Én, Tonya (I, Tonya – 2017) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-01-28
 

Mostanában újra nagy divat lett, megtörtént események alapján készíteni filmet. Pláne, ha az nem csak egy életrajzot dolgoz fel, hanem emellett egy olyan sztorit is, ami nagy port kavart a világban. Most pedig megérkezett a következő film is, ami beáll ebbe a sorba, az Én, Tonya képében. Ki ne hallott volna a cicaharcról, amely a két legendás műkorcsolyázó, Tonya Harding és Nancy Kerrigan között zajlott le? Ha esetleg mégis kimaradt volna akkor Craig Gillespie filmje után garantáltan bevésődik az emlékezetekbe ez párharc. Tonya Harding egy kicsikét szabadabb szájú műkorcsolyázó, aki képes bármire, hogy elérje a célját. Ez karrierjén is hasonlóképp meglátszik. Bár ő volt az első női műkorcsolyázó, aki triple axelt ugrott, mégis inkább a Kerrigan elleni támadásról vált híres. Az incidens után persze már nem tudta levakarni magáról a riportereket, pedig elmondása szerint nem sok köze volt hozzá. Sokan úgy vélték, hogy hazudik, többen viszont férjét vádolták a támadás megvalósításával. De vajon mi az igazság? A film természetesen nem csak ezt az incidenst dolgozza fel, hanem a főszereplő Tonya életét is bemutatja kiskorától fogva, hogy milyen körülmények között nőtt fel, valamint első szerelme és egyben első férje, hogyan változtatta meg életét. Az összetűzés után, természetesen, nem mehetett tovább minden úgy, mint régen, így azt is megtudjuk, mi lett Tonyával, akit eltiltottak az egyetlen dologtól, amihez valaha is értett. Ha ezek után valaki úgy gondolná, hogy az Én, Tonya egy szomorú, sírós dráma, akkor az nagyot téved, mert ez a film inkább már-már egy sírva nevetős komédia. Én személy szerint nagyon örültem annak, hogy egy olyan életrajzból, sztárból, akinek az életútja nem a legszerencsésebb alakult, nem egy olyan filmet készítettek, ami után az ember, ha ki jön a moziból, még a maradék életkedve is elszáll, hanem egy olyan szatirikus filmet hoztak létre, tele ironikus jelenetekkel, amiben látszik, hogy az élet olykor már az abszurdum határát súrolja.  A főszereplőt alakító Magrot Robbie ezúttal még bolondabb és néha ijesztőbb nőt alakít, mint, egyik előző híres szerepe Harley Quinn esetében. Végig viszi a hátán a történetet, persze ebben több remek színész is segít neki, mint például Allison Janney, akit nem véletlenül jelölt az Akadémia a legjobb női mellékszereplő kategóriában. A színésznő által játszott LaVona – Tonya édesanyja – az egyik legerősebb és legkomikusabb karakter a filmben, aki, ha épp egy szomorú rész jönne, beszólásaival, felvidít minket. Bár anyaként senki sem kívánná magának, mégis egy olyan erős jellem, akit ha kihagytak volna filmből, már nem lenne ugyanolyan élvezetes. Az Amerika Kapitány: A tél katonája-ból ismert, Sebastian Stan kelti életre Tonya férjét, Jeff-et, aki végre ebben a szerepbe megmutathatta színészi tehetségét.

85
Értékelés
Én, Tonya
Összességében
Az Én, Tonya egy jó adag amerikai fekete humorral megáldott film, amit minden korosztály egyaránt élvezhet. Én mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretik a groteszk humort, illetve kíváncsiak egy életrajzi film másfajta megközelítésére. A színészek zseniálisakat alakítanak, így én úgy gondolom, megérdemelten kaptak Oscar jelölést.
Pozitívumok
Nem egy szokványos életrajzi film
Jól megformált karakterek
Negatívumok
A vége kissé elnyújtott