A Pentagon titkai (The Post – 2017) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-02-22
 

Ez a film egy másik korba való.

A Pentagon titkainak forgatásán valószínű nem volt jelen Spielberg. Az is lehet, hogy egy színész játszotta el őt vagy az operatőr rendezett helyette. Valószínű átvernek minket.
Megtévesztésül szolgálhat, hogy a szinopszisban az szerepel, hogy a Washington Post újságírói a szólásszabadságért vietnámi titkos akták felett szembemennek az USA elnökével, Richard Nixonnal. De ez egy másik republikánus elnök hivatali idejéről szól, méghozzá a jelenlegi elnökségről. Ez Trumpról szól. Minden mű a készítésének koráról mesél inkább, mint amiben játszódik. Ez itt hatványozottan igaz. Itt nem Vietnamról, hanem a Wikileaks aktákról van szó, és a #timeisup mozgalomról.

Ez annak lehet zavaró aki olvas újságot, híroldalakat, böngészi a Facebookot, neadjaisten véletlen tévét is néz. Politikai hovatartozástól függetlenül a filmben zavaró az a sok pátosz és giccs, ami nem idegen Spielberg munkásságától, de ő csinált már pátoszos ám nagyon jó filmeket (Ryan közlegény megmentése, Schindler listája). Mert hiába ért egyet az ember az eszmékkel amiért kiáll a film, ha azt parodisztikusan teszi. A film egy idő után átkapcsol teljes propaganda üzemmódba és tétel mondatokat mondanak egyenesen a kamerába. Meg sem kérdőjelezi a film erkölcsi oldalról, hogy helyes-e államtitkokat egy háború közepén kiszivárogtatni, csupán jogi és anyagi szempontból vizsgálja a kérdést. A film az újságírókat végletekig hősiesnek mutatja be, akik a nép javát szolgálják (természetesen magas a nemi és rassz diverzitás köztük), szembe velük a politikusok és a pénzemberek szigorúan fehér, öreg, kövér arisztokrata, rasszista és hímsoviniszta bandájával szemben. Nyílván a végén győz a jó, happy end, stáblista.

Meryl Streep jó mint mindig, de kábé saját magát alakítja, akár egy elnökségért induló kampányfilmként is el lehet adni a filmet, Tom Hanks is a megszokott karakterét hozza, természetesen rutinból és Bob Odenkirktől is láttam már erősebb alakítást nem egy Breaking Bad epizódban például. Igazából mindenki korrekt, rutinmunkát végzett a filmen (az is gyanús voltak-e forgatókönyv írók vagy csak sorbarendeztek pár megtörtént eseményt + tételmondatot), de ennek a filmnek nem 2018-ban a helye. Érdemes lenne megnézni 20-30 év múlva, mint egy kordokumentum, vagy nagyot robbanhatott volna a hollywoodi újhullám részeként a hetvenes években, de ez nem a ma filmje. Stílusában és megvalósításban, akár egy 40 évvel ezelőtti Francis Ford Coppola vagy Peter Bogdanovich is rendezhette volna, ha akkor készül el, instant klasszikus. És a végig érződik a filmen a „bezzeg az én időmben” érzés. „Bezzeg az én időmben volt hatalma a szabad sajtónak és elnökök buktak a botrányokban”. Az új-hollywoodi nemzedékből csak Spielberg és Woody Allen maradt felkapott a mai napig, talán nem véletlen, hogy elmúltak azok az aranyévek.

A Pentagon titkai, Spielberg talán leggyengébb filmje, (ha csakugyan ő rendezte), egy propaganda film, ahol mindent a szánkba rágnak és rámennek az Oscarra. És különösen érdekes, hogy Nixon elnök megítélése elég sokat változott, és a történészek sokkal hasznosabbnak írják le, mint valószínűleg Trumpot fogják, bár róla még sokáig nem beszélhetünk történelmi távlatból. Igazából azoknak tudnám ajánlani akik, szeretnék látni a Spotlight könyedebb verzióját, akiknek nincs politika túltengése, akik szeretik a közepesen unalmas történelem órákat, ha szeretik a hetvenes évek divatját középkorú, felső-középosztálybeli vagy annál gazdagabb és öregebb embereken nézni vagy azoknak akiket elvakult neoliberális demokratává nevelt Trump elnöksége. Vagy az elvakult altrightos republikánus szavazóknak,ha szeretik érezni, hogy el vannak nyomva (nincsenek).

Nektek mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés12 Votes69

50
Értékelés
A Pentagon titkai
Összességében
A Pentagon titkai-t igazából azoknak tudnám ajánlani akik, szeretnék látni a Spotlight könyedebb verzióját, továbbá akiknek nincs politika túltengésük, valamint akik szeretik a közepesen unalmas történelem órákat.
Pozitívumok
Nagyon szép fényképezés (Janusz Kaminskiről van szó, nyilván)
Erős színészijáték
A kornak megfeleló díszletek és ruhák
Negatívumok
Kampányfilm
Teljesen kiszámítható
Nem az érdekesebb botránnyal foglalkozik
Giccsbe hajló filmzene
Igazi Oscar-csali alkotás