HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják (HHhH / The Man with the Iron Heart – 2017) [Kritika]

by on 2017-10-08
 

A HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják címū film jó esélyekkel pályázhatna a dobogós helyek egyikére egy, a legfurcsább filmcímeket tartalmazó versenyen, ám ez a kacskaringós cím senkit se tántorítson el magától a filmtől, mert a pénzükért cserébe feszült 120 percet ülhetnek végig azok, akik jegyet váltanak erre az alkotásra. Az SS legfontosabb tagjáról szóló második világháborús akció-dráma Cedric Jimenez harmadik nagyjátékfilmje. A 2012-es Aux yeux de tous (Aux yeux de tous, Cedric Jimenez. 2012) című francia thriller és a 2014-ben készült La French (La French, Cedric Jimenez. 2014) akció-krimi után most kapta meg eddigi karrierje legnagyobb feladatát, ez mind a költségvetés méretén, a forgalmazás nagyságán és az A listás Hollywoodi sztárok szerepeltetésén is jól látszik. Ugyanakkor elmondható, hogy a nagyobb feladat mellett, a forgatókönyvíró személye, ugyanaz az a Audrey Diwan maradt, akivel a fent említett másik két nagyjátékfilmjén is együtt dolgoztak. Ha már forgatókönyv, megemlítendő, hogy a film alapötletét, a valós történelmi tényeken alapuló HHhH című Laurent Binet könyv adta. Megbirkózott-e élete eddig legnagyobb feladatával a francia rendező vagy összeroppant a felelősség terhe alatt? Ergo – mennyire jó film a HHhH? A válasz, akárcsak a film értékelése összetett; a Heydrick megöléséről szóló történelmi dráma első fele izgalmas és letaglózó, azonban a játékidő haladásával Jimenez alkotása elérdekteleníti magát a klisék használatával.

A történet szerint Reinhard Heydrich (Jason Clarke) a náci Németország harmadik legfontosabb vezetőjének felemelkedését követhetjük végig, egészen a haláláig. A film nem is teketóriázik sokat, rögtön az expozícióban azzal indít, hogy a merénylet előtti perceket követhetjük végig, egészen az esemény bekövetkeztéig, de ezen a ponton a történet belassít, és egy flashbackkel vissza ugrunk 1929-be, amikor még az SS gyakorlati vezetője csak egy tengerészeti tiszt volt a Hitler előtti Németországban. Heydrick talán sosem lett volna az a mészáros, aki később vált belőle, ha nem találkozik össze egy bálon, későbbi feleségével Lina Heydrich-el (Rosamund Pike). Ugyanis Lina Heydrich lesz az, aki beszervezi a náci pártba és megismerteti az SS fővezér Heinrich Himmlerrel (Stephen Graham). Himmler azonnal meglátja a tehetséget az ifjú párttagban és meg is teszi a SS egyik legfontosabb irányítójának. Heydrich karrierje ettől a ponttól kezdve felfelé ível egészen addig, amíg ki nem nevezik a Cseh-Morva protektorátus vezetőjének. Jimenez ezen a ponton, a film mértani közepén alkalmaz egy nézőpontváltást, ami annyit tesz, hogy a történet eddigi antagonista főszereplőjének követését befejezi, és a kamera látószöge két csehszlovák ellenállót Jozef Gabcik (Jack Reynor) és Jan Kubis (Jack O’Connell) kezdi el követni. Az ő feladatuk nem más, mint Prágába utazni és megölni az SS vezért.

A történet felépítése tehát két részre tagolható és ez elmondható a minőségről is. A film első fele, ahol is Heydrich felemelkedését követhetjük végig, izgalmas és átélhető. A történelmi hitelesség is itt éri el a csúcspontját az SS vezér személyisége megannyi izgalmas kérdést tartogat, a francia rendező jól váltogat a különböző tematikájú és érzelmi beállítottságú epizódok között. Az egyik jelenetben még azt látjuk, ahogyan Heydrich a halálosztagok révén több ezer embert gyilkoltat meg gyakorlatilag érzelmek nélkül, majd utána felhőtlenül bolondozik a gyerekeivel a háza udvarán. Mindeközben felesége, aki hatalomra jutatta, teljesen alárendelődik Heydrich személyiségének.

Viszont a francia rendező az olyan kérdéseket, mint hogy miképpen pattan ki Heydrich agyából a végső megoldás, vagy hogyan számol el magával, nem feszegeti tovább, és ezzel el is indul a történet hanyatlása. Ahogyan átkapcsolunk a két csehszlovák ellenálló történetére, Jimenez nem tud mit kezdeni a fent maradt játékidővel, ezért olyan tipikus Hollywoodi megoldásokhoz nyúl, amelyeket már több ezerszer láthattunk. A két fiatal titkos ügynök azonnal talál magának két hozzáillő lányt, akikkel szerelmi viszonyba bonyolódnak, majd a film végén egy túlhúzott jelenet során, 5 percnyi géppuskaharcot látunk a templomba magukat elbarikádozott csehszlovák ellenállók és a német katonák között. Ezen a ponton már nincs túl nagy drámája annak, hogy a két katona túl éli-e az akciòt, hiszen már a törtènet elejèn a szánkba lett rágva, hogy ez a merénylet az életükbe fog kerülni.

A devalválódás érezhető a színészi játékon is. Jason Clarke, ugyan felépítésben nem hasonlít a náci vezérre, viszont játékával jól hozza a pszichopata vonásokat mutató SS-tisztet. Ugyanígy Rosamund Pike is szemléletesen mutatja be az eleinte még naív, majd később megcsömörlött feleség karakterét. A Jan-t és Jozef-et játszó két brit színész azonban nem tud túl sokat hozzátenni karaktereikhez, bár ennek köze lehet ahhoz is, hogy karaktereik csak vázlatosan lettek megírva.

70
Értékelés
HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják
Összességében
A HHhH egy jól kivitelezett történelmi dráma, melynek az első feléért mindenképpen érdemes beülni a moziba, még akkor is, ha a játékidō második felében már nem láthatjuk ugyanazt a színvonalat, amit az elsōben.
Pozitívumok
A film első harmada drámai és átélhető
Kiemelkedő színészi játék
Negatívumok
Túl sok klisé a történet második felében
Egyes karakterek nincsenek eléggé kifejtve