Helyszíni riport a III. Magyar Filmdíj átadójáról

Írta: Közzétéve: 2018-03-13
 

A partneremmel kicsit siettünk, mert azt hittük fel tartanak minket majd a beléptetésnél. Éreztük az ellentmondást a BKK buszon estélyiben és öltönyben, ahogy előtte a hajléktalanok bámulását a tarkónkon. Amikor beléptünk a Vígszínházba, azonnal elkapott minket az est hangulata. Annyi Kossuth- és Jászai Mari-díj tette be a kabátját a ruhatárba vagy beszélgetett körülöttünk hogy az első pár percben engem elfogott az a fajta megilletődöttség érzése, mint mikor gyerekként bepillanthattál egy kicsit a felnőttek világába. Mikor büszke vagy, hogy ott lehetsz az asztaluknál, de olyan idegen a helyzet, hogy csak reménykedsz abban hogy nem szólít meg senki és néma megfigyelőként úgy tudsz részt venni, hogy ki is maradsz belőle. Pedig találkoztam az életemben pár ismert emberrel és mindig kiderült, hogy a végén a leghíresebb, a legtehetségesebb a legnagyobb is ember. De itt olyan számban találkoztam a kedvencekkel, hogy időbe telt mire felfogtam. Az is segített, hogy a vászon és a tévé tényleg nagyít így legalább magasságban nem nőtt felém mindenki. A támogató, kisegítő személyzet és annak szervezése végig a legnagyobb profizmussal működött. Nem voltak hosszú sorok, mindent gyorsan lehetett intézni, mindenki segített, ott ahol csak tudott. A gálán nem volt minden ilyen profi. A nézők elég későn csak a sokadik felszólításra foglalták el a helyüket, s így is maradtak üres sorok.

Sosem voltam nagy rajongója Geszti Péternek, nem is leszek ha tovább halad az eddigi pályáján így ahogy eddig is tette, de az első két percben előadott viccesnek szánt felkonfja tényleg vicces volt és minden egyes szava többet ért mint, amit Nacsa Olivér és bűntársa Bagi Iván elkövettek. Nacsa Olivér volt a műsorvezető, ami egy tényleg jó ötlet, hogy komikusok vezessék a gálát (lsd.: Ricky Gervais Golden Globe, Stephen Fry BAFTA, Billy Chrystal Oscar gála), de legközelebb egy aktuális arcot, vagy legalább egy olyan humoristát találjanak akinek volt vicces megnyilvánulása ebben az évtizedben.
Majdnem minden poénja erőltetett volt, kezdve az öreg filmsztároknak maszkírozzuk magunkat, egészen a Borbély Alexandra Európai filmdíjának előadott beszédének paródiájáig. El kell mondani viszont, hogy a „kivágott mellékszereplők” poénok közül a Testről és Lélekről szarvas vadásza tényleg vicces volt, még ha az ember látott már ilyet a Bolondos Dallamokban is. Az Andy Vajna paródiát nem teljesen értettem, hogy mi benne a vicces, de körülöttem nevettek, remélem ez valami szakmabeli belsős poén. A show második felére teljesen el is tűnt Nacsa, nem tudom, hogy ez így tervezett volt, vagy csak mások is soknak érezték, de ha már ő kezdte el igazán el is köszönhetett volna a közönségtől.

A díj átadó nívóján igazán lehetne még növelni, mert az idei filmtermés tényleg felnőtt európához, és a gálán is rengeteg olyan spontán és jó pillanat volt amik miatt maradt igazán emlékezetes az est. Amikor Mécs Mónika harmadik alkalommal ment fel díjat átvenni és beleszólt a mikrofonba „Bocsi megint mi vagyunk” ilyen volt, vagy amikor Till Attila kifejtette, hogy két fajta rendező van aki maga talál ki egy ötletet és viszi végig mindenen erre Szász Attila közbe fűzött „És akinek a Köbli Norbi írja a forgatókönyvet”. És látni azt az őszinte örömöt amit a pl. a többi vágó arcán láttam mikor a Viszkis vágója Kovács Zoltán nyerte a legjobb vágás díját, mert büszkék voltak a kollegára. Nagyon kedves és igazi volt Enyedi Ildikó köszönő videó üzenete, amelyben arra buzdított hogy a magyar film szakma járjon többet össze, legyen egy közös kreatív közeg (még ha nem mindenki is osztja a véleményét). Gryllus Dorka és Nagy Zsolt díjátadása volt az egyik legjobb díjátadás, mert igazán amerikai volt, kiüzentek a szakmának, hogy miért nincs több női szerep és ezt végig szórakoztatóan üzenték meg (Nagy Zsolt bakija ellenére).

A nívón úgy lehetne növelni, ha tényleg minél több jelölt eljönne az átadóra, egy picit nagyobb helyre szervezni, mert bármennyire patinás a Vígszínház, az előtér egy idő után szűkössé vált ekkora tömeg számára. És remek lenne ha szigorúbban vennék a dresscode-ot, mert hiába csinosította ki magát minden hölgy (akár jelölt, akár díjátadó volt) s bújt szebbnél szebb ruha költeményekbe (Gryllus Dorka, Dobó Kata, Döbrösi Laura, Tenki Réka és Sztarenki Dóra ruhái voltak kiemelkedőek, igaz egy laikus férfi szemeivel). A férfiak dresscodera magasról tettek (tisztelet a kivételeknek), de a mélypont az volt mikor az általam (is) nagyra tartott Rudolf Péter teljesen megérdemelten átvette a legjobb férfi főszereplő díját mackófelsőben(!). Annál alpáribb szerelésben csak az egyik újság fotósa volt, de ő legalább dolgozott és a kamerák másik végén foglalt helyett. Azért mindenhol kell húzni egy határvonalat.

Szerintem minden díj megérdemelt helyre került (bár pár filmet nem láttam az idei termésből), és ez a Gála rendkívül nagy potenciállal rendelkezik, csak ehhez az kell, hogy mindenki igazán komolyan vegye. Nagyon jó élmény volt látni a szakma az emberi oldalát, az ellentétpárok mindkét oldalán és nagyon jó érzés volt büszkének lenni a magyar filmre, még ha maradnak is ambivalens érzések egy-egy Nacsa Olivér poén után elhangzó nevetés hallattán.

A DUE nagy magyar filmtesztjén nyertem a jegyeket a gálára. Ha kedves olvasónak lehetősége lesz jövőre jelentkezni rá, ne habozzon tök jó dolgokat lehet nyerni de ez egy másik cikk témája lenne.

A díjazottak:

A legjobb játékfilm díját a Testről és lélekről című alkotásnak ítélték. A filmért Enyedi Ildikó elnyerte a legjobb forgatókönyvért és rendezésért járó díjat is, valamint Borbély Alexandra kapta a legjobb női főszereplőnek, Tenki Réka pedig a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat. A legjobb férfi főszereplő Rudolf Péter lett az 1945 című filmért. A közönségdíjat Herendi Gábor a Kincsem című filmje kapta.

A legjobb tévéfilmnek járó díjat az Árulók nyerte el (producer Lajos Tamás), amely a további négy televíziós díjat – Fazakas Péter – legjobb rendezés, Sztarenki Dóra – legjobb női főszereplő, Hegedűs D. Géza – legjobb férfi főszereplő, Köbli Norbert – legjobb forgatókönyv – is megkapta. Legjobb dokumentumfilmnek Tuza-Ritter Bernadett az Egy nő fogságban című alkotása bizonyult, a legjobb kisjátékfilmnek járó elismerést a Földiek, Freund Ádám rendezése kapta, míg az animációk között a Pataki Szandra rendezte WireLess lett a győztes.

A legjobb operatőr a Jupiter holdja című alkotásért Rév Marcell lett, a filmben való munkájáért Ágh Mártonnak a legjobb látványtervezőnek járó elismerést ítélték oda. A legjobb jelmez díját Bárdosi Ibolya kapta a Kincsem című filmért, Fekete Rita, Makk Ildikó és Jónás Kata pedig a legjobb smink és fodrász kategória díjat nyerte a filmben nyújtott munkájáért. A legjobb játékfilmes férfi mellékszereplőnek járó díjat Znamenák Istvánnak ítélték Az állampolgár című filmért. A legjobb zeneszerző díját Szemző Tibor kapta az 1945 című filmért. A legjobb hangmester Balázs Gábor lett A Viszkis című alkotásért, amelyért Kovács Zoltán a legjobb vágó díját nyerte el. A legjobb maszk díját Tesner Anna, Halász Judit és Görgényi Réka vehette át a Budapest Noir című filmben való munkájáért.