Kaliforniai rémálom (Under the Silver Lake – 2018) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-08-22
 

Óvakodj a kutyagyilkostól!

Sam (Andrew Garfield), egy kiégett, vagy soha munkát sem talált srác, aki ül az apartmanja erkélyén és egy távcsővel figyeli a körülötte történő eseményeket. Már nem sokáig hódolhat eme élvezetének, mert lassan kirakják, ha nem fizeti ki a bérleti díjat. 4 napja van. Ekkor látja meg Sarah-t, aki ölebével és egy bömbölő magnóval a medence partján készül lazítani. Vágy első látásra. Sam később kutyakekszet vásárol vagy talál (eskü nem emlékszem) és azzal kerül közel előbb a hölgy kutyájához, majd a hálószobájához. De egy jófajta betépés és csók után abbamarad az este. Sam, bízva a másnapi viszontlátásban, elköszön Sarah-tól. Folytatja az estét, tudatmódosult állapotban. Furcsa események, verejtékező ébredés, csak álom volt. Másnap, kijózanodva bekopog a lányhoz, de nemhogy ő, de tulajdonképpen semmi sincs a lakásában. Csak egy doboz, némi kacattal és egy Sarah-t ábrázoló polaroiddal. Sam magához veszi a fotót és elindul az észveszejtő kutatás.




Nos, nem igazán tudnám bűntudat nélkül ajánlani ezt a filmet. Nem azért, mert rossz lenne. De nem tudnám azt sem mondani, hogy jó. Ez a film csak van. Elindul A-ból, megérkezik B-be és közben rengeteg dolog történik, ami elgondolkodtat, és miközben elfáradsz és azt akarod, hogy végre vége legyen, mégis érzed, hogy maradnál, mert beszippantott és nem ereszt. A film játékideje is elrettentő. 148 perc! Bár azt kell mondjam, hogy a 90. percig ezt nem érzi az ember. Ott viszont van egy végtelen mélypont. Ennek ellenére, továbbra is nagyon szeretnéd megfejteni és tudni, hogy mi is történik valójában. Is this a real life? Is this just fantasy? Na jó Queen pont nem hangzik fel a filmben, de Úristen mennyi popkultúrális utalás van benne. Már azzal is elvan az ember egy jó fél órát, míg azokat szemezgeti. Csak ettől még nem lesz kerek a sztori. Aztán egy idő után önkéntelenül elkezdesz nyomok után kutatni, mint főhősünk, de annyi impulzus ér, hogy képtelenség követni.

Maga a látvány egyfajta kései Hitchcock, vagy korai Lynch, de leginkább talán csak arra szolgál, hogy ne tudd belőni a kort, amiben vagyunk. Tőlem pont lehetne ’70-es évek is, ha nem lennének benne mobiltelefonok. Az egész történet egy fél-neo-noir roadtrip Andrew Garfield koponyája körül, aki próbál megtalálni egy lányt, ezért hajlandó beugrani ama bizonyos nyúlüregbe. De ez azt jelenti, hogy neked is menned kell vele és egy idő után nagyon nem akarsz, mert elfáradsz attól a ténylegesen lázálom szerű 4-5 naptól, amin a film végighurcol. Mégis azt kell, hogy mondjam, valahogy élveztem. Egy idő után azon gondolkodtam, hogy mi kerülhet még elő a kalapból. (A Fender Mustangnak közel nem ez a használati módja!😉). Cserébe viszont nincs feloldozás. Neked kell kitalálnod, hogy mi van. Nincsenek egyértelmű válaszok.

Mindent összevetve…Miután megnézted és lepörgött benned minden elmélet, nézd meg ezt, vagy ezt a filmet a rendezőtől! Bármelyik felüdülés lesz.

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés8 Votes52

65
Értékelés
Kaliforniai rémálom
Összességében
Ha szeretted a Homár című filmet és el tudtad fogadni annak világát és irracionalitásával együtt tudtál azonosulni valamely szereplővel, hajrá! Kicsit összetettebb a szimbolikája, mint az Anyám!-nak, de cserébe nem annyira brutális. Ha szereted Lynch világát, ki ne hagyd!
Pozitívumok
Különleges atmoszférával bír
Azonnal beránt
WTF élményt nyújt
Negatívumok
A zene néhol csak zaj
Naggggyon hosszú
WTF élményt nyújt