Egyenesen át (Flatliners – 2017) [Kritika]

by on 2017-09-28
 

A múltat el kell engedni.

Erre a filmre minimális elvárásokkal ültem be. Az eredeti filmet is csak pár hete láttam, ami nem igazán tetszett, így a nosztalgia faktor se segíthetett, de az új filmmel egészen más a helyzet. Az alapötlet érdekes, de egyben idióta is. Gazdag jól kinéző kölykök orvosnak tanulnak, hogy pár év múlva még gazdagabb, jól kinéző orvosok legyenek, eközben pedig annyira unatkoznak, hogy közben végig buliznak, majd megölik magukat és feltámadnak, ezután pedig tovább buliznak.

Nagyon rossz sajtóval érkezett az Egyenesen át remakeje, a marketinggépezet kerekei rozsdásan forogtak. Az elején leszögezem: a újra feldolgozás/folytatás szerény véleményem szerint jobban sikerült, mint az eredeti. Joel Schumacher 1990-es filmje nem volt más, mint látványos képek egymás mellé vágva a kor sztárjaival és egy sablonos, logikátlan történettel, de kiváló hangulattal megtámogatva. Ezzel szemben az új változat bátran mer elszakadni az elődtől, bár helyenként követi is azt. Például a film eleje, az eredetihez hasonlóan döcögősen indul be és kezdetben a dialógok sem túl erősek, de az első kísérlet után magára talál az alkotás, szórakoztat és fontos üzenetet mond el a generációjáról.

A karakterek jól kitaláltak. Ellen Page rutinból hozza a bűntudatos, de okos doktornő figuráját. Nina Dobrev továbbra sem túl jó színésznő, de itt a film második felére már mutat színjátszásra utaló jeleket és összeségében passzolt hozzá a karrierista, törtető szerep, továbbá remek volt a kémia közte és Diego Luna racionalista, pragmatikus karaktere közt. James Norton számomra nagy meglepetés volt, egy közhelyes karakterből kihozta a film legszórakoztatóbb és legemberibb figuráját, aki nem mellesleg nagyon vicces is. A társaságból a gyenge láncszem ezúttal Kiersey Clemons, akinek egy érdekes és fontos mellékszálat sikerült érdektelené tennie a gyenge játékával. 

Ahogy a régi változatban, úgy itt is előkerül a versengés, de jelen esetben sokkal hangsúlyosabb szerepet játszik, mint a 27 évvel ezelőtti eredeti filmben. Itt minden fiatal verseng, hajt, karriert épít, próbál megfelelni az elvárásoknak, az élet teljesen másodlagos, harmadlagos. Törtetnek előre, egyesek még másokat sem kímélnek annak érdekében, hogy orvosok lehessenek. Kiefer Sutherland egy mellékszerepben nagyon jól hozza a régi karakterét. A fiatalok túloldalra való utazását sem igazán a tudásvágy motiválja, ahogy az eredetiben, hanem az, hogy milyen extra képességekre tehetnek szert, miután visszatérnek onnan és azzal milyen előnyt tudnak elérni a pályájukon. Ebből adódóan pedig, akkor kezdenek el igazán élni miután már visszajöttek a halálból.

A film hibáiként fel lehet róni azt, hogy néhol sablonok mentén ijesztgetett, rengeteg kínos jumpscarrel megfűszerezve. A dialógok is eléggé elhasználtak voltak, valamint a film végén a negatív karakter került hangsúlyba, így ott a tétet sem éreztem olyan súlyosnak, bármennyire is ezt akarták elérni az alkotók.



65
Értékelés
Egyenesen át
Összességében
Örülök, hogy elkészült az Egyenesen át című film remake/folytatása, mert egy igen fonos mondanivalóval bír, miszerint: "Fogadjuk el a múltat és éljünk a jelenben.", de ettől függetlenül azt kell, hogy mondjam nem szeretnék még egy folytatást ehhez a történethez.
Pozitívumok
Fiatalos és elgondolkodtató
Helyenként humoros is tud lenni
Negatívumok
Néhol túlságosan is szájbarágós
Nem túl izmos végjáték