Keresés (Searching – 2018) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-09-21
 

A közösségi média már gyakorlatilag egyenlő a hétköznapokkal: az aktívabbak naponta pakolják fel életük jelentős, vagy épp jelentéktelen eseményeit valamelyik oldalra, míg a passzív internethasználók inkább böngészik a napról napra egyre csak bővülő tartalmakat. A digitális kor az embereket a kifejezés, önmegvalósítás és fontosságérzet egy új dimenziójában várja tárt karokkal. Az idősebbek és fiatalok egyaránt bújják lelkesen valamelyik platformot. A kérdés azonban, hogy az online követők és barátok mennyire azok; illetve mit is tudunk valójában azokról, akik életük naprakész naplóját vezetik publikusan. A Keresés a netes lét kettősségét mutatja be egy végtelenül izgalmas krimi formájában, demonstrálva, hogy mennyire más az, aki a hideg monitort bámulja, mint az, akiként megjelenik a képernyőn.

A történet főhőse David Kim, egy megözvegyült apa, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Margot-t. Egy nap azonban gyermeke – miután többször is hívta éjjel Davidet – eltűnik, és senki sem tudja elérni. A nyughatatlan apuka saját, online nyomozásba kezd, míg együttműködik vele a végtelenül együtt érző nyomozó, akihez rendelték Margot eltűnésének ügyét. Ami azonban önmagában egy „hétköznapi” keresős krimi lenne, teljesen új értelmet nyer a sajátos, formabontó (ámbár műfajában nem első) előadásmódnak köszönhetően. Építve a közösségi médiára, mint központi tematika, a Keresés kizárólag számítógépes monitorokon játszódik.

Azt látjuk, amit David lát, miközben kétségbeesetten járja az internet sokszor számára is ismeretlen útvesztőjét. Belép a Facebookba, hogy fellelje Margot „barátait”; próbál bóklászni privát Twitter fiókjánál; vagy egyáltalán értelmezni, hogy mi is az a Tumblr. Keresgél a Google-ben (sőt, néha el is ír kifejezéseket), és FaceTime-mol testvérével, hogy együtt próbálják értelmezni a digitális morzsákat, és belátni: Margotmás, mint akinek apja hitte. Hétköznapi felületeket róva ismeri meg jobban lányát, és araszol az igazság felé, míg motoszkál a fejében egy nyugtalanító gondolat: mi történhetett vele?

Egyrészt kifejezetten ötletes a megvalósítás, valamint az ebből fakadó társadalmi kritika: az internet arctalansága, közömbössége, illetve botrányszomja; az, hogy egyszerre tud végtelenül kegyetlen lenni, de empatikus is. Mindez a narratívába beleszőve bontakozik ki, ahogy David egyre mélyebbre ás lányának privát szférájába, összerakva nem csak az eltűnését megelőző eseményeket, hanem Margot lelki világát is.

Másrészt John Cho és a nyomozónőt alakító Debra Messing – illetve minden apróbb szerepet alakító színész is – fergeteges természetességgel eleveníti meg karakterét, profin adva át azt az „amatőrséget”, amilyenek a hétköznapi emberek. Érzelmeik nincsenek túljátszva, de tekintetükben, szavaikban ott van a valóság. Ráadásul az alapvetően elég feszült krimit remekül ötvözte Aneesh Chaganty rendező a humorral. Kifejezetten pozitív az is, hogy igazából nincsenek felesleges elemek a filmben: remek az ütemezés, és minden képkocka része a kirakónak, amelyet a néző izgatottan próbál összerakni, elméletét alakítgatva és módosítgatva a percek múlásával és új részletek kiderülésével.

Apróbb, jelentéktelen logikai bukfenceken kívül gyakorlatilag a film tökéletesen megvalósítja, amit kitűz célul, és egy csavaros, izgalmas, találgatós alkotás lett, amely egyszerre frappáns és kreatív mind koncepcióként, mind megvalósításként. Ötvözi a thrillerek sajátosságait, míg kortárs kritikája is felületes internetes társadalmunknak – a szuperül megírt és megrendezett Keresésbe pedig a színészek lélekkel megtöltött alakítása lehel valódi életet. Egy mély, több szinten is szórakoztató és elgondolkodtató mű született, amely nem valósulhatott volna meg máskor, és amit kár lenne kihagyni.

(A cikk megírásában közreműködött Rudas Éva)

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés4 Votes69

100
Értékelés
Keresés
Összességében
A Keresés egy kortárs krimi-thriller, amely egyszerre kiváló alakításokkal életre keltett nyomozós dráma, valamint egy remekül megírt társadalmi kritika a közösségi média hatásáról. Arról, hogy mennyire meghatároz minket, és, hogy mennyire eltérő online personánk a valóditól –mindezt igazán egyedi módon, kizárólag monitorokon, kijelzőkön keresztül elmesélve.
Pozitívumok
Hatékonyan demonstrált társadalomkritika
Egyedi megvalósítás
Kiváló alakítások
Negatívumok
Apró logikai bukfencek