142 megtekintés

Genezis (Genezis – 2018) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-04-16
 

A Genezist az éppen 10 éve történt rasszista indítékkal elkövetett emberölések és bűntettek sorozata ihlették. A főszerepekben Cseh Anna Marie (Fiatalság, A fény ösvényei), Csordás Milán és Illési Enikő Anna amatőr színészek láthatók. A film operatőre Dobos Tamás (Apaföld, Lágy eső), zeneszerzője Víg Mihály, Tarr Béla alkotótársa, vágója pedig Politzer Péter (Before Dawn, Fehér tenyér) voltak. A főszereplő kisfiú megtalálását hosszas kutatás előzte meg. Szempont volt, hogy filmbeli szerepéhez hasonló társadalmi és szociális zöngéjű közegben nevelkedjen. Fiatal korára való tekintettel a történetről csak rész információkat tudott. A forgatókönyvet megkapta, a szülei azt felolvasták neki, de még nem értette meg. Érdekesség, hogy 11 éves kora miatt, még nem láthatta a kész filmet. Amiatt, hogy a színészek ne sérüljenek egy drámapedagógus folyamatosan mellettük volt a forgatás ideje alatt. A Genezist már csak azért is érdemes megnézni, mert tulajdonképpen három filmet láthatunk egy áráért. Amíg a 2 órás filmek nagy része nyúlósságuk miatt ásításban fulladnak, addig itt finoman feszít az alkotás. Olyan léptekkel halad a film, hogy gondolkodni, elborzadni és megrémülni is hagy időt a nézőnek.

A film élet szagú, amibe megéri bele szimatolni. Az alkotás felépítése hármas tagoltságú, melyből az első fejezet a legnyomatékosabb. Egy kisfiú, Ricsi történetével indít a film, akinek az édesapja börtönben ül. Az apja hiánya ugyan beárnyékolja életét, de egyébként szerető család veszi körül. A bűnözök támadásától való rettegés és a kiszolgáltatottság szövi át a romák életét, miközben mindennapi tevékenységeiket végzik. Misztikum övezi világukat, amiben hitelesen jelennek meg sajátos jegyeik: gitár, kutyahús, kifehéredés, a gyerekszáj, disznóvágás, stb. Az emberség többször szerepet kap, például a torna tanár mozdulata által, amikor a kisfiú vérzik, a tanár atyaian átfogja, óvón és védelmezőn. Olyan leheletnyi volt ez a mozdulat, mégis benne volt minden.

Ricsi gyermeki látószögét követjük ebben a részben, aki ugyan fél, de nem tudja, pontosan mi történik körülötte. Bogdán és operatőre, Dobos Tamás sok közelivel dolgozik, a kép egy-egy részletét kiemelve, vagy épp eltitkolva azt, a feszültség megteremtésének érdekében. Az egyszerre dokumentarista és stilizált, esztétizáló fényképezés, illetve a kézikamera használata segíti, hogy a szereplő szubjektívjébe férkőzzünk. A rendező kedveli a nézőt, ez érződik abból is, hogy minden kockának jelentősége van, ahogy azok megvilágításának is. Mindig az adott szereplőn van a világítás javarésze, a mellékszereplők a jelenetekben árnyékban maradnak, vagy csak a hangjuk által jelenítődnek meg. A rendezés hagyja a nézőknek, hogy megéljék a látottakat, nem telepszik rájuk. A képi világ erőteljes, a hanghatások természetesek. Azt pedig kifejezetten élményként éltem meg, hogy nem üvöltött a fejembe a film. Így jobban átélhettem  és felfoghattam a látottakat. Több vonatkozásban csorbult családi „idill”-t is láthatunk, így a néző biztosan azonosulni tud majd legalább a szereplők egyikével. A film nem akarja elhitetni a történetek által azt, hogy az élet csupa rossz események sorozata. Ugyanakkor hiteles betekintést ad az archaikus közösség életébe, ahol a tűzhely mellett az ágy, a gitárszó tölti be a ház falait, és a civilizációnak nyoma, sem helye nincs.

A második fejezetben egy súlyos meghasonlásnak lehetünk tanúi, amikor egy lány, aki a kutyák nagy barátja – önvédelemből – kénytelen megölni egy állatot. Emelett pedig egy szerelmi szál is fontos szerepet kap. A pár férfi tagjának árnyékolt bemutatása nem teszi egyértelművé a személyiségét. A lányról viszont megtudjuk, hogy rengeteg lelki sérülést és terhet cipel magával. A medencés jelenetek során a néző szinte beles süpped a székbe. A cselekmény előrehaladtával felvetődik egy fontos kérdés is: hol kezdődik a bűn, és meddig tart az ártatlanság?

Dicséret illeti a rendezőt azért is, hogy a harmadik fejezetben egy szép színésznőből nem akart csúnyát kreálni. Megmarad minden a maga természetességében. Nincs túl manírozva a színészek külseje. Van gyűrődő bőr a hason, éles ráncok az arcon és a külsőségeken kívül a belső vívódások is szépen bontakoznak ki. Az igazság és az igazságtalanság mint az életben itt is jelen vannak. „A börtön a munkahelyed, Anyu”- idézi Cseh Anna Marie a kislányát, és annak minden felelősségét ezzel a saját vállára helyezi. A rendező meglepő egyszerűséggel jelenít meg mély tartalmat. Mint például, hogy mind egy nagy bedaráló gépezet részei vagyunk, de, ha van emberség az életünkben, akkor nem válunk ennek a részesévé.

95
Értékelés
Genezis
Összességében
A Genezis mindenkihez szól, ezért mindenki meg fogja találni benne a saját magára vonatkozó részeket. Az élet szagú történetek mellett rengeteg erő, motiváció, morális és erkölcsi tartalom is helyet kapott ebben a szűk két órás filmben.
Pozitívumok
Fontos és valós társadalmi problémákkal foglalkozik
Gondolatokat ébreszt
Az amatőr színészek ellenére korrekt alakítások
Negatívumok
A két órás játékidő alatt nem unatkoztam, mégis kicsit hosszúnak éreztem