A kíméletlen (A Prayer Before Dawn – 2017) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-08-03
A börtön, mint a törvényszegők büntetésére szolgáló létesítmény, egy igazán egyedi helyszín, amely jellegzetesen eltér országonként. A skandináv régióban már-már luxuskörülmények között tengetik idejüket a bűnözők, míg Kelet-Európában, vagy Dél-Kelet Ázsiában hírhedten rossz körülmények között élnek. A központi kérdés az, hogy mit várunk egy börtöntől, illetve milyen mértékben: tartsa távol a „gonosztevőket” a társadalom többi […]

Haverok harca (Tag – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-07-06
Johann Huizinga kulturális történész határozta meg a homo ludenst, mint a játékos embert. Huizinga 1938-as könyvében járja körül a témát és vitatja meg a játék, a játszás fontosságát a kultúrában és a történelemben. A játék szabad, és szabadságot is nyújt, továbbá nem „átlagos”, és eltér attól, amit „valódi” életünkben élünk át. Érdekes módon azonban egy […]

A hihetetlen család 2. (Incredibles 2 – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-07-02
Az eredeti A hihetetlen család megjelenése óta közel másfél évtized telt el, és a szuperhősös filmek jelentős mértékben átalakultak. A Marvel egyre csak növekedő rajongóbázisa, inkluzív szereplőgárdája és egyre komplexebb tematikái fokozatosan próbálják leépíteni a meglévő kliséket, sztereotípiákat és nézeteket. Brad Bird író-rendező ugyan maga a cselekmény szempontjából egy sablonszerűen kiszámítható narratívát vetett papírra, de […]

Sicario 2. – A zsoldos (Sicario: Day of the Soldado – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-30
  Az amerikai akciófilmek egyik fontos eleme egy könnyen gyűlölhető ellenségkép kialakítása, amely az évek előre haladtával folyamatosan változik. A hidegháború alatt gyakran találkozhattunk szovjet kémekkel vagy alvó ügynökökkel, az elmúlt két évtizedben pedig a terroristák adják ki azt a gonoszt, akit feltétel nélkül lehet utálni. Ez a fajta világszemlélet, a maga ironikus módján, tökéletesen […]

Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-07
Bizonyos filmeknél érezni, hogy a rendelkezésre álló időtartam kitöltésére nem elegendő az eredeti koncepció. Sőt, ilyen esetekben az néhol el is veszik, és inkább kreatív elképzelések részleges megvalósulása, amelyet értelmetlen jelenetek akasztanak meg. A szereplők beszélnek, a szavaknak külön-külön van értelme, de egyben mégsem áll össze az egész; a cselekmény halad, de úgy igazán semerre; […]

Örökség (Hereditary – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-06
A barátokat mi választjuk, a családot nem. Egyrészt ők az állandó menedék, az otthon, a nyugalom és a kényelem, az ölelő biztonság, a melegség, a fészek, amely nevel és táplál. Másrészt ennek inverze is kialakulhat, ahol a családi közeg a lehető legborzalmasabb hely, a fájdalom, a könnyek és a szenvedés melegágya, a végtelen gyötrelemé. Azonban […]

Sosem voltál itt (You Were Never Really Here – 2017) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-05-19
Az erőszak az emberiség problémamegoldásának egyik eredendő eszköze. A fizikai, vagy lelki bántalmazás hatékony módszernek bizonyult, és a mai napig preferált módja fajunknak. Bántani, betörni és alárendelni másokat a felsőbbrendűség egyfajta önigazolása, amitől az ember a hierarchiában pozícióját akarja biztosítani. A társadalom a hétköznapi életben ma már elítéli az agressziót, de ironikus módon a szórakoztató […]

Viktoria (Viktoria – 2014) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-05-16
A rendszerváltás előtt Bulgária utolsó kommunista vezére Todor Zhivkov volt. Majd 35 éves uralkodása alatt egy korábban ismeretlen politikai és gazdasági stabilitást, egy szerény, viszonylagos jólétet hozott létre, ügyesen lavírozva a szovjet és nyugati hatások között. Az ország ugyan nem a „legvidámabb barak” volt, de közel nem volt annyira elnyomóan diktatórikus, mint az elvtárs országok […]

Deadpool 2. (Deadpool 2 – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-05-15
A folytatásos – és különösen a szuperhősös – filmek alapszabálya, hogy az első rész felépíti a karaktert, életét a feje tetejére állítja, és el kell fogadnia önmagát annak, amivé vált. Ekkor jöhet el a folytatás, amelyben már egy kész, csiszoltabb jellemet dobnak be különféle szituációba, ahol próbatételek, nehéz döntések elé állítják, és tovább alakulhat személyisége. […]

Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs – 1992) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-05-12
Quentin Tarantino korunk egyik legkarakteresebb rendezője, aki öntörvényű filmkészítésével állandóan újraértelmezte magát, valamint a műfaji kliséket. Művei az erőszakot, a stílusosságot, a ravasz párbeszédeket és a popkulturális utalásokat ötvözik sajátos narratív struktúrával, amitől filmjei egy nagyon egyedi, felismerhetően jellegzetes formát öltenek. A 90-es évektől napjainkig valami újat, valami mást produkált, de mindig nagy betűs „mozira” […]