Csuklyások: BlacKkKlansman (BlacKkKlansman – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-09-26
A cikk megírásában közreműködött Rudas Éva. A rasszizmus, vagy általánosságban véve a diszkrimináció sokak számára egy távoli fogalom: időben és térben egyaránt. Mintha minden annyira régen, vagy annyira távol történne.Mintha történelemkönyvekben, vagy távoli országok híradóiban olvasnánk, hallanánk csak arról, hogy emberek más embereket bántottak bőrszínük, származásuk, nemük vagy nemi identitásuk miatt. Rosa Parks esete az […]

Keresés (Searching – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-09-21
A közösségi média már gyakorlatilag egyenlő a hétköznapokkal: az aktívabbak naponta pakolják fel életük jelentős, vagy épp jelentéktelen eseményeit valamelyik oldalra, míg a passzív internethasználók inkább böngészik a napról napra egyre csak bővülő tartalmakat. A digitális kor az embereket a kifejezés, önmegvalósítás és fontosságérzet egy új dimenziójában várja tárt karokkal. Az idősebbek és fiatalok egyaránt bújják lelkesen valamelyik platformot. A […]

Predator – A ragadozó (The Predator – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-09-12
Egyfajta íratlan szabálya a filmtörténelemnek, hogy ha egy közönségkedvenc régi filmet készít el valaki újra, esetleg újragondolja, vagy épp folytatja egy friss epizóddal, akkor a siker előfeltétele a korszerűsítés és az újítás. Szükséges egyfajta formabontás, hogy a mai korra reflektáljon, hogy jelentsen valamit a jelennek, hogy ne csak egy újabb bőrlehúzás legyen, vagy egy megegyező […]

A kíméletlen (A Prayer Before Dawn – 2017) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-08-03
A börtön, mint a törvényszegők büntetésére szolgáló létesítmény, egy igazán egyedi helyszín, amely jellegzetesen eltér országonként. A skandináv régióban már-már luxuskörülmények között tengetik idejüket a bűnözők, míg Kelet-Európában, vagy Dél-Kelet Ázsiában hírhedten rossz körülmények között élnek. A központi kérdés az, hogy mit várunk egy börtöntől, illetve milyen mértékben: tartsa távol a „gonosztevőket” a társadalom többi […]

Haverok harca (Tag – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-07-06
Johann Huizinga kulturális történész határozta meg a homo ludenst, mint a játékos embert. Huizinga 1938-as könyvében járja körül a témát és vitatja meg a játék, a játszás fontosságát a kultúrában és a történelemben. A játék szabad, és szabadságot is nyújt, továbbá nem „átlagos”, és eltér attól, amit „valódi” életünkben élünk át. Érdekes módon azonban egy […]

A hihetetlen család 2. (Incredibles 2 – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-07-02
Az eredeti A hihetetlen család megjelenése óta közel másfél évtized telt el, és a szuperhősös filmek jelentős mértékben átalakultak. A Marvel egyre csak növekedő rajongóbázisa, inkluzív szereplőgárdája és egyre komplexebb tematikái fokozatosan próbálják leépíteni a meglévő kliséket, sztereotípiákat és nézeteket. Brad Bird író-rendező ugyan maga a cselekmény szempontjából egy sablonszerűen kiszámítható narratívát vetett papírra, de […]

Sicario 2. – A zsoldos (Sicario: Day of the Soldado – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-30
  Az amerikai akciófilmek egyik fontos eleme egy könnyen gyűlölhető ellenségkép kialakítása, amely az évek előre haladtával folyamatosan változik. A hidegháború alatt gyakran találkozhattunk szovjet kémekkel vagy alvó ügynökökkel, az elmúlt két évtizedben pedig a terroristák adják ki azt a gonoszt, akit feltétel nélkül lehet utálni. Ez a fajta világszemlélet, a maga ironikus módján, tökéletesen […]

Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-07
Bizonyos filmeknél érezni, hogy a rendelkezésre álló időtartam kitöltésére nem elegendő az eredeti koncepció. Sőt, ilyen esetekben az néhol el is veszik, és inkább kreatív elképzelések részleges megvalósulása, amelyet értelmetlen jelenetek akasztanak meg. A szereplők beszélnek, a szavaknak külön-külön van értelme, de egyben mégsem áll össze az egész; a cselekmény halad, de úgy igazán semerre; […]

Örökség (Hereditary – 2018) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-06-06
A barátokat mi választjuk, a családot nem. Egyrészt ők az állandó menedék, az otthon, a nyugalom és a kényelem, az ölelő biztonság, a melegség, a fészek, amely nevel és táplál. Másrészt ennek inverze is kialakulhat, ahol a családi közeg a lehető legborzalmasabb hely, a fájdalom, a könnyek és a szenvedés melegágya, a végtelen gyötrelemé. Azonban […]

Sosem voltál itt (You Were Never Really Here – 2017) [Kritika]

Írta: Georgiadisz LeonidasKözzétéve: 2018-05-19
Az erőszak az emberiség problémamegoldásának egyik eredendő eszköze. A fizikai, vagy lelki bántalmazás hatékony módszernek bizonyult, és a mai napig preferált módja fajunknak. Bántani, betörni és alárendelni másokat a felsőbbrendűség egyfajta önigazolása, amitől az ember a hierarchiában pozícióját akarja biztosítani. A társadalom a hétköznapi életben ma már elítéli az agressziót, de ironikus módon a szórakoztató […]