvárásokkal, milyen hangulatban, és ami a legfontosabb, […]