633 megtekintés

The Cloverfield Paradox (The Cloverfield Paradox – 2018) [Kritika]

Írta: Közzétéve: 2018-02-06
 

 

10 éve hatalmas meglepetésként robbant be a mozikba a Cloverfield című film. Sikerét többek közt annak is köszönhette, hogy egy olyan remek elme, mint J.J. Abrams beállt a projekt mögé és olyan marketinget kerekített köré, amit azóta sem nagyon láttunk más filmeknél. A Cloverfield-ről ugyanis a bemutató előtti hónapokban sem lehetett sokat tudni, az első előzetes konkrétan még a film címét sem fedte fel, nemhogy a történetet. Aztán a mozikban kiderült, hogy a Matt Reeves által rendezett film nem más, mint egy kézikamerás stílusban forgatott szörnyfilm. Egy olyan szörnyfilm, amit rögtön a zsáner legjobbjai közt kezdtek el emlegetni. Az alkotás azonban több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt volna. Ebből adódóan az évek során rengeteg rajongói teória született arról, hogy: Mi lehetett a Clover néven emlegetett szörny? Honnan érkezett? Mik a céljai?

A bemutatót követő években sorra jöttek a hírek, hogy már dolgoznak a folytatáson, ami mindent a helyére tesz majd, de aztán hosszú csend következett… 2016-ban azonban, az első részhez hasonlóan a semmiből megérkezett a Cloverfield Lane 10, ami, ha csak lazán is, de kapcsolódott a Cloverfield-hez, a befejezés pedig szépen tágította tovább az univerzumot, egy érdekes, nem várt új irányt adva a sorozatnak. A “gond” ezúttal is az volt, hogy sokkal több megválaszoltalan kérdést hagyott maga után, mint amennyit megválaszolt volna. A harmadik rész elkészülte, már nem maradhatott ilyen sokáig titokban és nem sokkal a Cloverfield Lane 10 bemutatója után bejelentette a stúdió, hogy a God Particle címmel készülő sci-fi valójában a sorozat legújabb tagja lesz. A bemutatót tavaly februárra tűzték ki, de a szükséges utóforgatások, valamint a szintén tavaly bemutatott, nagyon hasonló sztorival rendelkező Élet című film elől menekülve először 2017 októberére, majd 2018 áprilisára csúsztatták. A Paramount aztán időközben rájött, hogy mégsem bízik annyira a filmben, hogy a 40 millió dollárra növekedett büdzsével moziba küldje, így lepasszolta a Netflixnek, akik a tegnapi Super Bowl után közvetlenül közzé is tették a The Cloverfield Paradox névre keresztelt alkotást.

A történet szerint a Föld öt éven belül kifogy minden energiaforrássából, ezért a NASA egy nemzetközi asztronautákból álló csapatot küld az űrbe, hogy ott, egy új energiaforrást fejlesszenek ki, ezzel megmentve a bolygónkat a biztos pusztulástól. Több évnyi sikertelen próbálkozás után aztán egyszer csak sikerül a művelet, de ezzel nem várt események sorozatát indítják el nem csak a hajón, de az egész univerzumban. A sugárnyaláb ugyanis törést hozott létre a tér-idő kontinuumban, melynek következtében párhuzamos univerzumok keletkeztek. A félre sikerült kísérlet nem csak a világegyetemben okozott törést, de a Cloverfield űrbázis is megrongálódott, így a csapat elsődleges feladata a világ megmentése előtt a hajó javítása és az életben maradás lesz.

Bevallom az idei év legjobban várt filmjei közt az akkor még God Practice/Cloverfield 3 igen előkelő helyen szerepelt, mert habár nagyon különböző stílusú volt az előző két rész, én ennek ellenére imádtam őket. Éppen emiatt tegnap kissé letörtem, amikor a The Cloverfield Paradox – nincs rá szebb szó – földbe döngölő kritikáit olvasgattam. Jelenleg a Rotten Tomatoes kritika gyűjtő oldalon 18%-on áll, olyan, a közel múltban bemutatott, nem túl combos filmek mögött, mint a Rossz anyák karácsonya (29%), a Fűrész – Újra játékban (34%), az Ó, anyám! (36%), vagy például a borzalmas Nyírjuk ki Günthert! (53%). Tudom, hogy mindenkinek, még a kritikusoknak is más-más a véleménye egy adott filmről, de ilyen szintű lehúzást szerintem nem érdemel az új Cloverfield. Hibátlan lett? Közel sem. Klisés? Igen. Nézhetetlen? Koránt sem!

A játékidő előre haladtával szépen kezdett összeállni miért is csúsztatták el ezt a filmet majd egy évvel. Tavaly az Élet nagyjából ugyanezt a történetet mesélte el és a kritikusok már akkor is kemény szavakkal illették a különböző sci-fi-horror filmekből össze-vissza lopkodó alkotást. Valószínűleg, ha a The Cloverfield Paradox ezt követően, alig egy hónappal később mutatkozik be a mozikban, még ennél is rosszabb kritikákat kapott volna. Ebből tisztán látszik, hogy a széria harmadik része nem egy eredeti alkotás. Rengeteget emelt át ugyanis olyan filmekből, mint az Alien, a Halálhajó, vagy a Danny Boyle által rendezett Napfény. A szereplők sem lettek elég részletesen kidolgozva, némelyikőjüket, valóban csak a karjukon díszelgő zászló alapján lehetett csak megkülönböztetni, mert volt itt dühös orosz, vicceskedő olasz, okos kínai és hős amerikai asztronauta is, akik a hasonló témájú filmek állandó szereplői. Továbbá az egyik tagról természetesen kiderül, hogy nem egészen az, akinek elsőre hitték és a szokásos önfeláldozás sem maradhatott el.

Sablonossága ellenére viszont remek hangulattal rendelkezik, ami engem az elejétől a végéig lekötött és a képernyő elé szegezett. A filmzene ezen nagyon sokat dobott, amely már a Cloverfield Lane 10 esetében is erős volt és most is emelt a film élvezhetőségi szintjén. A vizuális effektusok egész korrektre sikerültek, annak ellenére, hogy alig 40 milliós dolláros költségvetésből készült. A színészek alakításában sem találtam semmi kivetnivalót, amit a forgatóköny elvárt tőlük azt gond nélkül hozták, de az tény, hogy egyikőjük sem ezért fogja megkapni az Oscar-díjat. Továbbá véleményem szerint az eddigi filmekkel sikerült jól összekötni a történetet, habár marad azért még így is jó pár megmagyarázatlan dolog, de nyilán a következő részekre is kellett hagyni néhány rejtélyt. Az utolsó 5 másodperc pedig garantáltan lenyűgöz majd minden Cloverfield rajongót.



70
Értékelés
The Cloverfield Paradox
Összességében
A The Cloverfield Paradox felvonultatja a műfajra jellemző összes klisét, de közel sem sikerült olyan vállalhatatlanra, mint azt állítják. Engem az elejétől a végéig tökéletesen elszórakoztatott.
Pozitívumok
A büdzséhez mérten korrekt látványvilág
Hatásos filmezene
Az utolsó öt másodperc!
Negatívumok
Kiszámítható és sablonos