Escobar (Loving Pablo – 2017) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-07-25
 

„Sex between a man and a woman can be wonderful, provided you can get between the right man and the right woman.”

Ez idáig bármilyen fórumon jött velem szembe a Javier Bardem – Penélope Cruz páros, mindig a fenti Woody Allen idézet jutott eszembe. [Szerintem még neki is róluk jutott eszébe]. Mert hát nagylány legyen a libidóján, viszonylag biztos preferenciákkal, aki visszautasítaná a spanyol álompárt. Mint mondottam ez idáig… Az instant kiábrándultsághoz bőven elég, ha megnézi az ember lánya az Escobar című filmet.

Ehelyt borulnék térdre a make up department előtt, mert amit Javier Bardemmel műveltek, az egyszerre visszataszító, félelmetes és lenyűgöző. Persze a sminkeseknek nagyon sok esetben feladatuk alátámasztani a szemünk előtt történő eseményeket, jelen esetben kívülről is láthatóvá tenni az erkölcsi romlást, az emberi kegyetlenséget és a hatalom pusztító erejét. Itt jegyezném meg, hogy engem személy szerint nagyon is érdekelt volna, hogy honnan jutott ez az ember odáig, ahol mi bekapcsolódunk a történetbe. Történetesen az amerikai piac felosztásához a drogkartelek között, valamint Virginia Vallejo megismeréséhez.

Számomra nagyon is izzadtságszagú volt Virginia és Pablo kapcsolatára felhúzni a teljes játékidőt, mert hatalmas érzelmek és mindent elsöprő szenvedély még csak mutatóban sem volt a két szereplő között. És, ha ezt a világ legszenvedélyesebb házaspárja sem tudja elhitetni velem, ott van baj a színészvezetéssel kérem. Mert hát mondhatnánk, hogy szépek, de nem tehetségesek… Viszont aki ilyet mer állítani, az egy hujába nézze meg a Belső tenger-t, a Volver-t, a Nem vénnek való vidék-et, a Mindent Anyámról-t, az Anyám-at , a Vanília Égbolt-ot, de leginkább a Nyisd ki a szemed-et és hogy elkerülje a mentálhigiénés problémákat, a végén a Vicky Christina Barcelona-t! Mert ez a két színész jó, csak itt valahogy hiteltelenné váltak, vélhetően a rendezői instrukciók és vágóasztalon elvérzett jelenetek miatt.

Szóval jó lett volna látni a szereplők hátterét, karakterfejlődését, mert így olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő filmet néznék Escobar ámokfutásáról, a hatalomra jutásától a haláláig. Persze annak igencsak igényes. A maszkmesterek munkáját már dicsértem, de ugyanazon a piedesztálon álljon az operatőr, és látványtervező is. De hát az átlag néző egy életrajzi drámára ül be. Egyáltalán nem ártana, ha az a bizonyos érzelmi skála nem kizárólag a „most el kéne hinnem, hogy ez a nő szerelmes?” gondolat és a gyilkosságok okozta fájdalmas felszisszenések között mozogna.

Ahhoz, hogy megértsük Pablo indíttatásait és reakcióit, sokkal jobban kellene ismernünk őt. És akkor talán Virginia-t és Pablo feleségét is jobban megértenénk. Szerettem volna többet tudni az El Patrón-ról is, aki nehéz sorsú gyerekeket emel ki a nyomorból. De ezt kizárólag azért teszi, hogy nihillista tinédzser hadsereget gyártson, vagy a jótékonyság álcája miatt? Volt esetleg valami magasztosabb célja is? Kifelé jövet a moziból azon tűnődtem, hogy miért nem sorozatot készítettek ebből a tömény biográfiából? Aztán rájöttem, hogy az már a 4. évadnál tart… Ezért, ha tényleg érdekel ez az időszak és Pablo Escobar ténykedése, annak minden mélységével, akkor javaslom a Narcos című sorozatot. Ha megelégszel egy bevezetővel, mondhatni aperitiffel a 4 évad előtt, esetleg megnéznél egy csetlő-botló szerelmi vallomást Columbia felé, akkor irány a mozi. 

Neked mennyire tetszett a film?
Olvasói értékelés4 Votes76

65
Értékelés
Escobar
Összességében
Tudom és fogom is ajánlani ezt a filmet azoknak, akik szeretnének bepillantást nyerni egy időszakba, Columbia életéből. Mert bármi is legyen a címe ennek a filmnek, itt nem Escobar a főszereplő, de még csak nem is Virginia Vallejo.
Pozitívumok
Javier Bardem játéka
A 70-es és 80-as évek megjelenítése
Végig a vászon elé szegez
Negatívumok
A színészvezetés hagy némi kivánni valót maga után
Néha túl steril jelenetek
A végén baromi nagy hiányérzettel engedi el a kezed