Ramen Shop – Ízek a múltból (Ramen Teh – 2018) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-07-26
Az előbb megakadt a szemem egy recepten, aztán eszembe jutott erről receptről egy másik, az anyukámé. Nosztalgiába merültem. De most mindegy is, nincs kedvem elterelődni, mert szeretnék írni a legutóbbi csodálatos moziélményemről. A filmben azt mondják az evéssel segíteni lehet az emberi kapcsolatok mélyítését és a főszereplő azt is mondja,  hogy a főzéssel sok embert […]

Három tánc (Három tánc / Three Dances – 2018) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-06-28
A Cirkó-gejzírbe érkezve annyit tudtam a film tartalmáról, hogy táncos lesz és a plakát alapján sejtettem, hogy azon belül balettos. Belépve a moziterembe örömmel tapasztaltam az új székeket, gyorsan bele is huppantam az egyikbe és igen kényelmesnek éreztem az előzőekhez képest, aztán elkezdődött a film. Kivételesen elővettem az egyik kedvenc nasim, szinte arcpirítóan jól éreztem […]

Így csajozz egy földönkívülivel (How to Talk to Girls at Parties – 2017) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-05-14
Többen érdeklődtek már, hogy mi alapján választom a filmeket, melyekről aztán írok is. Nos, általában a hangulatomra, a film plakátjára, valamint a címére hagyatkozom (a szerkesztői csoportban éppen az utóbbi két információ kerül közlésre). Nem kutakodom kritikák, vélemények után, maximum valamelyik filmes portált pattintom fel, hogy megnézzem pontosan hány perces a film, majd irány a […]

Téli fivérek (Vinterbrodre – 2017) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-04-16
A Téli fivérek az izlandi származású Hlynur Palmason író-rendező és vizuális művész alkotása, amit 2017-ben a 70. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált. A dán film nyitó képsoraitól kezdve közvetít egyfajta nyers és hideg hangulatot. Emiatt már az elején éreztem, hogy erős 94 perc vár rám. A megérzésem ezúttal sem csapott be. Egy kelet-dániai mészkőbányában dolgozó közösség, […]

Láthatás (Jusqu’á la garde – 2017) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-03-19
Idén márciusban először jártam a Budapesti Francia Intézet mozijában. Otthonosan éreztem magam onnantól kezdve, hogy az épületbe beléptem, aztán tovább a terembe. Nagyjából középen-fent kényelmesen helyezkedtem el. Az erős téma hangulata lelki szemeim előtt lebegett a cím és a plakát alapján, de ezt a plusz vetítést gyorsan kikapcsoltam. A film elején egy tárgyalás zajlik. Láthatásról döntenek. […]

Visszatekintő: A 4. Magyar Filmhét

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-02-25
A 4. Magyar Filmhét 2018. február 7-11-ig a Magyar Filmakadémia Egyesület szervezésében a Magyar Nemzeti Filmalap és az NMHH Médiatanács támogatásával zajlott ezúttal a jelentős múlttal rendelkező budapesti Corvin Moziban. Az idén több, mint 130 filmet bemutató hét célja, hogy a nagyközönség és a filmszakma képviselői megismerhessék a 2017-es hazai játékfilmeket, tévéfilmeket, kisjátékfilmeket, dokumentumfilmeket és […]

Manifesztum (Manifesto – 2015) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-02-01
Az idegen szavak gyűjteményének meghatározásában a manifesztum: kijelentés, nyilatkozat, kiáltvány. Mozgalom, akárki, bárki egyénileg bejelentheti a sajátját, ha van tartalmas közlendője legyen az politikai, művészeti vagy más jellegű. A tartalom megfogalmazója lehet bróker, hajléktalan, tanár, lehet gyári munkás, televíziós hírolvasó, szülő, szinte teljességgel mindegy az aktuális megjelenés, a belülről fakadó merészség, a kurázsi lehet az, […]

A cukrász (The Cakemaker – 2017) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-01-26
Az Ofir Raul Grazier által rendezésre került izraeli-német alkotás a Karlovy Vary filmfesztiválon az ökumenikus zsűri által nyert díjazást és több nemzetközi fesztivál válogatásában is szerepelt. A rendkívül komplex tartalommal és esztétikummal rendelkező 1 óra 44 perc hosszúságú mozi felejthetetlen élményt nyújthat a néző számára. A történet télen bontakozik ki, viszonylag rövid idő, néhány hét, […]

Floridai álom (The Florida Project – 2017) [Kritika]

Írta: Demeter ZitaKözzétéve: 2018-01-18
Sean Baker egy ízig-vérig realisztikus, már-már dokumentum jellegű filmet festett vászonra. A színkavalkád az egész 111 percnyi játékidő alatt jelen és hatással van. Bámulatosan élesek a képi megjelenítések, egy varázslatosnak gondolt környezetben, Floridában.  Turistaként a világ azon féltekére látogatva, aligha gondolná az ember, hogy a mélyszegénység ott is létezik, sőt Orlando agglomerációjában szüretelni lehet, mint […]