Egy lélegzetnyire (Dans la brume / Just a Breath Away – 2018) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-05-09
 

Danel Roby, kanadai származású rendező próbálkozott meg most azzal a feladattal, hogy egy különleges, sci-fi-be oltott katasztrófa mozit alkosson. Sajnos olyan alkotásokhoz hasonlóan, mint az M. Night Shyamalan által rendezett Esemény vagy, mint a Chris Gorak nevével fémjelzett Legsötétebb óra, ez Roby-nak sem igazán sikerült. A történet egy Párizsban élő családról szól, ahol az apa, Mathieu (Romain Duris) munkája miatt rengeteget utazik, az anya, Anna (Olga Kurylenko) pedig otthon tanít nyelvet, miközben lányuk, Sarah egy másik szobában éli unalmas és steril életét egy kapszulaszerűségbe zárva. A lány ugyanis ritka betegségben szenved melynek következtében nem érintkezhet a külvilággal semmilyen formában sem.

Egy nap aztán hatalmas földrengés rázza meg Párizst. Ezt követően a repedésekből a föld alól különleges, tejfehér színű, köd szerű gáz szabadul fel. Hamar kiderül, hogy ez a „füst”, halálosan mérgező, ha belélegzi az ember. Kezdetben csak bizonyos magasságig emelkedik, így a házak legfelső szintjén és a tetőkön túlélhető a katasztrófa. A szóban forgó család felnőtt tagjai ezért bekéredzkednek a legfelső szinten lakó idős házaspárhoz és ott húzzák meg magukat. A gond csak az, hogy valahogy ki kellene hozniuk a burokból szeretett lányukat is. Később a gáz egyre feljebb emelkedik, így Mathieu és Anna elindulnak, hogy kiszabadítsák lányukat és szerezzenek megfelelő védőruhát mindannyiuk számára, amivel túlélhető a katasztrófa.

A felvezetésben már említettem, hogy a rendezőnek nem igazán sikerült emlékezeteset és nagyot alkotni eme filmmel. Sajnos valahogy nem sikerült teljes egésszé gyúrni ezt a francia-kanadi alkotást, pedig az igyekezet megvolt. A szereplők játéka legjobb esetben is közepesnek mondható, a Sarah-t alakító Fantine Harduin azonban még annál is gyengébben teljesít. A párbeszédek sokszor semmilyenek ráadásul a mondatok többsége klisés és közhelyes. Mindezek mellett pedig tele van olyan felesleges mellékszereplőkkel, mint például az az idős házaspár, akinél főhőseink meghúzzák magukat. Pozitívumként említendő viszont, hogy az aláfestő zenék és a film képi világa, több, mint korrektre sikerültek. A komor, sötét hangulatú muzsika tökéletesen illeszkedik a vásznon látott jelenetekhez, sokszor hidegrázós élményt kiváltva a nézőből.

Összességében azt kell, hogy mondjam sajnálom ezt alkotást, mert sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ugyanis az alap történet önmagában nagyon jó. A rendező viszont túlságosan is a család drámáját helyezte a középpontba. Az ő küzdelmük és harcuk mellett, viszont iszonyat keveset tudunk meg a külvilágban törtentekről. Mindössze egy-egy röpke jelenet elejéig látjuk csak, hogy ez a természeti jelenség milyen katasztrófát hozott Párizsra. Továbbá a köd okát sem magyarázzák meg benne és az sem derül ki belőle, hogy ez egy globális szintű esemény, vagy csak erre a városra korlátozódott. Rengeteg kérdést hagyott nyitva a rendező, ezért a befejezés is lezáratlannak érződik. A végén lévő, nem túl ötletes, de mégis érdekes csavartól eltekintve számomra nem nyújtott többet ez a mozi, mint egy jobbfajta TV-film.

55
Értékelés
Egy lélegzetnyire
Összességében
Az Egy lélegzetnyire című film tökéletes példája annak, hogyan kell egy érdekes alapötletből teljesen sótlan végeredményt kreálni.
Pozitívumok
Kitűnő, drámai hanghatások
Korrekt képi világ
Negatívumok
Silány színészi játék
Döcögős és bosszantóan semmilyen dialógusok
Kiaknázatlan lehetőségek
Lezáratlan befejezés
Hamar unalomba fullad