794 views

Jumanji: Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle – 2017) [Kritika]

by on 2017-12-19
 

A videojátékok egyik igazán érdekes jellemzője az, hogy a játékos saját tudását, készségét párosítja virtuális karakterével. Ennek mértéke változó, de sokszor meglévő figurák fölött veszi át a gamer az irányítást, átitatva saját személyiségével. Fontos szempont az is, hogy ki miért játszik: van aki izgalmas történeteket, kalandokat keres, más lassabb, magával ragadó meséket, míg vannak, akik a közösségi mókát kutatják. A Jumanji – Vár a dzsungel szépsége abban rejlik, hogy a kedves, de sokszor bugyuta humor alatt meglepően remekül ragadta meg – persze leegyszerűsítve – ezeknek az elemnek a hangulatát.

A történet az 1995-ös Jumanji modern újragondolása, ahol a társasjáték helyét felváltja egy videojáték. A középpontban négy teljesen különböző, a középiskolai archetípusokat megtestesítő fiatal áll, akik bekerülnek Jumanji világába, és választott karakterük testébe bújnak. A visszahúzódó, állandóan videojátékozó Spencer az izmos, nagy darab Dr. Smolder Bravestone lesz, akit a bájosan sármos Dwayne Johnson alakít. Fridge, a jóvágású, magas sportolósrác az alacsony, fegyverhordozó zoológus „Veréb” bőrébe kerül, akit a már ismerhetően felturbózott Kevin Hart kelt életre. Martha, a visszahúzódó könyvmoly avatarja a dekoratív, lenge öltözetű Ruby Roundhouse, a helyzet kettősségét pedig Karen Gillan remekül tükrözi. Talán a legabszurdabb helyzetbe az állandóan selfie-ző, önmagába szerelmes „cicababa”, Bethany kerül, ugyanis a játék időtartamára Shelly Oberonná, a duci térképésszé változik, aki mellesleg férfi, és akit Jack Black jellegzetes stílusával ad elő.

A film szerethető és esetenként meglepően mély humora ebből a disszonanciából fakad: a srácok olyan testekbe kerülnek, amikhez gyakorlatilag semmi közük. Karaktereik tulajdonságai és saját jellemük párosul bizarr komikus szituációkat eredményezve, ami elviszi a hátán az egyébként eseményben nem túl gazdag történetet. Ami igazán vagány, hogy a felsorolt színészek mennyire jól és gyakran ötletesen játsszák el a bennük lévő tiniket, akik helyzetükben, testükben és kifordult világukban próbálnak kiigazodni. Állandó téma a felszínesség, illetve az, hogy mennyit is jelent, főleg fiatalon az embereknek. A film általában mélyen szántó gondolatok helyett inkább a pillanatnyi komikumot választja, de néha-néha felvillan egy kis társadalomkritika két hahotázás között.

A kiváló tájak valódi mivolta talán túl ritkán bontakozik ki, és a látványos akciójelenetek helyett kisebb összecsapások nagyobb történések utáni sóvárgást hagynak maguk után. Ami van se rossz, de – ha már egy kalandos videojátékról van szó – bőven elfért volna pár adrenalin fűtötte, pörgős képsor a kergetőzések és közelharcok hagyományos kivitelezése helyett, főleg Henry Jackman aláfestő zenéje mellé. Jake Kasdan rendező, aki továbbá egyike az öt írónak azonban a szereplők tekintetében ötletesen ragadta meg a modernitást, a videojátékokat, és az emberek helyzetét az egészben. Hőseink különböző feladványokkal szembesülnek, amelyek megoldásához saját képességeik és korlátaik ismerete a kulcs, és ami a legfontosabb, az együttműködés.

A Jumanji – Vár a dzsungel kellemesen szívmelengető központi mondanivalója az, hogy a közös élmények a különböző hátterű emberek között is barátságot kovácsolhatnak. Nem foglal állást karakterei életvitele tekintetében, hanem közelebb húzza a sztereotip felfogásoktól szenvedőket: nem a külső határozza meg az egyént, és nem csak a közös érdeklődés hozhat létre kötelékeket. Ráadásul mindezt úgy éri el, hogy a videojátékokat részben szatirikusan, parodizálva prezentálja, részben azonban szórakoztató, közösségépítő tevékenységekként, amelyek alapvető tényezői a modern világban.

Családdal vagy barátokkal szuper élmény lehet a legújabb Jumanji, amely sajátos varázzsal korszerűsíti a sokak számára már klasszikussá váló nevet. Ugyan az akciók kissé fel vannak vizezve, a humor pedig esetenként lagymatag, a cselekmény pedig a legjobb esetben is kiszámítható, de ehhez remek alakítások, egy kreatív kettősség, és szerethető jellemek párosulnak, a megszokottnál elgondolkodtatóbb, ámbár sokszor túlzottan rejtett gondolatokkal.



75
Értékelés
Jumanji: Vár a dzsungel
Összességében
A Jumanji – Vár a dzsungel egyedi megközelítéssel hozza vissza sokak régi kedvencét, azonban megtölti elég kreativitással és a karakterek kettősségéből fakadó humorral ahhoz, hogy szórakoztató maradjon. Az elfuserált akciójelenetek és a klisés megvalósítás alatt bájos színészi alakítások rejlenek szerethető figurákkal és váratlan mondanivalóval.
Pozitívumok
Ötletes alapelképzelés
Jó humor és színészi játék
Kreatív háttérgondolatok
Negatívumok
Kissé leegyszerűsített akciójelenetek
Gyakorlatilag minimális meglepetés
Bizonyos mozzanatokat jobb lett volna kibővíteni