Rögtönzött szerelem (The Big Sick – 2017) [Kritika]

by on 2017-11-10
 

A romantikus vígjátékok reménybeli utódja a Rögtönzött szerelem című film kétségtelenül kiemelkedik a műfajból és nem csak azért, mert a főszereplő Kumail Nanjiani komikus (Szilícium-völgy, Portlandia) és felesége Emily V. Gordon igaz történetét meséli el, hanem mert valóban maradandó érzelmeket kelt a nézőben. A rendezést Michael Showalter (Hello, Doris vagyok) vállalta, akinek a kezei között egy nagyszerű film született, a producer pedig nem más volt, mint Judd Apatow (Felkoppintva, 40 és annyi, Szerelemre hangszerelve). Aki egy interjúban, a következőket mondta filmről: „Nagyon keményen kellett, azon dolgoznunk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a komédia és a dráma között, ezért Kumail és Emily körülbelül három éven át munkálkodott a forgatókönyvön.” Ez a sok munka és a könyv megírására fordított idő igenis érződik a kész filmen és a megtekintése után is még sokáig emlegethetjük majd a benne elhangzott szellemes megjegyzéseket. Pár perccel a kezdés után a közönség, szinte egy emberként kacagott a moziban és mivel a poéngyár csak nagyon ritkán állt le, így a film hamar emlékezetessé vált számomra.

A történet szerint, adott egy muszlim fiatal ember Kumail, aki folyton egyensúlyozni próbál az engedelmes muszlim „gyermek” és a sikerre, hírnévre vágyó stand-up komikus szerepe között. A másik oldalon pedig ott van Emily, aki pszichológiát tanul és biztos tervei vannak a jövőjét illetően. A nagy filmbéli fordulópontot Emily megbetegedése okozza. Gyógyulása érdekében nyolc napig mesterséges kómában kell őt tartani, ez a rémisztő helyzet pedig szinte kivétel nélkül mindenkit kizökkent a megszokott életéből. Kumail is kénytelen szembesülni, azzal a szörnyű igazsággal, miszerint lehet a lány, akit szeretett és akit megbántott talán soha nem fog felébredni.

A film komolyabb témákkal – kulturális különbségek, más kultúrába való integrálódás, vallás, előítéletek, család és bizalom – is foglalkozik de mindegyiknél a humor eszközeit használja, így ettől is csak még hihetőbb lesz az egész, ráadásul ezt úgy teszi, hogy soha nem lesz giccses vagy sok. Szintén jól kirajzolódik a két főszereplő és a családjaik közti kontraszt, viszont legyen akármennyire is klisés (mégis igaz) de a szerelem nem ismer kulturális vagy vallási határokat. A főszereplőnőt megtestesítő Zoe Kazan kitűnően játszik (The Monster, A válságstáb) és egyébként tényleg hasonlít az “igazi” Emilyre. Kumail Nanjiani önmagát alakítja a filmben, azonban néha meggyűlik a baja a drámaibb részekkel és érződik rajta, hogy inkább a komédiákban van otthon.

A kedvenc karaktereim a filmben nem mások, mint a főszereplőnő, Emily szüleit életre keltő Holly Hunter (Zongoralecke, A nagy fehérség) és Ray Romano (Szeretünk Raymond, Foszd ki a maffiát!). Szerintem az ő párosuk hihetetlenül bájos, vicces és szertelen, ám ezek ellenére termesztésen az ő házasságuk sem tökéletes…sőt. Ráadásul még a lányuk is megbetegszik, viszont hol jobban hol rosszabbul de megpróbálnak felülkerekedni a mélypontokon. Számomra velük teljes ez a film, továbbá szinte mindig jelen vannak a legviccesebb jelenetekben is. Lehet nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a mozi elhagyása után minden leendő vej olyan anyóst szeretne, mint a filmben szereplő heves de bájos természetű Beth (Holly Hunter). Bár Kumail családja egy szigorú szabályokkal rendelkező muszlim család, ők is nagyon rokonszenvesek, főleg a rendíthetetlen anyuka, Sharmeen (Zenobia Shroff), aki elhatározta, hogy megházasítja a fiát „egy rendes pakisztáni lánnyal” (lásd: Kumail édesanyja által megrendezett kínos de nagyon vicces vacsorák).

Az Emilyvel történtek és a lány családjával eltöltött idő ráébreszti Kumailt, hogy nem hazudhat tovább a családjának és komoly elhatározásra jut a jövőjével kapcsolatban. Ily módon karaktere igazán nagy utat tesz meg a film során. A film remekül irányítja a néző érzelmeit, az egyik pillanatban poén hegyek között járunk, majd a kómában fekvő Emily látványától komor, drámai lesz a hangulat. Fekete pontként megemlíteném, hogy a film vége felé, mintha a cselekmény egy kicsit lelassulna, vagy lehet csak, azért volt ilyen érzésem, mert az elején elkényeztettek a sok-humorral? Illetve, személy szerint kicsit hiányérzetem volt a háttérzenék mennyiségével kapcsolatban.



85
Értékelés
Rögtönzött szerelem
Összességében
A Rögtönzött szerelem nagyon-nagyon szórakoztató, és nem utolsó sorban egy igen kellemes meglepetés is. Karakterei közül senki sem tökéletes, viszont mindegyikük igazán élettel teli és szerethető, talán pont ezért tud mindenki azonosulni valamelyikükkel. Mindenképpen ajánlom ezt a filmet, azoknak, akik szívesen megnéznének egy multikulti romantikus vígjátékot, ami aktuális kérdésekkel foglalkozik és műfajához képest üde, kreatív és mindemellett REMEK poénokkal teletűzdelt.
Pozitívumok
Egyszerre tud vicces és komoly is lenni
Remek humora van
Negatívumok
A vége fele belassul
Kevés háttérzene